Mi lett volna ha...?

23.rész

RICK

Laynie elment a mosdóba szóval Adammel maradtam itt kettesben, nem baj legalább tudok vele olyan dolgokról beszélni, amit jobb, ha ő nem hall meg.

-Szóval Rick- kezdett bele kissé szarkasztikusan Adam – remélem tetszett a múltkori meglepetésem, de kérlek ezt a témát most mellőzzük. Itt egy sokkal fontosabb dologról van most szó. Kezdjünk is bele, honnan ismered az én Layniemet?

Hogy mivan? Az Ő Laynie-ét na ne szórakozzatok velem akaratlanul is ökölbe szorult ismét a kezem. Ez a pasi többet nem fogja még egyszer a szájára venni.

-Helyben vagyunk- horkantottam fel- és te honnan ismered?

-Nos ez egy másik történet, ebbe most kérlek ne menjünk bele, nem egy szép történet, sok sebbel járt a lényeg is ezeket ne tépd fel Layn-nél – ha még egyszer igy hívja tuti behúzok egyet neki, de mégis milyen másik történet

-Ne hívd így! -csattatam fel idegesen – Laynie mit tud erről az egészről? – faggatóztam tovább. Közben körbe pillantottam és láttam, Hogy Marcusék figyelnek, de nem túl feltűnően.

Sóhajtott egyet és utána mondta – semmit sem tud és nem akarom, hogy bele keveredjen. Ő túl jó ehhez Rick érted? És akár mekkora ellentétek is vannak köztünk nem fogok miatta csatázni veled, de persze csak akkor, ha kedvel téged. És minden bízonnyal kedvel mert utoljára akkor nézett így valakire amikor.... – mint a ki hirtelen észbe kapott és rázta meg a fejét a gondolatok elzavarása érdekében – egy picit elkalandoztam, a lényeg ne keverd bajba és ne okozz neki fájdalmat különben velem kell szembe nézned! – huhh erre nem számítottam

-Ebben egyetértünk! És te se merd bármibe bele keverni őt! – utasítottam a szavaimmal.

-Én mindig is csak védeni próbáltam a húgomat, bár amilyen makacs sose engedte mégis a háttérből intézkedtem

Úgy éreztem lett egy közös pontunk Adammel, bár nem lettünk puszipajtások, úgy érzem ő is képes lenne, ezért a nőért bármire. Egy valamire mégis rájöttem, ha kell segítene nekem, de csak ha Laynieről van szó. Tényleg Laynie hol van már? Már rég vissza kellett volna érnie.

Ekkor hirtelen síkitást hallottam meg, Adam is egyből oda kapta a fejét velem együtt és amit láttam ekkor nem bírtam elhinni. Ugye ez nem a valóság?

Laynie botladózva járkált, alig állt a lában,a kezével keresett valamit amiben megkapaszkodhatna és a feje... A feje tele volt vágásokkal, mindenhonnan a piros folyadék csordogált lefelé. Várjunk csak, de mindene tele volt vágásokkal a keze, az arca. Mi a franc történt??!!

Adammel azonnal hozzá siettünk és láttam, hogy mindjárt elájul. A lábai kezdtek össze csuklani még szerencse, hogy időben elkaptam őt és nem verte magát be a talajba. Adam a telefonján kezdett el pötyögni, nem is figyeltem rá csak a kezemben tartott ájult lányra koncentráltam. A tömeg döbbenten figyelt minket.

-Rick mennünk kell az orvos vár minket! - siettetett Adam

Marcusra néztem, aki már mellettem ácsorgott.

-Marcus mindent tudni akarok! Tudni akarom ki a felelős ezért! – kiabáltam rá és kocsi irányába siettem

Az autómba szálltunk Adam vezetett és láttam rajta ő is ideges. Én a hátsó ülésen ültem a lánnyal a kezemben.

-Laynie...kedvesem... minden rendben lesz – suttogtam