Mi lett volna ha...?

9.rész

-Szóval van valakid? - kérdezte váratlanul Rick. Éppen a kocsijában ülök mellette, amikor feltette nekem ezt a kérdést. Meglepett vele, nem számítottam rá, hogy érdekli ez a téma.Ladyt hátul ül az ülésen. Rickkel a megbeszéltek szerint elmegyünk valahova. Magam sem tudom hova, nem igazán hajlandó elmondani hova visz.

-Ez egy kicsit váratlanul ért, de nem nincsen senkim csak Lady- zavaromban elmosolyodtam , de mikor rá néztem egy kaján vigyor volt a fején. Közben megráztam a fejem és már el is tűnt a zavartságom

-Riick! Mond már el hová megyünk! Nem szeretem a titkokat - megpróbálom kiszedni belőle hátha majd most elmondja

-Majd meglátod kedvesem. Ha elmondanám nem lenne meglepetés és én szeretnélek meglepni - jól hallottam azt mondta nekem kedvesem? De hát miért?

-Hogy mondtad? Kedvesem? Tehát ez vagyok neked a kedvesed? Ne beszélj butaságokat Rick, hogy lehetnék én a kedvesed, hiszen nem is ismerjük egymást annyira - de mi van akkor, ha ő tényleg annak gondol engem? Nem hagy nyugodtan az biztos, várom válaszát, de csak bámul maga elé. Lehet megbánta  amit mondott? Mégse tartana annak? Igen tuti ez a baja és ezért nem akár semmit sem mondani. Lehet van valakije mégis csak, de én nem akarok második lenni. Ez így nem fog menni, le kell ráznom őt. Basszus, hogy is lehetnék a kedvese, a barátnője...

-Mielőtt elkezded túl agyalni a dolgokat és minden féle eszement ötletet kitalálni, biztosítalak róla, hogy nincsen senkim. És igen kedvellek, nem akarom, hogy bármi bajod essen és én mindig megfoglak védeni, mindentől és mindenkitől - ezt meg, hogy értette? Mitől kellene engem megvédenie? Válaszolt egy pár kérdésemre amit igazából nem is mondtam neki, most meg feltennék neki még többet.

-Honnan tudtad, hogy ezeken gondolkozok? És mitől kellene engem megvédeni?

Első kérdésemre csak annyit felelt, hogy sejtette, de a másik kérdésemet mintha nem is hallotta volna. Ehelyett megfogta a kezemet és elkezdtünk a parkba tovább sétálni. Még mindig káprázatos volt ez a hely.

Már egy ideje sétáltunk, és kezdett hűvös lenni. Éreztem ahogy a testemen végig fut a hideg, erre a reakcióra kicsit összerezdültem, ezt Rick is észrevehette

-Fázol? -kérdezte aggodalmasan - igen egy kicsit, de nem vészes, sétáljunk még egy kicsit. Mintha nem is érdekelte volna a mondandóm és közben óvatosan rám tette a kabátját

-Köszönöm - suttogtam alig halhatóan, annyira kedves gesztus volt ez tőle

Miután vissza értünk a kocsihoz, már indultunk is volna haza, de Rick mobilja csörögni kezdett. Lassan elindulva Rick felvette a telefont. Nem tudom mit mondhattak neki, de arca komorrá változott és a teste megfeszült. Aztán rám nézett és mintha szemeiben aggódást vélek felfedezni. 

-Rick baj van? Mi történt? - óvatosan felém fordult és csak nézet rám. Kezdtem zavarba jönni és inkább az útra fordítottam a fejemet. Az úttesten valami hirtelen átszaladt én meg felkiáltottam.

-Vigyázz! - Rick gyorsan elrántotta a kormányt én meg kapkodtam a levegőt. Igyekeztem megnyugodni, de ez nem volt olyan egyszerű. A férfi csak bámult maga elé, meg se mozdult. Aztán észbe kapott és engem kérdezgetett.

-Jól vagy? Nem esett bajod? - nem válaszoltam neki, kikötöttem magam a biztonsági övvel - Laynie hallasz engem? Válaszolj kérlek! Nem sérültél meg?

Ki szálltam az autóból és elindultam megnézni mi is lehetett az, ha jól láttam egy szarvas volt, de hajt a kíváncsiságom. Hallom, hogy Rick kiabál mögöttem, hogy szálljak vissza, de nem foglalkozok vele. Az erdőt pásztázom, amikor egy lövést hallottam, aztán minden a feje tetejére állt.