Mi lett volna ha...?

26.rész

LAYNIE

„-Ezt meg, hogy érted? Mi ez az egész? Kicsoda Rick?"

-Mér szerinted ki Rick, ugyan Laynie milyen kérdés is ez? – nem értem ezt az egészet. Mindenki fura senki nem mond semmi konkrétat és ezt utálom. Egész életemben mindig megvolt a célom tudtam mi az, ami számít és mi nem. Mindig ura voltam a dolgaimnak, de ez az egész dolog kezd sok lenni. Eddig Adames dolgokat is betudtam semmiségnek, bár lehet ezt sem kellet volna. Most már nem tudom és válaszokat akarok.

Felálltam és elindultam vissza a szobámba ennyi elég volt kint a levegőn, és tulajdonképpen Camaronra is nehezteltem, hogy nem képes kinyitni a száját és beszélni. Oké, ezt ne szó szerint értsétek, de nem tudtam meg amit akartam.

-Most meg hová mész? – nem foglalkoztam vele, mentem tovább

-Nem már Laynie! – válaszokat akarok és fogok is. Utálom, ha kételyek között hagynak és Rick is hanyagol, azt mondta siet vissza és még mindig nem jött meg – Francba is! – hallottam, ahogy Cam szitkozódik majd a lépteit magam mögött. Nem néztem hátra, de tudtam, hogy követ. A kórterembe vezető úton többet nem beszéltünk.

Amikor beértem a szobába vissza feküdtem az ágyamba, Cam pedig vette a bátorságot és helyett foglalt a helységben lévő fotelban. A telefonommal voltam elfoglalva majd miután azt is meguntam letettem és egy ideig csak néztem ki a fejemből. Kezdtem elbóbiskolni majd nem sokkal később elaludtam.

Hangfoszlányokra lettem figyelmes, jobbnak láttam, ha még nem nyitom ki a szememet ezzel nem fedem fel magamat hátha valami érdekeset hallok. Kis hallgatás után Cameron hangját hallottam és egy másik férfiét, akit nem tudtam ki lehet az.

-Okos a lány ő, Marcus rá fog jönni – hallottam, ahogy Cameron beszél ezek szerint Marcussal. Hm. Ő is Rick egyik barátja.

-Nem tőlünk fogja megtudni ezt az egészet Cameron. Rick megmondta tartsuk titokba

-De Marcus, ma is kérdezgette kicsoda Rick...

-És mit mondtál rá? – kérdezte Marcus idegesen

-Tereltem, de előbb utóbb rá fog jönni mivel is foglalkozunk és hogy nem átlagosak vagyunk. – nem átlagosak, mégis kik ők? És miről beszélnek? - Rick nem tudja már sokáig titkolni ezt a maffia dolgot – suttogta a férfi. Várjunk micsoda? Maffia?! Te szent szar Laynie mi a szart csináltál már megint! A francba is, ezt még titkolnom is kell, mint aki nem tud semmiről. Nem akarom bajba sodorni magamat, legalábbis ettől nagyobba már nem...

Lassan mocorogni kezdtem ezzel próbáltam úgy csinálni, mint aki most kelt fel. Kinyitottam szemeimet majd felültem. A két férfi engem fürkészett

-Ömm...helló – nem tudtam mit csináljak zavarban vagyok az tuti

-Szia! Marcus vagyok, Rick egyik barátja – pff egyik barátja. Nevetnem kellet magamba ezek aztán csak úgy hazudnak az embernek.

-Örülök, hogy megismerkedtünk, bizonyára te tudod én ki vagyok.... – biccentett

-Laynie

-Igen, eltaláltad – horkantottam föl – Rick hol van? – csak nyugalom, ne idegesítsem fel magamat, bár, ha tehetném síkitanék az tuti

-Mindjárt jön ő is épp az orvossal beszél – magyarázta Cameron

Percekig csend uralkodott a szobában, addig igyekeztem össze szedni magam. Próbáltam ki űzni a fáradságot a testemből, s arra a határozásra jutottam, hogy kávéra van szükségem. A fejem még mindig be volt kötve, a kezeimmel együtt. Oldalra fordultam, hogy felállok és hozok kávét, de érzetem magamon valaki vagy inkább valakik tekintetét. Feléjük fordultam majd felhúzott szemöldökkel bámultam rájuk.

-Igen? Mondjátok! Az arcotokra van írva a nem tetszés, szóval ki vele!

-Hova készülsz? Kell valami? – szólított meg Marcus

-Fáj valamid? -aggodalmaskodott Cam

-Kávé – motyogtam halkan

-Tessék? – kérdezte a két jómadár egyszerre

-Kávét akarok inni és gondoltam hozok. Kértek ti is? – kérdeztem őket, ők pedig csak egymásra néztek aztán újra rám

-Figyelj Laynie – kezdte Marcus – feküdj vissza Rick mindjárt jön, hozok én kávét. Oké?

-Én is meg tudom olda... - nem tudtam befejezni, mert egy ajtó nyitódás kizökkentett. Az ajtón Rick lépett be

-Sziasztok! Laynie! Most beszéltem az orvossal és azt mondta haza mehetsz. Ha gondolod pakolj össze és indulhatunk is – ezt öröm volt hallani. Egy ideig nem akarok visszatérni ide az tuti

-Rendben egy pár pillanat és mehetünk. Köszi srácok, de akkor majd otthon iszok kávét – mosolyogtak majd egy biccentés és köszönés után elhagyták a helységet

Nem sokkal utánuk mi is távoztunk a kocsiút csöndben telt, de végre volt időm gondolkodni. Maffia... istenem még fel se fogtam rendesen. Ezen belül mit takar ez az egész fegyverek... drogok... pénzmosás... jesszusom elég nem szabad most kiborulnom. Már első pillanattól tudtam, hogy Rick veszélyes fickó, de ez az egész. Atyám! Ez fel se merült bennem eddig...

A lakásomba érve leültem a kanapéra Rickkel szembe úgy voltam vele most vagy soha. Ez a beszélgetés hosszú lesz az tuti. Nem tudom mi fog kisülni belőle, de remélem nem a legrosszabb...

Mi is a lehetne a legrosszabb?