Mi lett volna ha...?

31.rész

LAYNIE

Azóta a nap óta valaki mindig a nyomomban van, azt mondtam nem idegesít, de nem gondoltam, hogy valaki tényleg mindig mindenhová követni fog. Ez kezd kiakasztani. Próbáltam beszélni Rickkel engedje el ezt a dolgot, nem kell ennyire komolyan venni a dolgokat a biztonságom érdekében, de hiába is mondok neki bármit. Ha egyszer valamit a fejébe vesz az úgyis van...

-Cameron, hagyj már békén! Egyedül akarok lenni, szóval most a mosdóba tartok. Ajánlom, hogy ne gyere utánam! – akárhogy próbálkozok semmi esélyem sincsen. Ott hagyom a bárpultot és intek Amynek. A mosdó felé veszem az irányt ugyanis már nem bírtam odabent, az állandó figyelés, hogy valaki minden mozdulatomat figyeli, aztán jelentést tesz Ricknek. Egy szabad percem sincsen, de el kell viselnem ezt is.

Közben kinyitom a csapot és ahogy a hideg víz eléri a kezemet, kezdek lecsillapodni, arcomat is lehűtöm. Igen, erre szükségem volt. Még pár pillanatig a mosdókagylónak dőlve álltam, vettem egy nagy levegőt.

-Azt hittem már sose jössz ki! Azon gondolkoztam, hogy bemenjek-e vagy valaki ellátta-e már a bajodat? – ajtó előtt a falnak dőlve állt összefont karokkal és meredt rám. Istenem meg kell szöknöm innen az tuti.

-Cam semmi bajom! Nyugi. Ha valaki meg akarna ölni hát tessék, jöjjön, nem fogok menekülni előle! Állandóan elfutni, nem fogok! – magyaráztam neki idegesen

-Ezt nem mondhatod komolyan! – nem érdekelt, elindultam a pulthoz, hogy tovább dolgozzak – Állj már meg Laynie! – kapta el a kezemet – Rick szeret, sose fogja hagyni, hogy bántsanak, ezt jól jegyezd meg! És a srácokkal mi is megkedveltünk téged. Ne felejtsd el, már nem vagy egyedül

Jól estek Cam szavai, nem vagyok egyedül. Istenem. Nem, nem szabad sírnom. Megfordultam és a nyakába vetve öleltem meg őt. Halkan fülébe suttogtam, hogy köszönöm. El se tudja képzelni mennyit jelentenek a szavai számomra.

IDEGEN

-Ki kell iktatnunk a lányt, azt hittem gondoskodtál már róla – ültek egy sötét helységbe, ahol egy-egy kristály lámpa égett

-Nem olyan egyszerű ez, valaki mindig vigyázz rá és amióta Rick és Adam is védelmezi azóta esélyem sincs. Szóval kurvára nehéz így – a luxus szobába ülő nő, pezsgőjét forgatva meredt a férfira

-Nem érdekel! Csak ő áll az utamba, nála van a kulcs! A kurva exe rá hagyta! – kezdett dühbe gurulni a nő. Mindene a hatalom volt és Jackson a halott ex, ezt a fontos információt Laynie Withmoorera hagyta. Ha erre bárki más rájönne és az idegenek se kezelnék diszkréten kitörne a káosz.

-Kapd el őt! Élve kell először, majd, ha már megvan, amit akarunk utána kell eltenni láb alól. Értettél?

-Igen

RICK

Az embereim azon vannak, hogy megtalálják az elkövetőket, de semmit nem találunk. Courtney nyomtalanul tűnt el. A kamerákat valaki törölte és minden olyan mintha semmi nem történt volna és ez kurvára kikészít. Ezelőtt mindig volt valami nyom, most az egyszer semmi. Meg se fordult volna ilyen a fejembe, de be kell vallanom akár ki is csinálja nagyon profi.

Layniere mindig figyel valaki, olykor több emberem is rajta tartja a szemét, persze erről ő nem tud semmit. Az kéne még, már így, is teljesen utál az emberek miatt, akik figyelik őt.

Éppen a raktárakhoz tartok, hogy megtartsuk a srácokkal a szokásos megbeszélést. Amint be erek a helységbe mindenki rám néz és intek nekik, hogy jöjjenek.

-Oké emberek! Ma egy fontos szállítmány érkezik, amit nem szúrhatunk el, az oroszoktól jön, akikkel tudjuk, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk. Bármit kinézek belőlük, úgyhogy mindenkire szükségem lesz! – kezdtem tudatni az információkat, hogy mindenki tisztába legyen vele – Marcus te most nem fogsz jönni, ezt majd később megbeszéljük. Azonban három csapat lesz, az egyik velem lesz, a másiknál Marcus a főnök és a harmadiknál pedig Vannessa. A többit később megbeszéljük! – ezzel mindenki bólintott egyet, hogy megértette majd mentek folytatni a dolgukat.

-Hé, Rick! – kiált utánam Marcus – Mi lesz a feladatom?

-Layniere figyelni, tudod mennyit jelent nekem ő! Majd megbeszéljük, most sietek – Laynievel ma együtt vacsorázok, nem szeretnék elkésni róla, szóval majd később megbeszélem az emberekkel mi hogy lesz.