Elítéltek [Loki ff.] ✓

úgy nézel ki, mint egy hercegnő

- Kifelé az épületből! - kiáltottam el magamat Greenwich egyik hatalmas létesítményében.
- Szórakozol? Thor ott van kint és dobálja össze-vissza a pörölyét! - mondta egy tizenéves srác majd telefonját az ablak felé irányította.
- Ha meghalsz nem fogok elmen... - törtek be az épület hatalmas ablakai, szóval nem tudtam elmondani a srácnak, hogy nem megyek el a temetésére ha meghal.
- Na most már kimegyek! - nézett rám miközben a többiekkel együtt kifutottak az utcára.
- Jó kisfiú. - mondtam majd mikor kiértem én is az épületből szembe néztem pár Malekith csicskával.

A két tőröm segítségével hamar elintéztem őket és mehettem segíteni a csapatnak.
- Hova rakjam? - ordítottam Jane-nek, aki nem messze mellém mutatott szóval odaszaladtam és beleszúrtam volna a földbe azt a hegyes műszert, de egyik pillanatról a másikra eltűntem onnan és a cucc nélkül kerültem át a sötét világba.

- Mi a franc? - kérdeztem magamtól a földön ülve, de nem sokáig pihenhettem mert egy másik átjáróból ellenségek jelentek meg és elindultak felém. Az egyiknek elvágtam a nyakát, aztán megfordulva vágtam bele egy másik kezébe aztán annak a két lába között átcsúszva szúrtam hátba azt. Aztán miután az összeset lerendeztem visszakerültem Greenwichbe egy másik lyukat használva.

- Freya! - kiáltott fel Darcy amint meglátott.
- Én is örülök! - biccentettem neki majd futva indultam el Thor felé, aki épp egy nagy tornádóban harcolt Malekithel.
- Mit csinál? - álltam meg Jane mellett mert inkább nem avatkoztam bele a harcba. Nekem túl veszélyesnek tűnt.
- Kiiktatja Malekithet. - zárta rövidre a választ én pedig befogadva az infót bólogattam. Közben lefelé kezdtünk futni a lépcsőkön és Jane folyamatosan a gépét nézegette, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt a nagy feketeség és a halandó gyorsan elfordított valamit azon a gépezeten, aminek hatására Malekith kánforrá vált.

- Thor! - kiáltotta el magát Jane amint megláttunk a földön elterülő piros köpenyt. A barnaság rohanni kezdett a szerelme felé, és szinte még drámaibbá tette a dolgokat, hogy az űrhajó közben elkezdett feléjük dőlni.
- Ó, istenem. - mondtam majd Erikre néztem. - Tudsz valamit csinálni azzal az izével, hogy ne nyomja össze őket a hajó?
- Máris. - válaszolt majd intézkedni kezdett és a gépének nyomogatása meg tekergetése után a hajó átesett egy másik univerzumba.
- Jó, ez menő volt. - csaptam bele Erik feltartott kezébe, mire hatalmas mosoly terült el idős arcán.
- Mindenki jól van? - kérdezte, s Jane hálásan nézett rá és átölelte Thort, minek hatására Darcy és Ian is smacizni kezdett. Ó, kérni sem kell, hogy hozzam a felmosót! Már futok is érte!

Ezután nem sokkal Jane és Thor könnyes búcsút vett egymástól és én is elköszöntem mindenkitől, csupán én könny nélkül.
- Vigyázzatok magatokra! - mondta Jane majd válaszként küldtem felé egy mosolyt és integettem neki.
- Heimdall! Nyisd meg a kaput! - kiáltotta el magát Thor majd szorosan magához vonva kerültünk a bifrösztbe, majd azáltal vissza Asgardba.

- Thor, Freya. - biccentett nekünk a kapu örzője.
- Szervusz Heimdall. - köszönt neki Thor.
- Csáó. - intettem neki én is majd megálltunk vele szemben.
- Odin hivat titeket. - informált minket majd egy bólintás kíséretében hagytuk el a bifrösztöt és kezdtünk el a hosszú szivárványhídon sétálni.

- Köszönöm. - szólalt meg egy idő után Thor mire elmosolyodtam.
- Igazán nincs mit. - válaszoltam váratlan hálálkodására.
- Loki büszke lenne rád. - nézett felém egy pillanatra.
- Lehet az lenne. De szerintem inkább beszólogatott volna egész idő alatt és ha sikerült volna elterelnie a figyelmem kinevetett volna. - kezdtem el kuncogni.
- Igaz, ez valószínűbb. - adott igazat az istenség miközben ő is nevetni kezdett.

Sétáltunk még kb. 5 percig majd beértünk a palota falain belülre. Na így már talán tetszik is, hogy nem Thor hátáról nézve látok mindent.
- Most ne akarj leszúrni. - utalt vissza Thor behozásom napjára.
- Szerencséd, hogy most nem a hátadon cipelsz. - mutattam rá fenyegetően mire védekezően feltartotta két kezét. Ezután mindketten elnevettük magunkat majd, ahogy egyre közeledtünk a trónteremhez elhalkultunk.