Egy kurvának áll a világ

34.Részlet.

A napok hónapokká változtak. A telet felváltotta a tavasz és Oszkár sem vágyott már a puccos lakásába. Így kényelmesen berendezkedtünk Budára. Teltek a napok dolgoztunk és elvesztünk minden egyes együtt töltött időt. A reggeli szeretkezéseket a délután ebédeket ami általában hosszas csók csatába merültek ki. Az új íróasztalommal együtt ami érthetetlen okokból tönkrement. Az esti fürdés vagy a vacsora főzést már nem is emlegetem. Talán tini koromban szexeltem egyhuzamban ennyit. Mégis most az egyszer hat hosszú év után kijelenthetem, hogy élvezetből szexelek nem pedig kényszerből...

Az idő fejvesztve rohant mi pedig észre sem vettük. Anna bizonyos esküvője után rádöbbentem hogy a régi lakásom parlagon hever. Néha felugrottam takarítottam kicsit szellőztettem. Meg is úgy éreztem valami hiányzik innen. Maga az élet hiányzott a lakásból. Lassan fél év telt el hogy Budára költöztem fel sem tűnt hogy ennyire meg fordult minden. A nappali közepén a gépem előtt görnyedtem amikor csengettek. Feltápászkodtam a székből és az ajtóhoz vonszoltam a seggem. Oszkár állt az ajtóban két nagy szatyorral a kezében.

-Szóval ki éhes?? - meg emelte az egyik táskát és már is megkordult a gyomrom a gondolatra hogy eszünk. Oszkár ellepett mellettem és letette a táskákat a pultra majd felém sétált és a karjaiba kapott. Pici puszi az orromra a nyakamra a homlokomra se mar is nevetésben törtem fel. Megpróbáltam kiszabadulni de keményen meg tartotta derekam és nem eresztett a puszi seregből. Végül megadtam magam és a szánk egymásra tálat. Puha édes csók ami most mar sokadjára is elvarázsolt. Percek teletek azzal, hogy faltuk egymást végül a hasam nyert. A hangos korgásra Oszkár a számba nevetett és elengedett.

-Nyert a hasad együk aztán visszatérünk még a dologra. - szélesen mosolyogtam majd vissza indultam a kanapéra. Oszkár is követett és elkezdett pakolni a szatyorból. A dohányzó asztalom átváltozott és ételhordó hadsereg telepedett rá. Oszkár felé fordultam és kérdőn ránéztem.

-Most mi az mindenből volt amit szeretsz nem tudtam dönteni. - ujra mosolyogtam és visszatettem a gépem az ölembe. Percekig csak a billentyűzetet vertem, majd lecsuktam és letettem a földre. Mire kettőt pislogtam Oszkár már meg is terített és hátradőlve várt rám.

-Sok volt a munka? - kérdeztem és nekiálltam szedni a tányérra mindenből is egy kicsit.

-De hogy. Csak van egy új befektetők. Kedves Mester Zalán milliárdos úr...

-Ismerősen cseng a neve... - bekapok egy krumplit és látom Oszkár arcán, hogy magyarázatot vár. Megforgatom a szemem és bekapok a rántott húsból is egy kicsit.

-Nyugalom védelmező. Balázs és a felesége vezetik az ügyvédi irodát. Azt hiszem  Gréta, Anna egyszer be mutatott nekik. Zalánnal viszont még nem találkoztam. - magyarázom és közben a savanyúságban turkálók uborka után kutatva. Oszkár nagy levegőt vesz és ő is el kész magának szedni. Fura egybeesések de hát ilyen amikor az ember évekig milliárdosok között mozgott szó szerint. Az ebéd lassan elfogy én pedig jóllakottan dőlök hanyatt a kanapén. Oszkár szintúgy mellemet. Megmozdulok és az ölébe mászok. Átölel és a vállára teszem a fejem. Simogatja a hátam olyan jól esik a törődés amit ő nyújt nekem.

-Tényleg mi volt ez a nagy pötyögés a gépen? - Oszkár kérdően pillant a gépem irányába.

-Semmi csak feladtam egy hirdetést. Úgy döntöttem kiadom a lakásom. Kell bele egy kis élet. - magyarázom. Oszkár bólogat majd lenéz rám és megcsókol. Hagyom, hogy bekebelezzen pillanatok alatt alá kerülök és már a pólóm is a földön landol. Koppan az öve fém csatja a parkettán...

Két héttel később...

Délután egy óra van és az irodámban ténykedtem. Két nagyobb cég kimutatás dolgoztam az nap és már igen elegem volt belőle. Stresszes volt az egész helyzetben logikát találni. A kopogás végül véget vetett a szenvedésnek a titkárnőm libbent be az ajtón.

-Elnézést asszonyom. Miklóssy Zsófia keresi önt. - intek, hogy jöhet majd az új asztalomhoz sétálok. Végighúzom a kezem rajta és megmosolygom a gondolatot, hogy Oszkár és én mit műveltünk a...

-Jó napot. - a fiatal női hang kizökkent felkapom a fejem és egyenesen a lányra nézek. Szőke fürtjei itt ott kilógnak a copfjából. Laza farmerban egy fehér pólóban és bőrkabátban. Mintha tükörbe néztem volna és vissza repültem húszas éveimbe. Leszámítva az orr pirszinget és a sok fülkarikát. Alakra vonzó egyéniség így női szemmel is. Nagy cicik, íves derék és széles csípő. Magamhoz térek és mosolygok. Intek felé hogy foglaljon helyet. Félve leül velem szembe majd én is helyet foglalok.

-Zsófi tegeződhetünk ugye? - nem szólal meg csak bólogat majd körbenéz és ráncolja a homlokát.

-A kauciót egyik felét meg kaptam semmi akadálya igazából már, hogy holnap be költözz részemről. - mosolygok de ő még mindig zavartan üldögél tovább.

-Baj van? - kérdezem.

-Igazából én azért jöttem Flóra, mert nem tudom kifizetni a kaució másik felét. Kirúgtak a munkahelyemről tegnap. Valószínű vissza kell menjek Győrbe az apámhoz. Nem akartam kellemetlenséget okozni de... - felemelem a kezem elhallgat. Nagy levegőt veszek.-

-Miért rúgtak ki? - kérdezem meg egyszerűen. Látom, hogy fészkelődik. Feszeng.

-Oké már úgy sincs veszteni valóm. Volt egy srác akivel össze szűrtem a levet egyszer kétszer össze feküdtük de semmi több. Én zártam tegnap és meg környékezett a főnököm és pedig bevertem neki egyet. Ma reggel haza küldtek, hogy már nem dolgozok ott és, hogy örüljek ha nem tesznek ellenem feljelentést. - sóhajt...

-Én nem akartam baj de meg fogdosott. Rá szóltam de nem hagyta abba. Azért, mert most lefeküdtem valakivel nem hiszem, hogy mindenkivel le kéne... Sajnálom. - megdörzsöli az arcát. Tudom ez most neki nagyon nehéz. Amikor először beszéltük telefonon is mondta, hogy sok nehézségen ment keresztül az anyukája halála óta. Nem akartam elengedni úgy éreztem tartozok ennyivel neki hogy segítsek rajta.

-Zsófi ha jól tudom dolgoztál hoszteszként ugye? - bólogat.

-Lenne egy parti a hétvégén egész jó pénz lenne oda adom a papírt gondold át. Ha benne vagy maradhatsz és beköltözhetsz. Adok egy hónap előnyt hogy rendezd a soraidat. - a lány úgy bámul rám mint valami megmentőre. Tiltakozni szeretne de meg állítom.

-Itt a privát számom ezen bármikor elérsz. - átnyújtom elveszi és hosszan bámulja. Felállok és megkerülöm az asztalom.

-Ne aggódj tudom milyen amikor egyedül neki mész a világnak. Jó ha van akihez tudsz fordulni, és ha ezzel segítek, akkor megéri. - felugrik és megölel. Elfogadom az ölelést és viszonozom. Érzem, hogy potyognak a könnyei...