Egy kurvának áll a világ

5.Részlet.

Rettegtem legbelül. Ha kiderül hogy Áron nálam aludt minden megváltozhat.

-Kérlek öltözz fel és távozz a lakásból. - ugyan úgy álltam előtte ahogy voltam. Nem érdekelt, hogy így lát megszoktam. Minden pasi ezzel a tekintettel néz rám először. Most nem számított, hogy ő is így néz rám. Azt akartam, hogy minél hamarabb egyedül lehessek. Áron nem mozdult. Megdörzsölm az arcom és elmenekülök a fürdőszobába. Kinyitottam a hideg vizet és megmostam az arcom és a tarkóm. Nem fájt a fejem pedig sokat ittam tegnap este. Ahogy állok a tükör előtt a kabátban. Végig suhan az agyamon a bolti jelenet. Ahogy nyugtázza Áron a kinéztem. Kinézek a fürdőből és látom, hogy a terasz ajtóban áll és bámul kifelé.

"Ez a pasi tökéletes.Hogy lehet valami ennyire eszményi?"

Leveszem a kabátot és felveszem a köntösöm. Össze fogom a hajam és gyorsan fogat mosok. Visszanézek a tükörbe, hogy tényleg az az ember áll majd Áron elé akit én valójában szeretnék. Oda nyúlok a tükörhöz és végig simítom az arcom tükörképét. Kisétálok Áronhoz és oda állok mellé.

-Mindjárt megyek csak tudni akartam, hogy jól vagy. - válaszolja de nem néz rám. Süt a nap jó idő van. Élvezem a friss levegőt. Lehunyom a szemem és a ajtó félfának támasztom a fejem. Csönd van csak a madarakat lehet hallni és pár autót.

-Meghalt. - ahogy kimondja ránézek de ő meredten bámul a semmibe. Nem tudom, hogy mit mondjak...

-Tudtam. - válaszolom sejtettem, hogy nem elvált. Ha elvált volna nem így viselkedik. Oda sétálok hozzá és átölelem. Szorosan megtart és simogatja a hajam a másik kezével meg pedig a hátamat.

-Flóra magányos vagyok. Egyedül vagyok. - mondja és érzem, hogy most eltörtem benne valamit amit nem akartam. Elengedem és a konyhába megyek. Főzők kávét és csinálok egy nagy adag tükörtojást. Össze teszem egy tálcára az evőeszközökkel együtt. Az ajtóból meg előhúzom az újságot. Kiviszek mindent a teraszra.

-Reggelizünk meg, ha van kedved elmeséled ha nincs nem fogom erőltetni. - mondom neki. Csendben majszolom az összevágott zöldséget. Ő pedig a bögrével a kezében olvassa az újságot. Megtudnám ezt szokni. Együtt reggelizést nyugodtan csöndben. Elkezdtek hullani a levelek ténylegesen beköszöntött az ősz. Kedd van és ma nincs kedvem senkit fogadni. Ha tehetném megállítanám ezt a pillanatot most és így hagynám, hogy tovább merenghessek a férfira aki újságot olvas. Ahogy könyökölök feltűnik neki, hogy hosszan bámulom. Rám mosolyog és belekortyol a kávéba. Leteszi a csészét és az újságot is összehajtva mellé. Neki áll a tojásnak. A zöldség viszont nem fogy a tányérról. Ezért átnyúlok az uborkáért és a paprikáért. Ellopom a zöldséget és amikor húznám el a kezem megfogja. A kézfejemre nyom egy lágy puszit. Hangosan sóhajtok. Erre ő felemeli a szemöldökét. Én pedig felnevetek és vissza veszem a kezem.

-Annyira más vagy mint amikor találkoztunk a hotelben. Feltűnt amikor ebédeltünk is. Vidámabb vagy és nem olyan zárkózott. - ahogy magyaráz előveszi a cigijét meg kínál majd rágyújtunk. Annyira egyformák vagyunk. Mind a ketten magányosak. Olyan munkával amit nem lehet felvállalni. Őt hosszú éve először érzem magam igazán otthon. Csalódottságomnak Áron az oka. Ha ő nem lenne most nyugodtan tengetném a napjaim. A megszokott módon.

"Nagyon félek. Félek, hogy ez azt jelenti, hogy vége egy kornak."

-Évának hívták. Két évig voltunk házasok. Nem mondanám, hogy nagyon szerettem. Elvoltunk egymással a saját világunkban. De amikor meghalt... -elharapja a mondat végét tudom, hogy ez nehéz most neki.

-Autó baleset. Múlt év decemberében. Súlyos fejsérülés és nyolc törött borda. Belső vérzés. A kocsi kisodródott és háromszor állt fejre amikor megállt. - látom az arcán ahogy össze szaladnak a ráncok. Keserűség és fájdalom önti el az arcát.

-Hazaköltöztem Németországból. Vettem egy házat és most itt vagyok. Rengeteg pénzzel és egyedül. - most már rám néz. Tudom mit akar, de nem akarom, hogy kimondja. Nem fogok belemenni. Vele nem.

-Flóra kérlek gondold át. Nagyon sokat tudnék fizetni és engem nem érdekel, hogy van-e mellettem más. Nem vagyok féltékeny típus. - a kezemért nyúl és pedig el húzódok. Felállok és összeszedem a mosatlant és beviszem a konyhába. Tudom, hogy követ hallom ahogy lépked mögöttem. Várja, hogy válaszoljak. Megfordulok neki és támaszkodok a pultnak. Összekulcsolom a mellem előtt a kezem.

-Tudod nem érdekel, hogy mennyit fizetnél. Neked annyi pénzed nincs, hogy én téged bevállaljalak. Nem fogom a szívem csak azért facsarítani még jobban mert te fizetsz. - vettem oda nyíltan.

-Nem az a lány vagyok akit kedved szerint teszel ide oda. Nem lehetsz soha a kuncsaftom. Felfogtad? - a szívem szétszakad, hogy vissza kell utasítanom. Zsebre teszi a kezét és a földet bámulja. Ez most mind kettőnknek nehéz.

-Te nekem már most többet jelentesz mint egy kuncsaft. Nem lehet az mert veszélyes. - magyarázom. Persze az igazság is ki jön mellette. Rám néz és tudom, hogy most meglepődött, de nem mutatja ki.

-Biztos megtudunk egyezni. - mondja határozottan és nyersen.

-Legyen tíz millió euróban. - veti oda flegmán mintha ez csak egy semmitmondó összeg lenne. Ahogy elgondolkozok a pénzen rájövök, hogy Áron az első aki ennyit ígért. Rengeteg pénzről beszélünk. Nem is tudnám szerintem elkölteni. Nem teszik, hogy ennyire komolyra váltott. Végül megadom a kegyelemdöfést.

-Találkozok veled. De nem fizethetsz érte és ha azt mondom, hogy ez nekem sok nem találkozunk többet. Nem kell a pénzed. - oda sétálok hozzá és nyújtom a kezem.

-Ez nem fer. - mondja és szúrós szemmel nézi a kezemet.

-Az sem, hogy milliókat adnál a szívemért. - mondom neki. Tudom, hogy bele fog egyezni. Így is történik. Kezet rázunk. Állunk egymással szemben. Majd elindulok a fürdőszobába, de még mielőtt elérném a szoba ajtót leveszem a köntösöm. Vissza fordulok. Ő pedig Kinevet.

-Te mégis mit művelsz? - kérdezi összefont karral.

-Mit szégyelljem magam ha üzlettársak vagyunk? Megyek befekszem a kádba. - mondom neki és mosolygok.

-Flóra mennem kell lassan dél és dolgoznom is kell még ma. Majd beszélünk. - azzal sarkon fordul és kimegy az ajtón. Egyedül maradok és ott helyben összerogyok. Nem gondoltam át ezt rendesen. Meztelenül ülök az ajtófélfának támaszkodva. Mit kezdjek most magammal? Mondjak le mindenkit? Kezdjek munkát keresni? Tiszta lappal...

Hátra döntöm a fejem és csak próbálok nem gondolkodni. Megcsörren az éjjeliszekrényen a telefonom. Felkelek és megnézem. Ez muszáj felvennem. Bármenyire se vagyok most jól. Lenyomom a fogadás gombot és édesen bele szolok majd besétálok a fürdöbe és magamra csukom az ajtót...