Mi lett volna ha...?

1.rész

Hulla fáradt vagyok már lassan 9 órája dolgozok és még nem járt le a műszakom. 23:00-kor végzek. Rengetegen vannak a klubban, ami esténként eléggé forgalmas hely. Hát igen az én napi rendem kicsit máshogyan van, éjszaka dolgozom és nappal alszom, ez változó mikor-mikor milyen műszakra kell bejönnöm. A főnököm Matt égész jó arc, szerintem csak azért ilyen velem, mert a többiekkel ellentétben mindig itt vagyok és sohasem kések. Ha beteg vagyok általában akkor is bejárok dolgozni, mivel kell a pénz muszáj eltartanom magamat valahogy és nem engedhetem meg, hogy ne járjak be dolgozni. Éppen kiszolgáltam mindenkit, szóval most van időm egy kicsit pihenni. Nagyon hangosan szól a zene alig hallom a pult túl oldalán, hogy mit rendelnek az emberek. Nem sok időm maradt pihenni, két férfi állt meg az asztal előtt és intettek. Jobban megnézve egyik sem volt csúnya, sőt egészen jól néztek ki, de volt bennük valami visszataszító. Azt éreztem, hogy gyorsan szolgáljam ki őket és menjek el. Valami nagyon furcsa volt bennük, tudatalattim azt üzente, hogy messziről kerüljem el őket. Lassan oda sétáltam hozzájuk és kedvesen meg kérdeztem mit adhatok.

-Kettő whiskyt kérnék - felelte az egyik komoran, ott hagytam őket, gyorsan levettem két poharat és megtöltöttem itallal. Vissza siettem hozzájuk és letettem őket, közben érkeztek még vendégek és őket is ki kellett szolgálnom. Hát igen ez is egy eléggé fárasztó este volt. Kiöntöttem a poharakba az italt közben éreztem, hogy valaki figyel. Körbe pillantottam és megláttam azt akinek az előbb a whiskyt adtam. Magas volt, barna hajú gyönyörű sötét zöld szemekkel ha jól látom a sötétben, állkapcsa meg volt feszülve és épp az innivalóját iszogatta. Kiszolgáltam a vásárlót és szóltam a társamnak Amynek, hogy tartsa a frontot mert el kell mennem a mosdóba. Amy csak intett, hogy menjek nyugodtan. Hátra mentem, mert szerencsére a személyzetnek külön van, így nem kell annyi ideig sorban állnunk.

Mikor vissza értem a pulthoz észre vettem, hogy a két férfi még mindig ott ül és ő megint engem néz az egyikük. Pár perc múlva le jár a műszakom ezért elköszönök Amytől és megkeresem Mattet, hogy tőle is búcsút mondjak.

Már majdnem éjfél van és az utcákon csak a lámpák fénye világít, nem szeretek ilyenkor egyedül sétálni, de nincs sok választásom.

Mikor haza érek a lakásomra Lady kezd nekem örülni. Lady az én kis huncut vizslám, akit nem olyan régen fogadtam örökbe. Annyira szeretem őt, nekem ő a mindenem, a családom... Már teljesen hozzám nőtt együtt alszunk, és tévét nézünk, amikor időm engedi elviszem sétálni is. Örülök hogy azért mégsem teljesen egyedül vagyok a lakásomba.

Gyorsan leveszem a cipőmet és elterülök az ágyamba, alig vártam már, hogy haza érhessek. Teljesen kimerülten elterülök, pár pillanat múlva már el is nyomott az álom.

Meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog nektek ez a történet. Ha tetszett nyomj egy ⭐️-ot

-Puszi nektek