"Mavis White, megőrjítesz! És ezt nem feltétlenül jó értelemben mondom. Legalábbis a kezdetekkor nem. Tudtad, hogy ki vagyok. Ahogy azt is, mivel bízott meg apád. Beleegyeztem, mert tisztelem őt. Aztán személyesen is megismertelek. Na, onnantól minden a feje tetejére állt az életemben. Mérhetetlenül idegesített, hogy azt hitted, kapcsolatban kell lenned velem. Mindegy volt, hol találkoztunk. Te megálltál, és beszéltél velem. Észre sem vetted, de a legcsekélyebb dolgaidba is beavattál. Jóformán a legféltettebb titkaidat is ismertem. Habár én nem nyíltam meg előtted, te a bizalmadba fogadtál. És örültem neki. Örültem, hogy bízol bennem. Örültem, hogy keresed a társaságomat. Örültem, hogy biztonságban érzed magad a közelemben. Örültem, hogy elfogadsz minden rigolyámmal együtt. Mert ez vagyok én, Perselus Piton. A mogorva, ijesztő vénember, aki senkit sem szeret. Egészen addig, míg a nyakába nem varrtak egy átkot... Vagy inkább áldást. Talán most sírsz a meghatottságtól. De az is lehet, hogy csak mosolyogsz azzal a sejtelmes mosolyoddal, ahogy rám szoktál mosolyogni. Akárhogy is legyen, tudnod kell, hogy megváltoztattál. Bízom benned. Képes vagyok veled akármiről beszélni. Beavatlak a múltamba. Tudod, miért vagyok olyan, amilyen. Ha valaki, akkor te biztosan nem fordulnál ellenem. Ennyi év után is? - kérdezted akkor, amikor olyasmit mondtam, amit nem kellett volna. A fejemben minden a helyére került, amikor azt válaszoltam: Örökké. Nem vagyok a szavak embere. Egy szót kellene most írnom neked. Helyette inkább ismétlem magamat. Örökké."
38 parts