Mi lett volna ha...?

28.rész

LAYNIE

Rick felsegít és azonnal mellettem terem a karjaiba zár szorosan. Úgy szorít magához, mintha többet nem engedne el...

Miután Rick elengedett az öleléséből, kezeit a vállamra tette és a szemembe nézett. Látta rajtam, hogy teljesen összeomlottam és rettegek még mindig. Testem remeg és a szívem csak úgy zakatol. Nem figyeltem a környezetemre, hogy pontosan is mi történt. Éreztem, hogy Rick megfogja a kezemet és elkezd a kijárat felé húzni.

Beültetett az autóba, hallottam, hogy Marcussal vált még pár szót, majd becsapta a kocsi autóját és miközben vezetett engem figyelt. Alaposan végig vezette tekintetét a testemen majd, amikor sikeresen végig járta a tekintetét minden porcikámon egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.

Nem tudtam, figyelni rá, az ablakon bámultam kifelé és csak csöndben utaztunk. Azt hittem haza megyünk, de mikor megállt az autó nem az én házamat láttam, hanem a férfiét, aki mellettem ült.

Mikor megérkeztünk a védelmező férfi kisegített és bevezetett a hatalmas házába, ahol mikor utoljára jártam elmenekültem. Most nem igazán érdekelt vannak e körülöttem mások is, Rick mellett biztonságban éreztem magamat és csak ez számított. Mellette akartam lenni.

Bementünk a házba és letelepedtem a kanapéra, Rick azt mondta hoz egy takarót és siet vissza. Addig van időm végig gondolni mi is történt. Istenem annyira szerencsétlen vagyok, valakinek mindig meg kell mentenie és mi lenne akkor, ha senki nem lenne ott. Mi lenne, ha Rick nem törődne velem? Azt hiszem már rég nem az élők sorát boldogítanám. Hallom Rick lépteit, így oda kapom a tekintetemet felé. Látom, ahogy céltudatosan felém veszi az irányt egy puha pléddel a kezében. Mikor hozzám ér betakargat és csendben helyet foglal mellettem. Csendben vagyunk mindketten a gondolatainkba veszünk el.

Miután már kezdem kínosan érezni magamat felé fordulok és meg akarok szólalni, csak hogy nem tudom mit is mondhatnék neki.

-Sajnálom – nem tudok mást mondani neki, egyszerűen magamat érzem mindenért hibásnak. Ha Rick nem találkozik velem akkor nyugodt és boldog élete lehetne, anélkül, hogy mindig rám kellene vigyáznia – minden az én hibám – suttogom alig hallhattan, de tudom, hogy hallotta. Felém fordul és először csak vizslat, majd nyugodtan szólal meg.

-Mégis mért mondod ezt? – arcáról sütött a nyugalom és az értetlenség

-Mert tényleg az én hibám. Minden. Érted ezt Rick? Állandóan elrontok mindent, sokkal jobb lenne neked, ha nem ismertél volna meg, sokkal nyugodtabb életed lehetne és nem kéne folyton rám vigyáznod. mindig csak a gond van velem – a könnyek csordogálnak végig arcomon. Miután ő az én védelmezőm csendben végig hallgatta kifakadásomat és öntött magának a poharába italt. Felém fordul és komoly tekintetével találom szemben magamat.

-Te tényleg így gondolod? Ez baromság! – az értetlenség és a nem egyetértés süt le rólam azt hiszem – ha te nem lennél még mindig egy rideg, boldogtalan ember lennék. És ez marhaság, amiket itt össze hordasz, mert csak most kezdek igazán élni és ezt mind neked köszönhetem. Arcátlan és goromba voltam mindenkivel, de amint te beloptad magad a szívembe olyan érzéseket érzek, amiket ezelőtt még sohasem. A másik meg ha te lennél a leghírhedtebb harcos a világon akkor is aggódnék érted és mindig ott lennék, hogy kihúzzalak a csávából. Tudod miért van ez? – kérdezte tőlem, de gőzöm sincs mit akar mondani, ezért nemlegesen rázom meg a fejemet

-Amit most fogok mondani jól jegyezd meg! Azért, mert szeretlek, szerelmes vagyok beléd Laynie Withmoore. Ó, kedvesem, ha tudnád mit érzek irántad meg se fordulna ennyi szarság a fejedben – ha eddig nem folytak a könnyeim most biztos záporozgatnak lefelé, mint egy hatalmas folyó, ami mindent elpusztít

-Igen! Én is így érzek irántad, annyira féltem, hogy te nem. Szeretlek téged Rick ezzel a sok szarsággal együtt – felém nyújtotta a karjait én pedig teljes testemmel hozzá bújtam

-Akkor ez azt jelenti nem hagysz el a munkám, azaz ez a maffia dolog miatt sem? – elég félénken kérdezi, mint aki fél a válaszomtól. Ó, istenem, hogy is tudnám elhagyni?

-Dehogy hagylak el, mondtam, hogy ezzel a sok szarsággal együtt szeretlek, de remélem azért elmondod, hogy ez az egész hogyan is zajlik – a száját egy nagy sóhaj hagyta el, mint aki ez idáig nem is jutott volna levegőhöz.

-Helyes, mert nem tudtalak volna csak úgy elengedni. Beavatlak majd mindenbe ígérem, de nem most – miután elhagyták a száját az utolsó szavak is megcsókolt...

Eltelt elég sok idő mióta az utolsó részt posztoltam. Tudom nem a legjobb helyen hagytam abba, de egyszerűen nem tudtam mit írni, nem tudtam hogyan is kéne folytatni. Nagyon sokszor neki futottam és pár sornál több sose sikerült. Folytatás miatt is nagyon sokan irtatok, ami irtó jól esett és akárhányszor jött egy új komment mindig bűntudatom volt, hogy már pedig én folytatni akarom, írni akarom de nem tudtam mit.... ez tényleg egy rossz szituáció volt😬
De most van ötletem így igyekszem hamar hozni a kövit!🥰😍

Remélem ennyi idő után is van még kedvetek olvasni a történetet🥺

Köszönöm az ötleteket!!❤️❤️

Puszi nektek és remélem tetszett a rész😉❤️