LAYNIE
-Rick tudod én tényleg kedvellek, de nekem nagyon fontos a bizalom és az őszinteség. Ezek közül rád egyik sem igaz és tudod reménykedtem egész idáig, hogy jelentek neked annyit, hogy elmondod mi ez az egész. De tévedtem. Erre is magamtól kellet rájönnöm – elegem volt, állandó titkolózásokból és úgy mindenből már. Éreztem ahogyan az arcomon végig folynak a könnyeim. – Féltem Rick. Sőt rettegtem az a nő, a fájdalom, ami átjárta a testemet és tudod mi a fura. Miután történt ez az egész azt hajtogattam mit tettem, miért érdemeltem ezt ki... de aztán rájöttem valamire – nevettem fel – én bele csöppentem egy olyan világba, amiről semmit nem tudok és még fel sem fogtam ... - csakúgy gyűltek és csordogáltak végig az arcomon a kis átlátszó cseppek
-Laynie, kérlek... hallgass meg – kezdett bele lágyan, csak hogy én már teljesen kiborultam
-Nem gondolod, hogy ezzel elkéstél? Kibaszottul elmondhattad volna ezt az egész maffiás dolgot. Legalább tudhattam volna mibe keveredtem bele... - a férfi hirtelen rám kapta a fejét és a tekintetéből minden sugárzott. A felismerés... a sajnálat... és a nem is tudom még mi, ezt nem sűrűn látom az arcán. Talán a megbánás?
-Csak hallgass meg! Egyáltalán, hogy jöttél rá! A picsába! Ezt nem így terveztem! Laynie kedvesem... beszéljük meg... kérlek
-Én ezt nem bírom, nekem ez sokk. Nagyon sok – gyorsan felálltam és a mosdó felé siettem. Beléptem a helységbe, megfordultam és magamra zártam az ajtót. Gondolkodnom kell! Muszáj egy kis csönd, eddig tartottam magamat, próbáltam erős lenni, vártam a magyarázatot... De ez az egész mind hiába
Kopogás
Megint kopogás
Még egy utolsó
-Kedvesem... hagyj magyarázzam meg - nem nagyon hallottam a hangját csak a saját szipogásomét. El kell tűnőm innen most. Levegő! Levegő kell!
Az ablakhoz siettem és kimásztam rajta. Előbb is eszembe juthatott volna az erkély, ahol a tűzlépcső vezet lefelé. Fogtam lemásztam és egy nagyot szippantottam a levegőbe. Igen erre volt szükségem.
Elkezdtem az utcákat járni és gondolkodni. A telefonom rengetegszer pittyegett, de nem foglalkoztam vele.
Vajon miért hazudott mindenki? Marcus... Cameron... és Rick... Istenem! De lehet tényleg jó oka volt rá, kell lennie valami magyarázatnak. Már értem a dolgokat, az emberek Rick házánál fegyverrel, Marcus és Cameron viselkedése, Rick miért volt olyan amilyen és az a nő az estélyen.... Mit is akarhatott tőlem? Lehet nem is engem akart, végülis Rickről beszélt így már össze áll a kép. Ricken akar bosszut állni, de ehhez mért kellettem én? A gondolataimból arra eszméltem fel, hogy követnek. De erről meg kell bizonyosodnom így hát egy boltba bementem, ha oda is utánam jön az a kapucnis férfi akkor bizony bajban vagyok. Lehet nem kellet volna lelépnem csak úgy. Kezdek páníkólni, ne, ne, ne bejött az üzletbe. Keresem a telefonomat. Rick kérlek vedd fel...
Kicsöng...
Ez jó....
-Laynie hova tűntél el? Igazán meghallgathattál volna – hangja rideg mégis aggodó
-Rick – kezdtem bele, de szerintem hallotta a hangomon, hogy baj van – követnek itt vagyok a Bookline Streeti üzletben kérlek siess
-Oké Laynie indulok, de közben maradj vonalban rendben?
-Igen – suttogtam
-Ne menj ki az üzletből semmiféle képpen se, az egy forgalmas hely ott tuti nem csinálnak semmit, nem hülyék az biztos – csak hallgattam a hangját, ami megnyugtatott. Biztonság érzetem lett tőle.
-Rick beszélj még hozzám. Félek és hangod megnyugtat.
-Jól van Laynie, zárj ki mindent csak rám figyelj. Nem lesz baj, tudod, hogy nem hagyom mindjárt ott vagyunk – emlékszem mikor mentem haza a munkahelyemről és ott is megígérte mindig megvéd majd, nem tudom, hogy csinálja pont azokat mondja nekem amire szükségem van. Körbe pillantok és meghallom, hogy valaki felkiált. A francba!
-Riiick!! Baj van, az eladót valaki leütötte az emberek meg elbújtak. Mit csináljak?!
-Laynie el kell bújnod neked is! És addig eszedbe ne jusson előjönni még ott nem állok előtted!
Hova bújjak? Gyerünk kislány gondolkozz! Oda! Körbe pillantottam sehol senki, csak sikerüljön. Oké, óvatosan bemásztam a polc alá, de véletlen levertem egy konzervet. A kurva életbe ilyen nincs. Maradj csendben mondom magamba
-Rick siess! – ide ért a követőm és elkezdett kiráncigálni a rejtekhelyemről ne istenem. Nem akarok még meghalni! Rick hol vagy már!
A férfi a földre rántott rám nehezedett és a nyakamat kezdte el szórítani. Baszki meg akar fojtani! Egyre nehezebben kapok levegőt, hiába kapálózok semmit sem ér. Kezdenek lecsukódni a szemeim is nincs több erőm levegő kell, levegő...
Hirtelen valaki lerántja rólam az embert és Rickkel találom szembe magamat. Marcus a követőmet intézte el addig Rick hozzám sietett.
A levegő csak úgy áramlik a tüdőmbe és úgy érzem ez most édes kevés neki.
Rick felsegít és azonnal mellettem terem a karjaiba zár szorosan. Úgy szorít magához mintha többet nem engedne el....
أنت تقرأ
Mi lett volna ha...?
عاطفيةEgy férfi, aki veszélyes és bele szeret egy lányba... Egy lány, aki mit sem sejt a férfiról. De mi lesz kettőjük között? Engednek egymás érzelmeinek? Mi lesz ha kiderül az igazság...
