Mi lett volna ha...?

14.rész

Egészen nagy itt a nyüzsgés körülöttem a klubban, de csak még többen fognak érkezni, hiszen estére mindig jönnek még. A pultnál állok és szolgálom ki az embereket folyamatosan. Tegnap óta nem beszéltem Rickkel, miután hagyott pár üzenetet, amiből kiderült eléggé ideges azután hívott még párszor majd feladta, hogy elérjen. Nem tudom ki ez az ember, azt tudom, hogy nagyon vonzódók hozzá és szeretem őt, de valamit titkol előlem. Ott hagy a házában egy idegen emberrel ahogy ő mondaná „figyeljen rám...", de nem kell nekem bébicsősz. Könyörgöm felnőtt nő vagyok tudok magamra vigyázni. A ház körül fura emberek rohangálnak, akiknek mellesleg csak úgy megjegyzem fegyverük is van.

-2 Brandy Daisy-t kérnék – szólalt meg egy férfi előttem. Neki álltam megcsinálni a koktélokat, egész este ezt csináltam. Ma nem Amyvel dolgoztam együtt, ő most szabadságon van így egy új pultos van a másik oldalon. 1-2 évvel lehet idősebb nálam, még nem rázódott bele teljesen a dolgokba, de igyekszem segíteni neki.

-Hé Laynie! – kiáltott nekem a másik oldalról a srác – Palomához mi kell? – kérdezi tőlem kétségbeesetten

-Ki a fenét szolgálsz te ki? – kacagtam – Hatvan milli tequila, két deci grépfrútos üdítő és lime-lé.

-Ahh, kösz Layn! Sose fogom ezeket megjegyezni! – sütötte le a szemeit. Nekem most senki nem állt a pultnál, ezért oda mentem hozzá és igyekeztem biztatni, hogy ne parázzon hamar bele fog jönni. Lenyom még 2-3 ilyen műszakot és kívülről fog fújni mindent. Egyébként nagyon jóban lettem az új sráccal, mint megtudtam Jackson-nak hívják. Elmesélte, hogy most fasírtba vannak a barátjával, igen, igen megtudtam, hogy nem a lányok iránt vonzódik. Nagyon rendes srác én is meséltem neki rólam és Rickről, amin csak jót röhögött, hogy milyen elcseszettek is vagyunk. Már nagyon késő van és hulla vagyok. Kezdünk össze szedelőzködni, mert Jacksonnal lejárt a műszakunk. Épp indultam mikor látta, hogy gyalog vagyok és utánam sietett.

-Laynie! Hé, várj már! – hátra fordultam és pont mögöttem állt – Gyalog vagy? – bólintottam neki – Gyere elviszlek – fogta meg a kezem és húzott a kocsihoz. Hálás voltam nagyon neki, mert semmi kedvem nincsen haza sétálni... és a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani – köszönöm, hogy haza viszel Jackson

-Szívesen, máskor is elviszlek. Sőt mit szólsz ahhoz, hogyha együtt vagyunk mindig haza viszlek? – felé fordultam és kérdőn rá néztem – Komolyan mondod?

-Persze! Úgyis erre lakok még útba is esik! Bármikor elviszlek

-Ahh, annyira hálás vagyok neked... tudod a múltkor is volt egy érdekes incidens, ami nem igazán indult jól és azóta még rosszabb egyedül ilyenkor sétálni

-Látod még jó, hogy itt vagyok én! Jackson a megmentő! A legjobb sofőr a világon – megborzolta közben a hajamat, ami most biztosan úgy néz ki, mint valami madárfészek.

-Hé, ne már! Az útra figyelj! Még a végén ütközünk egy jót...

-Te csak azt szeretnéd. Mondtam, hogy én vagyok a legjobb, ilyen veszélyek ránk nincsenek hatással – mikor befejezte a monológját egymásra pillantottunk majd elröhögtük magunkat.

Megérkeztünk a házamhoz, mondtam Jacksonnak legközelebb jöjjön be, ha nem ilyen későn végez. Ő is hulla a fáradt volt már ilyenkor. Furcsa otthon lenni, eddig is egyedül voltam, de mióta Lady eltűnt azóta meg rosszabb. Felmentem a lakásomban, levettem a kabátomat és mentem a nappaliba. Feloltottam ott is a villanyt és mikor feloltottam a kanapén egy férfi ült. Nagyon megijedtem. Mikor hátra fordultam láttam, hogy Rick az. Szuper...

-Jesszusom! Nagyon megijesztettél! Mi az istent keresel itt? – egyáltalán, hogy jutott be? Minek van itt? Főleg ilyenkor...fáradt vagyok

-Hogy én mit keresek itt? Inkább te hol a fenében voltál? Még a telefont se vetted fel a kurva életbe, írtam is és semmi. Halálra aggódtam magam miattad. Erre te megkérdezed mit keresek itt?

-Nos, dolgozni voltam és hulla fáradt vagyok, nem akarok most veszekedni csak lefeküdni aludni. Nem ér rá ez reggel? – kérdeztem miközben ásította egy óriásit. Rick teste megfeszült és nem tudta most mit mondjon. Láttam rajta, hogy elgondolkodik ezen.

-Rendben, akkor én nem is zavarlak... - állt fel a kanapéról

-Ha akarsz maradhatsz, engem nem zavarsz – fejeztem be halkan a mondatot, azt hittem nem is hallja, de mikor felém kapta a fejét, már biztos voltam benne, hogy minden egyes szavamat tisztán és érthetően értette.

-Akkor maradok – jelentette ki határozottan – ha kell alszok a kanapén is, de nem mozdulok innen. Kivéve, ha ki nem raksz, de arra reményeim szerint nem kerül sor – nem fogom bevallani neki, ahhoz túl makacs vagyok, de hiányzott nekem ő. Jobban érzem magamat, ha mellettem van. Szeretem, de annyira titkolózik előttem és én ezt utálom, szóval kénytelen lesz előbb utóbb kitálalni.

-Nem muszáj a kanapén aludnod...