Mi lett volna ha...?

12.rész

Laynie

Bolyongok az út szélén, érzem, hogy már közel járok a tegnapi helyhez, ahol Lady eltűnt. Sétálok és csak hatalmas fák vesznek körül. Azt hiszem valahol itt lehettünk tegnap Rickkel. Megváltoztatom az irányt és utamat az erdő sűrűjében folytatom. Kicsit megbántam, hogy legalább a telefonomat nem hoztam magammal, de inkább Ladyt keresem telefon nélkül, mint idegenekkel legyek egy házban telefonnal. Kínomban felnevettem. Ez is csak én lehetek. Ricknek nyoma se volt és semmi üzenetet nem hagyott, nem is tudom mit várt, hogy majd nyugodtan üldögélek ott egyedül idegenekkel. Ha ezt hitte akkor még nem ismer eléggé, a barátaim mind tudják nem az vagyok, aki egyhelyben üldögél.

-Lady! Egyetlen kiskutyám gyere ide! – fütyülök neki. Kezdem feladni, nem fog elő kerülni.

Már órák óta bolyonghatok az erdőben és semmi változás nincsen. Úgy érzem Ladyt el kell engednem...de annyira hiányzik nekem...

Rick

Miután Marcus felhívott, hogy a szállítmány nem érkezett meg, azonnal siettem oda. Mi az, hogy nem érkezett meg? Paullal már rég óta üzletelünk egymással és megbízok benne, tudom nem lenne mersze átvágni engem. Ez valahonnan máshonnan bűzlik!

Mikor oda értem rögtön elkezdtük beszélni, hogy hogyan szerezzük vissza. Marcussal éppen arra próbálunk rá jönni ki is lehetett. Cameront otthon hagytam Laynievel, hogy tartsa szemmel, nem akarom, hogy egyedül menjen bárhova, főleg azt nem, hogy egyedül bóklásszon össze vissza, míg Adam a környéken van. Ha Adam tudomást szerez Laynieről tuti keresztbe akar majd tenni nekem. Gondolkodásomat a telefonom pittyegése zavarta meg. Hmm. érdekes egy ismeretlen számtól küldték, pedig titkon reméltem Laynie ír nekem, de tévedtem.

Ismeretlen feladó:
„Kösz haver a szállítmányt! Ígérem jó hasznát veszem majd!;)"

-Hé! Marcus most írt nekem valaki és ezt látnod kell! – Marcus egyből oda siettet
hozzám és csak úgy falta a sorokokat. Miután már sokszor átolvasta, kérdőn rám nézett.

-Tudod ki ez? – ő is ingerült, amit nem csodálok

-Nem, gőzöm sincs ki lehet, de kurvára megszívta, mert nem fogom annyiba hagyni! – túrtam idegesen a hajamba

-Nyugi tesó, tudod, hogy úgy is kiderítjük! Sose hagyunk annyiba semmit. Velünk nem szarozhatnak – ebben igaza volt Marcusnak, de ez az ismeretlen fazon, nagyon elrontotta a napomat! Jobb már nem is lehetne. Csörög a telefonom, már megint mit akarnak tőlem, ám ez most nem ismeretlen szám, ugyanis nagyon jól tudom kié.

Cameron – neve csak úgy virít a kijelzőn.

Elhúzom a zöld gombot, majd egy halót mondok csak bele.

-Rick, figyelj ne borulj ki annyira, nem szándékos volt esküszöm, de Laynie eltűnt – Magyarázza idegesen a telefonba. MI?

-Cam mi az, hogy Laynie eltűnt? – kár volt elszólnom magamat, még jó, hogy nem lehet jobb ez a nap.

-Nem tudom! Mikor utoljára rá néztem a szobába aludt, most meg egyszerűen sehol nem találom. Kérdeztem a többieket is nem-e láttak egy vékony, barna hajú lányt, de senki nem látta. És ez még nem minden....

Mi az, hogy senki nem látta! Ezt az egyet kértem tőle, azt hittem ez nem olyan nehéz. És ha megszökött mivan, ha valami baja esett?
Tegnap teljesen összeomlott, nincs a legjobb érzelmi állapotban.

-Hogy érted azt, hogy ez még nem minden?

-Marcus ott van? – kérdezte óvatosan

-Igen, itt áll mellettem – Marcus rám nézet és még jobban kíváncsi lett - Miért?

-Hangosíts ki! – tettem, amit kért

-Figyi Marcus! Itt volt Sarah és ő is eltűnt. Mondtam neki nemsokára visszajössz, de valószínűleg lelépett – kérdőn Marcusra néztem, egy olyan mivan fejjel, de ő még értetlenebb fejet vágott, mint én

-Cameron te miről beszélsz? Sarah? Milyen Sarah? Nem ismerek semmilyen Sarah nevű lányt – mondta Marcus, de eléggé össze volt zavarodva

-Ez fura, pedig először elég zavart fejet vágott majd kis gondolkodás után azt mondta hozzád jött. Én mondtam neki, hogy várjon meg de eltűnt – ez gyanús nekem, valami nem stimmel ezzel a Sarahval.

-Hát, pedig engem tuti nem ismer semmilyen Sarah – idegesen a hajába túrt Marcus és föl alá járkált

-Cam felhívom Layniet, hátha felveszi! Majd beszélünk – már tettem is volna le, de hirtelen megállított

-Fölösleges...

-Miért is – nem értem miért az

-Itt a telefonja, szóval max engem tudsz elérni rajta – basszus! Ez nem lehet igaz!

-Várjatok! – kiáltott fel Marcus hirtelen