Mi lett volna ha...?

24.rész

LAYNIE

Sötét van nem látok semmit, azt sem tudom mi történt, de várjunk csak lehet nincs is sötét? Nagyon nehezek a szemeim. Próbálkozom ki nyitni, de nem sikerül, mi az isten van velem? Ez így nem jó, ki akarom nyitni a szemeimet..., hol van Rick és mért nem segít nekem. Félek csak én és a sötétség vagyunk itt. Kezdek pánikolni és ekkor egy borzalmasan hangos sípolást kezdek el hallani, valami nem jó? Mi történik velem? Hallom az emberek susogását, de semmit nem értek belőle... aztán még mindig ez a csipogás. Könyörgőm kapcsolja már ki valaki!!!

Megint tudatomnál vagyok és végre eltűnt ez a csipogás, ez egy jó jel. A szemeim még mindig nem nyílnak, pedig igyekszem nagyon. Nem is olyan egyszerű, mint az ember az gondolná, hogy csak kinyit és becsuk. De most picit könnyebnek érzem, ez az Laynie még egy kicsit és sikerülni fog. És ekkor sikerült, igaz még picit homályosan látok, ami nagyon fura, de hamar jobb lett a helyzetem. Körülnézek a szobába és sötét van kint, bizonyára este van. Mellettem van egy szék, amin egy férfi foglal helyet és a kezemet szórítja. Ki Ő?

Kicsit hunyorítanom kell és ekkor sikerül kivennem a férfi alakját ő természetesen Rick, aki itt szundikál mellettem. Nem tudok megszólalni, a torkom nagyon kivan száradva. Igyekszem a férfi tudtára adni, hogy itt vagyok és látom őt, de esélytelen legalábbis a hangommal. A kezemmel szeretném megszorítani az övét, de ez sem sikerül. Olyan tehetetlen vagyok sose éreztem még magamat így! Próbálkozom mozgatni a kezemet és kihúzni a férfiéból vagy legalábbis jobban megfogni a hatalmas kezét. Ettől a mozdulataimtól a férfi is elkezd fészkelődni, gyerünk én szedd össze magadat! Erősnek kell lenned! Szorítás nem megy úgy ahogyan azt én akarom szóval ki kell húznom a kezemet. Igen így jó lesz, még egy kicsit és sikerült, azonban nem tudom tartani így Rick kezén landolt a kezem, erre a férfi hirtelen felül és körbe pillant. Még nem nézet rám bele túr a hajába majd egyenesen a szemembe néz. Amint eljutott hozzá, hogy felébredtem azonnal ott terem mellettem.

-Laynie! Istenem úgy aggódtam! Mindjárt jövök szólók egy orvosnak – kisietett a helységből, de pár pillanat múlva már mellettem voltújra – szükséged van valamire? – kérdezi aggodalmasan

-Víz – suttogom neki. Elmegy a csapphoz a kezében egy pohárral, majd segít nekem inni. Óvatosan feljebb ültetett. Amint a víz a számba kerül sokkal jobban érzem magamat.

-Mi történt? Nem sok mindenre emlékszem...

-Éppen Adammel beszélgettünk, amikor a mosdóból vissza érve tiszta vér voltál – ahogy meséli a történteket kezd minden a helyére kerülni. Az a férfi a mosdóban, a tükör, a szilánkok hangja, a rettegésem és a fájdalom...

- Adammel azonnal az orvoshoz siettünk, ennyi. De majd pontosan el kell mesélned mi is történt, de csak akkor, ha már jobban vagy

-Mi történt velem? – ám ekkor az orvos jött be a szobába, így tőle kapom meg a válaszokat

-ÁÁÁ Mrs. Withmoore hát fel ébredt! Megkérném az urat, hogy fáradjon ki, amíg megvizsgálom a hölgyet, de valószínűnek fogom tartani, hogy ez is fölösleges lesz, mint a többi ilyen próbálkozásom – motyogta a doki, összehúzott szemöldökkel pillantottam Rickre majd a doki folytatta – ha önt se zavarja Mrs. Withmoore akkor a fiatal ember maradna, tudja az elmúlt 2 napban egy pillanatra sem mozdult el maga mellől, ha meg igen akkor se maradt itt egyedül mindig volt maga mellet valaki. De biztos magának vannak kérdései, így inkább kezdjünk bele.

-2 nap

-Igen, 2 napig nem volt magánál – azta nekem olyan mintha egy pár pillanat lett volna

-Fáj valamije? – kérdezi a doki

-A fejem és nagyon gyengének érzem magamat – ez teljesen rendben van, mivel súlyos fejsérülést szenvedett. Emlékszik mi történt?

-Igen, mindenre amíg el nem ájultam

-Ez jó, maga szerencsés a helyzethez képest Mrs. Withmoore

-Kérem csak Laynienek szólítson – az orvos csak biccentett egyet majd hozzátette még, hogy a következő pár napban bent tartanak megfigyelésen és csak utána mehetek haza, utána elviharzott a szobából