Egy kurvának áll a világ

12.Részelt.

A napok hetekre váltottak. Az ősz pedig kezdet belejönni a dolgokba nem volt már napsütés csak hetekig eső. Az irodám tágas volt szép kilátással. Nagyjából két hete kezdtem meg teljesen a munkát. Az irodám kezdet inkább hasonlítani egy kupac papira mint egy fogadó térre. Rengeteg papírmunka volt látszott, hogy nem foglalkoztak vele. Volt, hogy napokig nem aludtam csak rendszereztem a kimutatásokat a pénz be és kifolyását. Tisztára mosni azt ami eddig feketén ment és persze azt a röpke háromszáz ember bejelentését bérpapírját elítézni. Kezdem besokallni de őszintén piszkosul élveztem. Anna két kávés pohár kíséretében érkezett az irodámba és ahogy körbe nézett kikerekedett a szeme és leesett az álla.

-Mi az isten történt itt? Kitört a papír háború vagy mi? - horkant fel és megforgatta a szemét. Majd átnyújtotta az egyik poharat miközben és földön üldögéltem és egy kimutatást rendszereztem.

-Ma jön hozzánk egy régi barát. - próbálkozik Anna, hogy rá figyeljek miközben én csak a papír kupacra koncentrálok továbbra is.

-Nem tudom, hogy-hogy álltok de ő ragaszkodott hozzád. - mondja fennhangon és amikor felnézek a plafont bámulja és fütyörészik.

-Anna ki lesz a kuncsaft? - fordulok vissza a papírlapra.

-Valami Gergő. Nem tudom ki lehet nem volt még itt. De ügyvéd ha jól tudom. - ahogy meghallom a nevet kipattan a szemem. Ránézek Annára és ő csak nézelődik tovább.

-Bárkit bevállalok de őt soha! - ordítok fel. Anna szemei tágra nyílnak a döbbenettől. Látom rajta várja, hogy megmagyarázzam a kirohanásom.

-Anna amikor eljöttem otthonról nyomós okom volt rá és most azt szeretnéd, hogy ezt a nyomós okot fogadjam. Nem teheted ezt velem. - mondom neki miközben felállok és bocsánat kérően nézek rá.

-Oké megértem, hogy ez nehéz. Rá bízom valaki másra de akkor viszont te tárgyalsz helyettem Hantossal. - bele ivott a kávéjába és grimaszolt egyet. Tudtam, hogy Anna és Áron nem jöttek ki egymással de, hogy ennyire azt nem. Inkább Áron mint Gergő. Apropó, hogy kerül ide Gergő?

-Anna mit tudsz Gergőről? - kérdezem és összeszedem a papír kupacot.

-Most mégis érdekel? Nem tudom állítólag valami külsős cégnek dolgozik és az egyik kuncsaft kikérte a véleményét vagy mi és egyeztetni akar. Nem érdekelnek a külsősök csak a baj van velük bele pofáznak abba is amibe nem kéne. - mondja és látom, hogy lágyabb az arckifejezése.

-Hantos meg a bevételezésről szeretne beszélni a hotellel kapcsolatban. Te tudtad, hogy van egy egész szállodája? - kérdezi és közben leül a székembe és forog vele egyet.

-Igen tudtam ott ismertem meg. - Anna szeme felcsillan és tudom, hogy ez mit jelent tudni akarja a részleteket. Anna mit barátnő nagyon jó volt hozzám de mint főnök borzalmas. Nem foglalkozott komolyabban a papírokkal ő csak a száját jártatta. Egy idő után megbékéltem vele. Mindenhova mentem vele és figyeltem. Még mielőtt bele kezdhetnék a mesébe a titkárnőm zavar meg minket.

-Anna megérkezett Hantos a tárgyalóba kísértem. - mondja majd Anna bólint.

-Eredj és beszéljétek meg, hogy mit akar én pedig kiderítem, hogy Gergő mit akar tőled. - mondja majd kimegy az irodából.  Mind a kettő férfi nehéz vállalkozás de most Áron volt a könnyebb. Ahogy elindulok megkapom az iratokat és besétálok a tárgyalóba Áron az ablakon bámul ki. Rég láttam megnőtt jócskán a szakálla de így sokkal sármosabbnak találtam. Tompább volt a szeme színe is. Reménykedek benne, hogy nem beteg. Köhögök egy kicsit és köszönök. Amikor megfordul érzem ahogy a szemével követ míg helyet nem foglalok. Az állam alá teszem a kezem és várok, hogy helyet foglaljon. Viszont Áron keményen figyel és felhúzza magát.

-Én nem veled beszéltem meg a találkozott. - veti a szememre keményen.

-Anna elfoglalt engem küldött és jobb is mert egy két összeget át kéne nézned. - mondom és kinyitom a dossziét. Keresgélek majd elé teszem a papírt amit meg kell néznie.

-Nem érdekelnek. Annával van találkozom. - érezhetően felemeli a hangját és erőszakos. Nem szerettem ezt az oldalát ritkán láttam de taszított mindig is.

-Áron Anna nem ér most rá egy másik kuncsafttal van engem küldött. - magyarázom higgadtan és próbálok az is maradni. Félek, hogy elvesztem a fejem és annak most nem lenne jó vége. Először Gergő most meg Áron kirohanása fáradt vagyok már.

-Flóra ki a másik? Aki fontosabb mint egy kibaszott befektető aki tolja a pénzt a szaros üzletébe. - ordít. Már értem, hogy Anna miért nem szereti. Ha vele szembe is ezt csinálja teljesen megértem. Hátradőlök a széken megdörzsölöm az arcom és felállok. Belenézek Áron szemébe és higgadt maradok.

-Leszarom, hogy Anna és közted mi van. Nem érdekel de velem te nem beszélhetsz úgy mint egy kutyával. - mondom bele Áron arcába ő pedig meg sem rezzen csak grimaszolt egyet.

-Mért nem az vagy? Egy kis cuki öleb amit vihetnek magukkal azok akik régen meg is húztak? - a kijelentés a szívembe mar. Elszakad bennem valami és tudom, hogy most vissza kell magamat fogom mert ha nem sírva fakadok. Erős vagyok ez csak egy pöcs aki nem kapott meg.

-Örülök hogy végre tisztázd magadban, hogy én mi is vagyok. Ahogy látom a modorod és lenézési képességed is fejlődött. Amúgy meg valaki lenyúlja a pénzed de majd Anna elmeséli legyen szép napod. - azzal sarkon fordulok és otthagyom Áront. Gyorsan szedem a lábaimat és vissza menekülök az irodámba. Bevágom az ajtót és felordítok. Mit vártam? Mit? Áron és én soha nem is lett volna jó. Két kurva hete vagyok a cégnél és már most összedől bennem minden. Először Gergő. Rettegtem a gondolattól is, hogy újra lássam. Megfogadtam, hogy ha újra látom felpofozom és elküldöm a büdös életbe. Oda sétálok az asztalomhoz és leülök a székre. Az ablak felé fordulok bele temetem a kezembe az arcom. Miért nem lehet nekem is normális egyszerű életem? Az ajtó nyílik de most rohadtul nem érdekel, hogy ki az. Lépteket hallok de felnézni sincs kedvem. Majd a hátamat megsimogatja egy kéz. Felnézek és Áron áll mellettem. Tudom, hogy szörnyen festek könnyesek a szemeim és lassan negyvennyolc órája nem aludtam. Leguggol és csak néz rám azokkal a zöld szemekkel. Fürkészi a tekintetem. Lágyult az arca és látom, hogy elszomorítja, hogy így lát. Végig simít az arcomon és összeszaladnak a ráncok a homlokán.

-Sajnálom, hogy bunkó voltam. De tudnod kell, hogy nem számítottam rá, hogy itt vagy és dühös lettem mert nem válaszoltál. - annyira nyugtatóan beszél és ahogy fogja az arcom szívesen bele temetném.

-Én zaklatlak fel ennyire? - suttog én pedig lehunyom a szemem. Át akarom ölelni és érezni az illatát az erős ölelését és a biztonságot amit nyújt vele.

-Itt van Gergő. Vele beszél helyettem Anna. Áron nem bírok vele egy légtérben lenni. Az önbecsülésem így is a kukában nem kell, hogy még ő is rá segíteni. - magyarázom és lecsordul egy könnycsepp az arcomon. Letörli az ujjával és magához húz. Az asztalom mögött ülünk a földön egymás karjaiban. Na ha ezt most Anna látná!

-Hiányoztál. - súgom a mellkasába. Majd amikor felnézek az ajkunk találkozik. Lehunyom a szemem és csak hagyom, hogy elvigyen. Áron érzékien lassan csókol és finoman tapogatózik a nyelvével. Tudom, hogy az érzés kölcsönös én is hiányoztam neki. Fájt a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki de most itt van velem. A karjaiban vagyok és csókol engem csókol és nem mást.

Majd amikor kopognak feleszmélek. Felkelünk a földről megigazítom magam és elfogadom a kopogást. Erre se Áron sem én nem számítottunk...