Egy kurvának áll a világ

23.Részlet.

Ez az egy óra örökkévalóságnak tűnik így, hogy tudom baj van. Tamás és én feszülten ülünk egymás mellet. Ahogy Tamás bekanyarodik a házhoz a szívem egyre jobban ver. Félek átlépni a ház küszöbét. Kiszállunk János sehol. Felvágtatok a lépcsőn a magassarkúm kopog. Kitárom az ajtót a szobalány fogad.

-Asszonyom a nappaliban vannak. - rá se nézek egyenesen oda veszem az irányt. Ahogy beérek a vér is meg fagy az ereimben. Anna a nappali közepén össze kulcsot kezekkel. János a székben tartja az arcát. Balázs papírokat lapozgat az íróasztalnál és határozottan ő most nyúzottabb mindenkinél. A sokk még is akkor veri nálam telibe a plafont, amikor meglátom Dávidot a kanapén. Az arca össze verve feldagadva és lila foltok hegyei hevernek rajta. Az egyik szeme alig látszik a duzzanattól. A bal keze felkötve gipszben. A másik kezével pedig az oldalát markolássza ami bordatörés utal. Mi a jó isten folyik itt? Amikor Anna meglát átrohan a szobán és a nyakamba omlik. Érzem hogy teljesen kivan borulva. Bár az egyáltalán nem világos, hogy neki ehhez mi köze.

-Istenem Flóra drágám annyira jó hogy ideértél. - János feláll és felénk sétál. Ilyen gondterheltnek még soha nem láttam.

-János mi folyik itt? - kérdezek, mert egyszerűen nem áll össze a kép amit most előttem van. Balázst még meg értem hiszen a család ügyvédje. Dávidot szintén bár a kinézete még sötét köd. Anna jelenléte a legnagyobb kérdőjel még is talán.

-Gyere ülj le kérlek. - János oda vezet a másik fotelhez és helyet foglalok. A szobát síri csend lengi be. Néha csak Balázs papír zörgése és káromkodása töri meg ez a fagyos hangulatot. Anna nagy levegőt vesz és lassan le és alá mászkál a nappaliban. János ráteszi a kezemre az övét és próbál mosolyt erőltetni az arcára.

-Flóra azért hívtalak ide nekem és Annának is fontos vagy. Szeretnék megvédeni téged bármi is történjen... - kezdek megrémülni. Mi az isten folyik itt?

-Tegnap este Gergő lelépett. Tíz kiló kokainnal és a cég éves bevételének a felével. És... Emola... - Anna elharapja a mondat végét. A szemeim kitágulnak és Dávidra bámulok. Felugrok és őrjöngeni kezdek.

-Nem ezt nem tehetitek velem... - ordítok torkom szakadtából.

-Flóra drágám nyugodj meg. - János felkel és meg próbál hozzám érni de hátrálok. Eszem ágába nincs meg nyugodni.

-Ez te sem gondoltátok végig. Mit képzeltek mi vagyok én? Attól, mert a testemet árultam még nem használhatok fel ilyesmire. - ordítok tovább. Megáll az eszem. Annán és Jánoson is látszik, hogy tudják túl messzire mentek. Balázs felpillant a papírból. Meredten bámul rám.

-Flóra Emola meghalt. - a mérgem elszáll. A szemembe könnyek szöknek és nem kapok levegőt.

-Te vagy az egyetlen aki most Dante közelébe tud kerülni. - Annának igaza van.

-Mind szarban vagyunk. János, én és te is, Péter és Gergő megcsinálta a szart. Ha Dantéval nem tudunk megegyezni mi is úgy végezzük mint Emola. - igaza van, de nem értek vele egyet. Megdörzsölöm a tarkóm, mert ég mindenem. Ideges vagyok és zaklatott. Emola meghalt és tényleg rohadjon meg az élet hogy a múltat rántja ki a kurva fiókból. Mikor lesz már nyugtom? Én is benne vagyok? Persze hiszen közöm mindegyikőjükhöz. Péter bosszúhadjárata. Oszkár megjelenése a sikkasztás mind egy rohadt körhinta ami csak forog és forog te pedig bele szédülsz. Balázsra nézek aki még mindig minket figyel.

-Van rá bizonyíték, hogy Emolát megölték? Vagy, hogy Gergő és Péter lelépett? - a kérdésemre Balázs nevet egy gúnyosat.

-Emolát Dante lőtte agyon. Péter és Gergő nincs. Olyan tiszta minden mit az a tíz kiló kokain aminek lába kelt. - Dante megölte a húgát? Dávidot mégis életben hagyta? Mégis mi a franc folyik itt? A kérdések folyamat cikáznak a fejemben és nem találok kiutat bele zuhanok a fotelbe és meg dörzsölöm az arcomat.