Mi lett volna ha...?

7.rész

Rick

Éppen a klubbomban vagyok és a többiekkel beszélgetek. Ezen a fönti részre nagyon senki nem léphet be csak én, Marcus és Cameron meg akiknek megengedem. Sokkal jobb itt fönt lenni mert nincs annyi ember, és a zene se dübörög. Ha kimegyek a korláthoz az egész teret belátom. Néha olyan jó csak ott állni és nézni ahogy az emberek elengedik magukat és élvezik az estét. A gondolatomat a telefonom rezgése zavarja meg.

Marcus

Minek hív engem? Hiszen nem rég ment le és azt mondta mindjárt jön csak látott lent egy gyönyörű nőt és lemegy hozzá. Elhúztam a zöld gombot és felvettem

- Csak annyi, hogy itt van a lány akit múltkor kértél, hogy figyeljek. Ja és csak megjegyzem nincs a legjobb formájában.

-Ki? Laynie itt van? - nagyon meglepődtem amikor mondta hogy itt van és hogy érti hogy nincsen a legjobb formájába?

-Hogy érted hogy nincs a legjobb formájába? Ivott? - kezdtem aggódni, hogy valamilyen férfi rá mászik és ő nincs magánál. Nem! Nem képzelhetek el semmi ilyesmit, ugyanis senki nem fog hozzá nyúlni

-Ohh, de még mennyit! Megkérdeztem a pultost, hogy mennyit ivott a kiscsaj és csak annyit mondott, hogy nem tudja hogy hogyan van még talpon. Ezek szerint valami jól felbosszanthatta ha így leitta magát- magyarázta Marcus

-Figyelj Marcus, mindjárt lemegyek, de addig le ne vedd a szemed róla ha valaki a közelébe megy akkor tüntesd el onnan! Pillanat és ott vagyok - letettem és rohantam is le, hogy megkeressem Layniet és haza vigyem, ha tényleg annyit ivott amennyit Marc mondott akkor már bőven elég annyi neki, még sok is. De nagyon is sok.

Lent hatalmas nagy tömeg volt, alig bírtam menni az emberek között. Amikor a pulthoz értem egyből megpillantottam az én kedvesemet. Olyan gyönyörű volt abban a szűk fekete ruhába ahogy nekem háttal ült a bárszéken. Marcus kezdtem el keresni a szememmel akit amikor észrevettem csak bólintottunk egymásnak. Hálás voltam neki, hogy szólt nekem. Oda sétáltam Laynhez és a vállra tett kezemmel magam felé fordítottam őt

-Rick? Te meg mit keresel itt? Honnan tudod mikor hol vagyok? Csak nem te vagy az én bébiszitterem, aki követ mindenhova és elrontja a hangulatot? - ugh, Marcusnak igaza volt tényleg sokat ivott, csak röhögött. Rám nézett és kész végen volt mégjobban nevetett, úgy tűnik nem akarja abba hagyni.

-Mennyit ittál? - kérdezem tőle.

-Csak egy ici picit - muatta a kezén - Riiiick olyan jól érzeem magamat, gyere menjünk táncolniii- szó sem lehet, ebben az állapotban maximum haza mehet, bár ott sem akarom egyedül hagyni. Akkor lennek a legnyugodtabb ha hozzám jönne haza. Nem is olyan rossz ötlet ez tőlem, de vajon mi lesz majd a reakciója?

Dühös vagyok, amiért az a hülye pultos ennyi piát adott neki. Egyáltalán ha látta, hogy már ilyen állapotban van minek adott neki még. Ez igy nem lesz jó. Beszélnem kell majd a sráccal hogy többet ilyen ne forduljon elő

-A-a szó se lehet róla, te most szépen haza mész, mára teljesen kiütötted magadat- haza fogom nem hagyom hogy meg többet igyon és így táncoljon. Teljességgel ki van zárva

-Annyira elegem van már a hangulat ingadózásaidból egyszer kedves vagy egyszer bunkó úgy látszik, most az apáskodó énedet hoztad - annyira imádom amikor dühös, mint valami kismanó. Egy ideges sexi kismanó

Elengedtem a fülem mellett a mondandóját elkezdtem magammal húzni a kocsihoz de nem igazan boldogult a lépésekkel és meg ő akart táncolni. Ch. Felkaptam a kezembe majd így vittem tovább. Óvatosan beraktam a kocsiba és elindultam vele hozzám.