Mi lett volna ha...?

17.rész

Épp főzöm a reggeli kávémat, amikor jön egy üzenetem Ricktől... ki mástól is jöhetne?

Fél óra és ott vagyok érted

Gyorsan válaszoltam az üzenetére és csipkedtem magam, hogy időben össze készüljek. Sietnem kellett, mert késésben vagyok.

Már csak pár percem volt, elvégeztem az utolsó simításokat is magamon. Megnéztem a tükörbe magamat és elégedett voltam azzal amit láttam. Egy nagyon kicsi sminket tettem fel és kivasaltam a hajamat. Felkaptam a cipőmet és a kabátomat és rohantam le. Rick biztosan nem szeret várni rám, ezért nem akartam őt megvárakoztatni.

Mikor leértem rá néztem az órámra pont időben voltam. Mekkora mázlim van!

Azonban csak teltek és múltak a percek és Rick sehol sem volt. Kezdek ideges lenni és a gondolatok a fejemben nem igazán segítenek. Tudhattam volna, hogy csak felültetett, de istenem ő nem olyan, legalábbis nem olyannak tűnt. Miket beszélek itt, hiszen alig ismerem, de az eddigi ismereteim alapján nem ilyennek tűnt. Biztos megvan rá a megfelelő magyarázat. A hülye istenverte gondolataim legalább lehetnének az én oldalamon. Az írt üzeneteimre nem kaptam választ és a hívásaimat se fogadta. Tudod mit Rick? Bekaphatod, amiért ennyit készülődtem és te nem voltál képes eljönni.

Igen, néha segít ez a felfogás...

Úgy döntöttem, ha már ennyi időt szántam magamra, így inkább sétálok egy kicsikét. Már amúgy is régen jártam egymagamban a városban.

Az utcákon csak úgy hemzsegtek az emberek, mindenki sietett valahova én meg csak sétáltam és sétáltam...
Én magam se tudtam hová tartok pontosan, de végül a Parknál kötöttem ki, ahova Ladyvel jártam mindig. Mennyire hiányzik is nekem ő... nélküle annyira fura itt lenni. Az irányomat az egyik üres pad felé kezdtem el venni, de ekkor egy ismerős embert láttam meg a padtól nem messze. Mit keres itt? Vajon mit fog szólni hozzám? Oda menjek vagy inkább ne? Mondjuk mi baj származhatna, ha oda megyek hozzá? Milyen kérdés ez még szép, hogy oda megyek.

Az ismerős férfi mögé settenkedtem és a vállára tettem a kezemet. Az újságot a kezében megfeszítette és minden bizonnyal megijedt hirtelen tettem miatt. Mogorván hozzám szólt és nem hittem a fülemnek...

-Ha nem veszed le a mocskos kezedet a vállamról, akkor esküszöm, hogy... - nem tudta befejezni a mondandóját mert közbe vágtam

-Így kell üdvözölni egy régi barátot? – erre a mondatómra még az újságot is kiejtette a kezéből és fejét, sőt egész testét felém fordította – azt hittem azért jobban fogsz nekem örülni Adam – mosolyogtam rá

-Laynie? – kérdezte úgy, mint aki nem hisz a szemének Laynie Withmoore? – bólintottam, de a szám közben a fülemet is súrolhatta volna

-Ezt nem hiszem el – gyorsan felpattant majd szorosan magához húzott

-Megfojtasz... - nyögtem ki, mire enyhített a szorításán – te is hiányoztál Adam

-Csajszi kurvára hiányoztál, te jó ég mindent el kell mesélned mi történt mostanában veled

-Egy ebéd a Molly's ban? – kérdeztem tőle mire ő csak hevesen bólintott és már indultunk is el