Mi lett volna ha...?

5.rész

Mire felébredtem Rick eltűnt a házamból, nem is tudom mit vártam, de azért örültem volna ha itt marad még. Annyira örültem, hogy itt maradt velem éjszakára na meg persze, hogy megmentett akkor. Nem is tudom, hogy megköszöntem e neki, és ha nem? Biztos egy bunkónak tart most. Meg kell köszönnöm neki! De azt se tudom hol lakik vagy hogy hol dolgozik, telefonszámát ugyan megadta, de nem fogom azon zaklatni biztos van jobb dolga is. A francba. Na mindegy ha még érdeklem biztos majd megtalál. Fura, hogy csak úgy lelépett nem hagyott üzenetet se semmit, gondolhattam volna, hogy ő is egy púpként gondol rám. Ma szabadnapos vagyok szerencsére úgyhogy nem kell sehova rohannom. Gyorsan felkaptam magamra egy ruhát és Ladyvel együtt elindultam egy kávézóba, ami itt van a közelben. Azért szeretem azt a helyet mert kutyákat is be lehet vinni, így Lady is könnyen jöhet velem.

A kávézóba sikeresen megérkeztem gyorsan megittam a kávémat és a helyi parkba indultunk el. Fülhallgatómat betettem a fülembe és csak hallgattam a zenét. Annyira jó volt csak így lenni. Gondolkodni, nem rohanni és csak úgy élvezni a nap minden pillanatát.

Leültem egy fa törzséhez és az én kiskutyámnak dobáltam a labdát, aki mindig vissza hozta nekem. Annyira szeretek a szabadban lenni, de megint elfogott az az érzés, hogy valaki figyel. Körbe pillantottam, ekkor Lady pont elém rakta a labdáját. Megfogtam és elhajítottam jó messzire neki. Közben megláttam a padon egy fekete ruhás fickót, aki éppen újságot olvasott és le sem vette rólam a szemét. Mikor oda néztem ő a másik irányba fordult. Kezdtem pánikolni, a tegnapi dolog miatt, hogy miért figyel engem valaki. Úgy érzem csak egy ember tud nekem segíteni, mivel nem ismerek sok embert sajnos. Ricket hívtam. Csak vedd fel kérlek.

-Haló? - felvette végre! Istenem! Azt hittem nem fogja - Haló? Ki van a vonalban? - eléggé morcos hangja volt, lehet nem a legjobbkor hívtam? Inkább leteszem szerintem, biztos nem kíváncsi rám

-Laynie vagyok, sajnálom, hogy felhívtalak csak... mindegy is, úgy hallom nem a legjobbkor hívtalak fel. Na mindegy... Szia és még egyszer bocsi

-Ne Laynie nem zava... - letettem a telefont, így nem hallottam mit akart mondani. Mindegy is inkább haza megyek és este megkérdezem Amyt este nem e megyünk-e el valahova egy kicsit szórakozni

Rick

Annyira örültem, hogy Laynie megkért hogy maradjak vele éjszakára. Azt hittem sose fog ez megtörténni, de ami az este majdnem történt vele akkor nagyon ideges lettem. Megbírtam volna ölni azt a fickót, aki majdnem azt tette vele, csak kerüljön még egyszer a kezeim közé...
Reggel Marcus hívott, hogy baj van az egyik szállítmánnyal így ott kellett hagynom Laynie-t.

Éppen a srácokkal beszéljük át a tervet, amikor megszólal a telefonom. Hm.. Egy ismeretlen szám, vajon ki az és mit akarhat? Utálom ha megbeszélés közben valaki zavar minket, de úgy éreztem fel kell vennem.

-Haló? - kezdtem bele kissé türelmetlenül, senki nem szólalt meg - Haló? Ki van a vonalban? - kérdeztem, kezdett fogyni a türelmem, ám amikor megszólalt az illető teljesen megváltoztak az érzéseim

-Laynie vagyok, sajnálom, hogy felhívtalak csak... mindegy is úgy hallom nem a legjobbkor hívtalak fel. Na mindegy... Szia és még egyszer bocsi - olyan zavart a hangja, mintha meg lenne rémülne, de nem gondoltam volna, hogy fel hív majd engem, de rá mégsem tudok haragudni. Ő bármikor megzavarhat engem. A fiúk türelmetlenül néztek rám, de én csak intettem nekik a kezemmel, hogy várjanak egy kicsit

-Ne Laynie nem zava... - mondtam volna de rám rakta a telefont. Az istenit! Ezt nem hiszem el, többet biztos nem fog hívni, hogy ilyen bunkó voltam vele. Ezt jól elcsesztem. Még jó hogy megkértem Robot, hogy tartsa őt szemmel. Gyorsan elkezdtem tárcsázni a számát. A srácok közben kérdőn néztek rám, meséltem nekik erről a lányról, de csak kinevettek, hogy valaki végre elcsavarta a fejemet...