Elítéltek [Loki ff.] ✓

ragnarök

- Ugorj! - mondta Loki majd megfogta a derekamat, én pedig ugyanakkor a vállát és elforgatva engem rúgtam mellkason a szemből érkező katonát, majd visszafordítva a hátsót is.
- Szép volt. - néztünk egymásra majd ellenkező irányba haladtunk tovább.
- Freya mögötted! - szólt Korg mire leguggoltam és visszakézből vágtam a tőrömet a támadóm mellkasába, aki ezután a földre is rogyott.

Ez ismétlődött még egy ideig, aztán egyszer csak egy hatalmas villám csapott bele a palotába és ha jól láttam az padlóra is küldte Helat.
- Thor. - néztem Lokira, büszkén nézett érkező testvére felé, aki amint földet ért minden körülötte lévő katonát a földre küldött.

Ezután szinte viharként csapott le az istenség a szivárványhíd elején tartózkodó ellenfélre, miközben mi hátul maradva nyírtuk ki a maradékot.
- Az ott Hulk? - kérdeztem Lokit mikor láttam a zöld kolosszust egy hatalmas farkassal birkózni.
- Ja, ő Bruce. - válaszolt miközben a sisakjával végzett egy katonával.
- Az a középkorú faszi? - értetlenkedtem tovább miközben elgáncsoltam egy támadót.
- Igen, de most harcolj és ne beszélj. Nem akarom, hogy bajod essen. - lopott tőlem egy gyors csókot majd elvágta egy katona nyakát és egy földön gurulás után a szarvaival sebesített meg egy másikat.

Eközben az asgardi nép valamelyest biztonságban szállt fel az űrhajóra kivétel nélkül. Aztán láttam, hogy Hulk elrendezte a dögöt, szóval az letudva, és végül a Valkűrrel együtt nyírtuk ki az utolsó katonákat.
- Jól áll. - dícsértem meg kék ruháját.
- Kössz. - mondta két levegővétel között majd odasétáltunk a már beszélő testvérpárhoz.
- Későn jöttetek. - mondta Thor kissé meggyötörten.
- Legalább két szemmel. - reflektált Loki mire kuncogni kezdtem.

Váltottunk egymással pár szót, hogy minden okés-e, aztán megláttuk a felénk közeledő istennőt, akinek szarvai most is a helyén voltak, illetve a ruhája már nem is volt szakadt.
- Még nincs vége. - nézett felé 142-es majd elindultunk Helaval szembe.
- Oszlassuk fel a bosszúvágyókat. - szólalt meg Thor mikor megálltunk.
- Csapj bele egy villámmal. - mutatott Loki nővére felé.
- Az előbb csaptam bele a valaha látott legnagyobb villámmal, de hiába. - válaszolt a szőkeség hitetlenül.
- Addig kell feltartanunk, amíg mindenki fel nem száll az űrhajóra. - mondtam ki gondolataimat.
- Azzal nem lesz vége. Minél tovább van Hela Asgardban, annál erősebb. - pillantott vissza rám Thor. - Itt és most kell megállítanunk. - vonta le a következtetést.
- Akkor mit csináljunk? - kérdezte a Valkűr.
- A segítséget nem játszuk. - poénkodott Loki, mire hitetlenül megráztam a fejemet.

Thor aztán előrébb sétált és láttam a fején, hogy nagyon gondolkodik, de nem tud semmi megfelelő megoldást kitalálni. Szinte lehetetlennek tűnt Hela legyőzése abban a pillanatban.
- Asgard nem egy hely, hanem a nép...Hát persze. - mondta Thor és láttam a felvinnaló villanykörtét a feje felett. - Loki, Freya - nézett a feketeségre és rám. - Nem az a feladatunk, hogy megakadályozzuk a ragnarököt, hanem az, hogy előidézzük. Surtur koronája kell és a láng. - utalt ezzel arra, hogy be kell indítani a tűzóriást, aki végez a birodalommal.
- Merész húzás...Még nekem is. - mondta Loki ezzel elvállalva a feladatot majd megfogva a kezemet kezdtünk el rohanni a szivárványhíd másik végében heverő űrhajóhoz.

Gyorsan bepattantunk a gépbe majd Loki az irányítást megtalálva ült le a vezető ülésbe, én pedig mellé.
- Ez őrültség. - mondta miközben elrepültünk a harcoló Thorék felett.
- Szerintem okos ötlet. - néztem rá és láttam, hogy tisztára stresszben van. - Hé, nyugodj meg. Minden oké lesz. - fogtam meg a kormányon lévő kezét mire lassan behunyta szemeit és sóhajtott egy nagyot.
- Legyen igazad hercegnő. - mondta majd a palota előtt lerakta a gépet.- Maradj itt, egyedül elintézem. - nézett a szemeimbe mire rögtön ellenkezni akartam, de inkább megfogta az arcomat és tele érzelemmel nyomta puha ajkait az enyémek ellen.
- Itt várlak. - engedtem el végül majd kiszállt az űrhajóból és befutott a trónterembe.

Fura volt itt lenni. Minden egyes régi emlék felütötte a fejemet és azok hatására kicsit el is szomorodtam, hogy el kell pusztítanunk Asgardot, de mondjuk annyira nem hatott meg. Gyűlöltem itt élni, és az embereket sem csipáltam túlzottan. Talán az egyetlen jó dolog, ami történt velem az Loki volt. Utólag is köszi Odin, hogy vele szemben helyeztél el a dutyiban, amúgy meg téged se bírtalak soha.

Pár perc gondolkodás és bambulás után hirtelen egy hatalmas erő rázta meg a palotát és a szívem rögtön ki is hagyott 5 ütemet annyira megijedtem.
- Indulás! - hallottam meg Loki hangját mire megnyomtam az indító gombot és miután az istenség beült a helyére már el is rongyoltunk a palota közeléből.
- Tempózz egy kicsit vagy meghalunk a francba! - pillantottam hátra és láttam, hogy Surtur a pallosával kezdte szét rombolni Asgardot.
- Jó, próbálkozom! - mondta majd vettünk egy éles kanyart és ki is kerültünk a birodalom területéről és láttuk, hogy a többiek már sikeresen felszálltak a nagyobb űrhajóra és leléptek.

- Gyere. - fogta meg a kezemet Loki mikor már kiszálltunk a kisebb hajóból a nagyobba.
- Kössz. - ugrottam végül le a földre majd az asgardi népből álló tömegen átverekedve magunkat mentünk a gép elejébe, ahol a Valkűr, Hulk és Heimdall is állt Korgék társaságában. Melléjük csapódtunk aztán megláttuk a felénk tartó Thort is.
- A trónod. - mondta 142-es majd az istenség helyet foglalt a kék színű székben.
- Nos, Asgard királya. - szólt fel Heimdall mire a félszemű a népre pillantott és egy aprót intett nekik. - Merre? - kérdezte elszántan továbbra is a barna hajú férfi.
- Nem tudom. Valami javaslat? - nézett ránk majd Korgék felé. - Mick, te hol születtél?
- Ó, Mick meghalt...Igen, véletlenül rátapostam a hídon. Furdal a lelkiismeret, úgyhogy egész nap hurcolom. - válaszolt a kőtömeg megbánóan, mire meglepetésünkre a lila lény megmozdult a kezében. - Ó, Mick, hát te élsz? Életben van! Mit is kérdeztél? - mondta vidáman.
- Irány a Föld. - nézett vissza maga elé az istenség ignorálva szegény Korgot és az immáron életben lévő Micket.

Ezután Thorral és Lokival elvonultunk a hajónak egy külön részébe. Amolyan kialakított szoba volt, de inkább ilyen pihenős, mintsem hálószoba.
- Szerinted tényleg jó ötlet visszamenni a Földre? - állt bátyja mellé Loki miközben én az egyik fotelben pihengettem.
- Naná, a Földön szeretnek engem. Népszerű vagyok. - reflektált az idősebb.
- Megkérdezem másképp.Szerinted tényleg jó ötlet visszavinni engem a Földre? - emelte ki az "engem" szót a feketeség.
- Hát nem vagyok benne biztos. - válaszolt Thor, mire Loki elmosolyodott. - De én nem aggódnék. Szerintem úgyis minden rendben lesz. - fejezte be bizakodó hangnemben.
- Én ebben nem lennék olyan hű, de nagyon biztos. - keltem fel a helyemről mikor megláttam egy hatalmas űrhajót, amivel szembe kerültünk.

Loki, amint mellé értem a derekamra fonta a kezeit és védelmezően magához vont. Ezután szemeibe néztem és láttam a féltés megcsillanását a kékeszöld árnyalatok között.
- Ez meg mi az ördög? - kérdezte Thor.
- Van egy sejtésem. - húzta össze szemöldökeit a feketeség.
- Mi lenne az? - néztem a hatalmas sötét űrhajót.
- Thanos és a sleppje. - tekintett szemeimbe az istenség mire megfagyott bennem a vér.

A testvérpár nyomában rontottam ki a néphez, majd megpróbáltunk mindenkit megnyugtatni és valamilyen szinten biztonságba helyezni, de csak a nép felét tudta Heimdall eljuttatni a bifrösztel a Földre, mielőtt a hatalmas lila titán megtámadta volna gyenge űrhajónkat. Az érzés, ami magába kerített egy enyhe félelem volt amikor megláttam, de nem is magam miatt, hanem inkább azokért akiket szeretek. Nem tudom mit akarhat tőlünk ez a behemót dínó, de remélem nem olyan dolgot, amit nem tudunk megadni neki és cserébe meghalunk.