Mi lett volna ha...?

22.rész

RICK

Még mindig nem hittem el, amit pár perce láttam. Körbe pillantottam és láttam, hogy az embereim nem tudnak mit csináljanak. Hol engem és hol Layniet figyelték. Igen a lelkükre kötöttem, hogy mindig figyelje valaki ne, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amibe nem szabadna. Különösebb képen mondtam, ha esetleg Adam felbukkanna, mert benne volt a pakliba ez is, de tudtam, hogy ennyire nyíltan nem kezdeményezne harcot. De erre senkit nem készítettem fel, ami azt illeti még magamat sem.

Most azért elbizonytalanodtam, igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy Laynie ne fogjon gyanút, azzal kapcsolatban ki is vagyok én. Na de Adam? Adamről vajon tud? Vagy rólam is tudott. A francba, túl sok kérdés gyötör.

Továbbra is őket néztem, miután Adam elengedte őt egy arcon puszit adott neki. A kezem csupán ösztönből is, de ökölbe szorult. A férfi és a lány határozottan ismerték egymást, mégis hogyan? Én erről mért nem tudtam semmit. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Marcus és Cam sietett oda hozzám

-Uraim elnézést, de egy pillanatra el kell rabolnom Ricket – mondta Marcus majd mielőtt sietősen elvonultunk még oda szóltam nekik – még egyszer bocsánat! Majd folytatjuk.

Amikor már kellő távolságba értünk Marcus egyből bele kezdett

-Ez mégis mi a franc? – utalt a lányra és Adamre

-Nem tudom, hiszed vagy sem de engem is jól megleptek. Szerinted van köztük valami? – kérdeztem félve, csak erre tudtam gondolni. Féltékeny voltam, de még mennyire, hogy az. Laynie az én csillagom, a fényem, senki nem bánthatja és eddigi terveimet, hogy távol tartsam őt Adamtől ez most nagyon keresztbe tette.

-Rick szerintem menj oda, tud meg mi is ez az egész. De csak óvatosan, nem tudhatod mit tud és mit nem – tanácsolta Cameron – mi majd innen figyelünk és jelez, ha baj van -bólintottam

Lassan oda sétáltam hozzájuk. Még nem tudtam mit is kellene majd pontosan mondanom. Ki kell találnom méghozzá gyorsan.

-Sziasztok! – köszöntem nekik, egyből Laynie mellé szegültem és nem állt szándékomban tágítanom onnan. Laynie felém nézet majd rögtön egy mosollyal ajándékozott meg.

-Rick ő itt Adam, egy barátom – mutatta be nekem őt, de persze ez fölösleges volt hiszen elég jól ismertük egymást. Közben Laynie közben a kezembe markolt, ez pont a legjobbkor tette meg, pontosabban tökéletes időzítés, én pedig a kezemet a derekára vezettem. Végül elsőnek Adam szólalt meg – Ne aggódj Layn ismerem Ricket, jobban, mint gondolnád – gúnyos mosolyra húzta a száját. várjunk csak egy pillanatot, minek is hívta LAYN?