Elítéltek [Loki ff.] ✓

éjfekete

- Ébresztő kisasszony! - hallottam meg egy idegen hangot. - Itt a reggelije. - szólalt meg ismét, majd hallottam a tálca padlót súroló hangját.
- Kössz. - dörzsöltem meg fáradt szemeimet miközben felkeltem az ételért. Ugyanaz az unalmas kaja volt mint az elmúlt 2 napban. Letettem az ágyam mellett lévő kisasztalra, majd rendbe raktam a takarómat és arra ültem rá a hátamat neki döntve a falnak.

Loki ugyanígy ült a velem szemben lévő cellában és ahogy láttam, ő már végzett a reggelijével. Ott volt mellette az üres tálca, a kezeiben pedig papír és ceruza volt, valamit nagyon írt magának. Biztos naplót vezet az idebent töltött napjairól mert már minden lehetséges dolgot csinált, amit lehetett ezen a négy négyzetméteres területen.

A tegnapelőtti ruhás incidens után nem méltattam egyetlen szóra sem, de ez neki nyílván nem tetszett szóval tegnap délig be nem állt a szája, aztán feladta. Tudta, hogy nem tud megtörni ezért is fogta be egy idő után. Legközelebb csak akkor szólt hozzám, amikor zuhanyozni mentünk, de én akkor sem válaszoltam és még mellette menni sem voltam hajlandó. Engem csak ne kezeljen úgy, mint akivel akármit megtehet. Nekem is vannak bizonyos határaim, és ha valaki átlépi azokat a meghúzott vonalakat, az meg is érdemli, hogy gyűlöljem pár napig. Nem vagyok haragtartó típus, de ha olyanom van akkor a halálba is elküldöm az adott embert.

- Még mindig gyűlölsz? - kérdezte olyan halkan Loki mintha nem akarta volna, hogy meghalljam, de közben mégis.
- Igen. - válaszoltam neki tegnap óta először egy kérdésére. Szomorúan lehajtotta fejét, és ezzel éjfekete tincsei is arca elé hulltak eltakarva karakteres vonásait.

Tegnap unalmamban elkezdtem lerajzolni őt és akkor figyeltem meg ennyire. Sokkal másabb és különlegesebb mint a többi asgardi férfi. Nagyon ritka, ha valakinek ilyen sötét fekete haja van és ilyen fehér, sápadt bőre; szinte senkinek sincsenek ilyen adottságai itt, csak neki. Az arcéle is hibátlanul ír le egy szabályos vonalat ezzel keretet adva a zöldeskék szemeinek és vöröslő ajkainak. A lényeg, hogy elég jól van összerakva tekintve, hogy jégóriás.

Miután megettem a kajámat az őrök kijelentették, hogy ma megengedett a kinti mozgás. Kapva az alkalmon rögtön felkeltem az ágyamról és mentem is kifelé, de kizárólag csak őrök kíséretében. Olyan régen mozgattam már át magamat, hogy szinte azt éreztem berozsdásodtam, pedig csak 4. napja, hogy itt vagyok.
- Futunk egy kört? - csatlakozott hozzám Loki.
- Fussunk. - mondtam majd futni kezdtünk az annak kialakított salakos futópályán. Egyébként hihetetlen, hogy a palotában még ilyenre is volt igény, bár ha belegondolunk valahol a nagy "hősöknek" is kellett edzeniük.

Miután lefutottuk az első kört, bennem még égett az adrenalin szóval Lokit ott hagyva futottam tovább. Értetlenül nézett rám, de én nem foglalkozva vele futottam le egy második kört.
- Kilóméter hiányod van Freya? - kérdezte mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Ez már kellett a szervezetemnek esküszöm. - fújtam ki magamat.
- Nekem nem hiányzott. - mondta majd maga után hívva indult el egy padhoz majd leült rá.

Vonakodva bár de leültem mellé majd tüzetesebben is végignéztem a helyen. A futópálya egy zöld füves részt vett körül, amin páran fekvőtámaszoztak meg hasonló, ahol pedig mi ültünk az a salakos rész másik felén volt. Ahhoz képest, hogy raboknak van, elég barátságos.

- Ne haragudj rám. - szólalt meg Loki hosszas bambulásom után.
- Nem mondom, hogy nem fogok haragudni rád és, hogy fátylat rá, mert egy paraszt voltál, de talán már fogok válaszolni az idegesítő kérdéseidre. - néztem szemeibe, s bólintott.
- Azért meg kell mondjam, hogy a pofonod nem volt kispályás. - mosolyodott el. - Még rá egy napra is fájt az arcom bal fele.
- Megérdemelted. - néztem rá cinikusan. Megforgatta szemeit, majd ő is kémlelni kezdte az udvart. A íriszei mindenen átfutottak és szinte sóvárogva néztek a kinti szabadság után, ami olyan távolinak tűnt, mégis egy fal választott el tőle.

- Mi hiányzik a legjobban odakintről? - kérdezte merengése közben.
- A barátaim. - mondtam a nyálas és klisés választ mire felvonta az egyik szemöldökét és amolyan 'ez most komoly?' fejjel nézett rám. - Jó igazából a fosztogatás meg a hasonlók. - fordítottam fejemet irányába. - Neked?
- Csak hogy én is sablonos választ adjak; az anyám, de egyébként az emberek életének megkeserítése. - vonta meg a vállát.
- Fura vagy. - állapítottam meg.
- Mint te. - közölte a számomra nem túl új dolgot. Köszönjük szépen Loki.

Na miután balhé lett a gyúrós palik között, mindenkit bepateroltak a helyére mert micsoda viselkedésre vall ez és, hogy még ezt sem érdemeljük meg. Nos, köszi Odin én egy rohadt padon ültem és a fiaddal beszélgettem, ami elég meglepő még nekem is, nemhogy neki. Ahogy láttam kicsit meg is állt rajtunk a tekintete, de nem foglalkozva ezzel rendezte el a fennálló problémát.

Viszont amikor Lokival mentünk volna vissza, Odin a mellkasánál fogva meg is állította a fiát, ellentétben velem akinek csak intett a fejével, hogy menjek tovább. Így hát úgy tettem, mint aki tovább megy, de végül elbújtam a fal mögött és kihallgattam a beszélgetést.
- Látom van társaságod. - mondta nyájasan Odin. Nem is szólalhatott volna meg hányingerkeltőbben.
- Nincs túl sok közöd hozzá. - hallottam meg a gúnyt Loki hangjában.
- Ugye tudod, hogy gyilkos? - tette fel ezt a csodálatos kérdést az öreg.
- Ugye tudod, hogy én is? - kérdezett vissza Loki majd hallottam, hogy ellép az apja mellől és ott hagyja.

Amint belépett az épületbe a falhoz préseltem magamat. Nem tudhatja meg, hogy itt voltam és azt sem, hogy mindent hallottam. Szóval miután elmúlt a veszély én is befáradtam a saját kis területemre.
- Hol voltál? - tette fel Loki rögtön a lelkét égető kérdést.
- Pisiltem uram. - válaszoltam mintha minden cselekedetemért felelnem kéne neki. Válaszként bólintott majd letelepedett az ágyára megint a cuccaival és elmerült bennük.

Nem mondom, hogy én nem merültem el benne, de ismét ceruzához nyúltam és folytattam a tegnap elkezdett rajzomat. Fekete tincsein dolgoztam a legtöbbet, de mégis a legprecízebben az arcát kaptam el. Amit a legjobban hiányoltam az egy zöld színű ceruza volt. Felesleges feltenni a 'miért?' kérdést, egyszerűen csak rá kell nézni az emberre, konkrétan a zöld szín viselésére született.

- Mi jót csinálsz? - hallottam meg a hangját, amitől rettentően megijedtem mert éppen az arca árnyékolásán dolgoztam és nagyon koncentráltam.
- Ö-öhm, rajzolok. - néztem fel a munkámról és egyből a szemeibe ütköztem.
- Na és mit? - frappánsabb kérdést fel sem tehetett volna.
- Semmi olyat, ami érdekelhetne. - csuktam is be ezzel a kis füzetet.
- Honnan tudod, hogy nem érdekel? - húzta össze szemöldökeit.
- Nem akarom megmutatni és kész. - mondtam mire mosolyogva elfordult tőlem.
- Akkor mondd ezt, én hamar felismerem ha valaki hazudik, hiszen...
- Hiszen te vagy a csínytevések és hazugság istene, tudjuk. - forgattam meg a szemeimet. Lejárt téma már, hogy minek az istene.

Ezután megkaptuk a bőkezűen összeállított vacsorát és elindultunk lemosni a mai nap mocskait.
- Ugye nem gondolod, hogy Lokinak bármikor is kellenél? - támadt le egy csajszi, amikor az említett lelépett zuhanyozni.
- Miért, te azt gondolod olyan rusnyákra gerjed, mint amilyen te vagy? - mondtam nevetésemet visszafojtva.
- Azt hiszed kemény csajszi vagy mert foglalkozik veled? - tette fel a következő irritáló kérdését.
- Aranyos vagy, de Loki lenne az utolsó utáni férfi akinek megengedném, hogy hozzám érjen. Ami pedig a keménységet illeti, van akiket megedzett a kinti élet és az idő az olyan hercegnőkkel ellentétben, mint amilyennek te is tűnsz. De ha most megbocsátasz megyek zuhanyozni. - paskoltam meg vállát ironikus mosollyal az arcomon. Vajon mit keres itt ez a lány? Nem túlzottan idevaló, és úgy tűnik bele van esve abba a feketelyukba.

Nos, miután ott hagytam, beálltam a forró víz alá és áztattam magamat egy ideig. Aztán miután meguntam, felvettem az alvásra szolgáló ruhámat és ki is léptem a zuhanyzóból. A szívós liba halálos szemekkel nézett végig rajtam, aztán csak azért is Loki mellé álltam miközben a többi emberre vártunk.
- Azt hiszem van egy utálód. - lökte meg a vállamat Loki.
- Enyhe rajongód. - forgattam meg a szemeimet.
- Ó, igazán? Nos, az őszintét megvallva nem lenne rossz parti. - gondolkodott el egy pillanatra.
- Undorító vagy. - sóhajtottam nagyot neki dőlve a falnak.
- Alattam nem biztos, hogy ezt mondanád. - pillantott rám kaján mosollyal az ajkain.
- Igen, mert valszeg a színészkedésre koncentrálnék. - küldtem felé szokásos mosolyomat.
- De hidd el, hogy ha a szomszédaid addig nem tudták volna a nevem, utána már nem is lenne titok . - suttogta a fülembe majd ott hagyott, és az egyik őrrel visszament a cellájába. Ó, fulladjon meg, amiért tetszett ez a mondata és összeszorult tőle a gyomrom.