Mi lett volna ha...?

4.rész

Rick oda sietett hozzám és mikor elém ért alaposan végig nézet rajtam. Nem úgy mint aki az alakomat vette volna szemügyre, hanem inkább aggódalmasan, mintha sérüléseket keresett volna rajtam. Felnéztem a szemébe és láttam a dühöt benne, keze ökölbe volt szorítva, de amint az ő szeme is találkozott az enyémmel egyből eltűnt ez a nézése és inkább a megnyugvást sugározta. Nem gondolkoztam csak hirtelen cselekedtem mikozben a könnyek folytak végig az arcomon és megöleltem őt. Egyenesen a karjaiba vetettem magamat, de meglepetségemre viszonozta az ölelésemet. Nem tudom mennyi idő telhetett el amíg egymás karjai közt voltunk, de eltávolodott tőlem majd óvatosan megfogta a kezemet és elkezdett húzni az autója felé. Követtem őt. Beültünk az autójába és csak a házam címét mondtam el neki. Semmit nem kérdezett és én sem. Csak ültünk az autóba. Ne értsétek félre ez nem az a kínos csend amikor nincs téma miről beszélni ez inkább az a fajta csend amikor mindketten elvagytok veszve a saját gondolataitokban.

Arra eszméltem fel hogy a kocsi leparkolt, Rick rám nézett majd előre. Kinyitottam az ajtómat és a házam felé vettem az irányt. Meglepett, hogy Rick követett. Nem zavart, örültem neki hogy nem egyedül kell most lennem a házban. Amikor kinyitottam az ajtómat Lady szaladt felém és bújt oda hozzám. Beértünk a helységbe Rick becsukta maga mögött az ajtót én pedig leültem a padlóra. Még mindig folytak le a könnyeim. Lady egyből oda jött hozzám én meg elkezdtem őt simogatni. Ő pedig végig nyalta az arcomat viszonzásképpen, kaptam tőle egy nagy nyálas puszit. Annyira szerettem őt. De hirtelen eszembe jutott hogy nem csak én és a vizslám van a házban hanem Rick is.
Felálltam és elkezdtem gondolkodni ugyanis össze kellett szednem magamat. De vajon a férfi, hogy került oda ahol én voltam és honnan tudta, hogy bajban vagyok? Majd megtudakolom tőle. De nem azonnal.

-Kérsz valamit inni? Esetleg enni? - csak megrázta a fejét és utána meg leültünk a kanapéra. Most viszont kezdett kínossá válni a csend. Meg kellett neki köszönnöm, de mit mondana rá? Annyira hálás vagyok neki.
Nem is tudom mi történt volna ha később érkezik meg vagy esetleg nem is jön...

-Köszönöm - csak ennyit tudtam kimondani és eleredtek megint a könnyeim. Lassan rá pillantottam és úgy tűnt nagyon gondolkozik mit kéne válaszolnia

-Ez semmiség volt. Bármikor megtenném érted - felállt és mellettem foglalt helyet majd felém fordult és óvatosan letörölte a könnyeimet

-Tényleg Rick én annyira hálás vagyok, nem is tudom mi lett volna ha nem vagy ott. Nem tudom, hogy tudnám viszonozni ezt neked - csak megrázta a fejét és láttam hogy mondani készül valamit de inkább össze zárta a száját. Vett egy mély levegőt és csak azután szólalt meg

-Nem kell semmit tenned csak igérd meg, hogy többet nem fogsz egyedül a sötétben sétálgatni - azta, erre nem számítottam. De ezt nem ígérhetem meg neki, ezekben az órákban már busz sem jár és autóm meg nincsen. Amy pont az ellenkező irányban lakik így marad az hogy egyedül sétálok haza.

-Sajnálom, de ezt nem ígérhetem meg. Ilyenkor nem járnak már a  buszok és nincs ki haza vigyen. Szeretek sétálni csak van amikor nem a legideálisabb, de az van - hadartam el idegességemben, de szerintem ez nem nyugtatta meg a férfit - Legközelebb jobban oda figyelek -tettem hozzá

-Tudod mit? Hívj fel majd ha végzel a munkából és eljövök érted - erre végképp nem számítottam, de nem kérhetem meg minden egyes este hogy Szia Rick! Végeztem, tudom eléggé későre jár, bocsi ha felkeltettelek de eljönnél értem..? Igen ez így nem lesz jó. Ezt ő se gondolhatta komolyan

A kezembe rakott egy cetlit amin a neve és a telefonszáma volt
-Mentsd el a számomat - felelte határozottan, lehet mégis komolyan beszélt az előbb

-Rick nem foglak minden este felhívni, hogy gyere el értem. Későn van vége a műszakomnak és nem akarom hogy mindig te vigyél haza. Ez nagy teher lenne a számodra. Így is biztos aludni szoktál már olyankor. Majd valahogy haza jutok. Jesszusom! Te sem gondolhattad ezt komolyan... csak próbálsz udvarias lenni,de nem kell

-Tévedsz kedvesem - azt mondta kedvesem? olyan lágyan ejtette ki ezt a szót - teljesen komolyan gondoltam. És ez miatt nem kell aggódnod amúgy meg nem szoktam még ilyenkor aludni. De nem szeretném ha bajod esne - felemelte a kezét majd végig simította az arcomat.

-Honnan tudjam, hogy nem te akarsz elrabolni engem? Vagy még rosszabb lehet egy szerv kereskedő vagy? - erre elkezdett nevetni, rajtam nevetett. Felé kaptam a fejemet és össze húztam a szemöldökömet és úgy néztem rá.

-Bocsáss meg nekem kérlek, de nagyon rég óta nem nevettem ennyire jót. Ugyan már szerinted ha bármelyik is lenne a szándékom a felvetéseid közül megmentettelek volna? Vagy itt ülnék a házadban veled? - mutatott rám, végülis ebben van valami de nem hagyhatom hogy neki legyen igaza

-Az is lehet hogy ez a célod, megbízzak benned majd utána kihasználsz - ekkor mar a tekintete komolyabbra váltott de még mindig jót mosolygott

-Laynie...- olyan könnyedén és lágyan mondta ki a nevemet mint még korábban senki sem. Tetszett ahogy Ő momdta ki - Laynie amit most fogok mondani jól jegyezd meg! Én soha nem tudnék ártani neked. Bármi történjen is rám mindig számíthatsz - szorosan magához ölelt én meg hozzá bújtam

Annyira jó volt hallani ezeket a szavakat valakitől. Még soha senkire nem számíthattam így mint rá. Viszont teljesen kimerültem, a szemeim elkezdtek lecsukódni és Rick karjaiban aludtam el, ahol teljesen biztonságban éreztem magamat.