Mi lett volna ha...?

15.rész

Rég aludtam ennyire jól, fordultam meg, hogy átkaroljam Ricket, de nem éreztem mellettem. Lelépett volna? Hova a fenébe tűnhetett? Bicegve és komásan elindultam megkeresni, hátha még se ment el. Kint ült a kanapén. Oda mentem, hozzá és mellé ültem, átfogott a kezével és szorosan magához húzott. Egy ideig csak csendben ültünk majd ő törte meg a csendet.

-Miért nem válaszoltál nekem? – felém pillantott én pedig rá, láttam rajta, hogy nagyon el van veszve a gondolatai között. – Igazából egy kicsit haragudtam rád – felhúzta a szemöldökét és kérdőn nézett rám, várta, hogy folytassam – szóval ott hagytál mindenféle üzenet nélkül és mikor lementem valami hülye gyerek kezdett el faggatni, én meg nem bíztam benne, ezért jobbnak láttam, ha minél hamarabb eltűnők onnan. Így fogtam magam és leléptem.

Te mondtad azt, hogy Sarah vagy? – kérdése közben az arcomat firtatta, hát rá átjött, ez vicces lesz úgy érzem... - azt hiszem lebuktam... - motyogtam halkan

-Mért mondtad ezt?

-Nem jutott hirtelen más eszembe. Sejtettem, ha oda állok és közlöm, hogy Laynie vagyok és haza akarok menni gondolom nem mehettem volna, mert meg kellett volna várnom téged és ez így biztos tervnek tűnt és valljuk be az is lett – kacsintottam rá és elnevettem magam, láttam Ricken, hogy ő is elmosolyodott, de próbálta titkolni.

-És mielőtt megkérdezed, a szöszi srácot elég egyszerű volt átverni – na itt ő is elröhögte magát, hiába próbálta meg visszatartani nem sikerült – na igen, és azt mondtam neki, hogy Marcust várom erre csak annyit mondott mindent ért. Érted? Még magyarázkodnom se kellett semmi. Miután lelépett én is leléptem és ennyi.

-Okosabb vagy mint hittem – közel húzott és apró csókot hintett az ajkaimra
-Na és te merre jártál? – kezdtem el óvatosan puhatolózni.

-Munka ügy – csak ennyit mondott. Most komolyan csak két szó? Biztos meg fogom fojtani én mondjak el mindent, mert ő minden apró kis szarságról tudni akar ő meg elintézi két kibaszott szóba. Na ezt te se gondolhattad komolyan Rick

-Ennyi? – fakadtam ki kicsit ingerült lettem – Ennyi – felelte és még egy bólintással is meg erősítette – Na ne szórakozz velem Rick! Magyarázatot követelek! Először is mi a szarért küldesz rám bébiszittert. Másodszor – felemeltem a kezem és két ujjamat mutattam rajta, hogy még hatásosabbá tegyem a monológomat – Minek voltak ott emberek ráadásul fegyverrel és miért vagy kiborulva, ha nem válaszolok a hülye üzeneteidre – elképedve nézett rám, és nem igen tudott mit mondani. Próbálta megformálni a szavakat, de nem igazán sikerült – Válaszolj már az istenért is! – kiáltottam rá

-Mert fontos vagy nekem kurvára is bassza meg és ha nem tudom, hol vagy vagy mi van veled egyszerűen megesz az ideg – legalább erre kaptam magyarázatot, elégé felhúzta magát és idegesen a hajába túrt

-Te is fontos vagy nekem... - suttogtam el és megcsókolt

-Egyébként, ha már itt tartunk ki volt az a srác? – értetlenül néztem rá. Milyen srácra gondol? Nem értettem, próbáltam rá jönni, de nem igazán sikerült.

-Aki haza hozott – dörmögte az orra alatt bosszúsan – jaa, Jacksonra gondolt. Ááá, csak nem féltékeny a drágám, jót kuncogtam ezen magamba

-Ő csak egy barát. Ne aggódj nincs miért aggódnod – nem hagytam, hogy mondjon bármit is. Nyakára tettem a kezemet és megcsókoltam, ő is viszonozta, így egy darabig egymás karjaiban voltunk elveszve

Ricknek elkezdett csörögni a telefonja, megnézte ki az, majd rám nézett és megint a telefonra, még egy utolsót pillantott rám majd felvette

Oké

Máris megyek

Várjatok meg!

Nem még itt vagyok

Hát igen ebből nem sokat értettem, miről lehet szó, de Rick feszült lett.

-Kedvesem el kell mennem. Maradj itt, oké?

-Baj van? – kérdeztem tőle – Semmi olyan, ami miatt neked aggódni kéne sietek vissza! – csókot hintett ajkaimra majd sietősen elment