Egy kurvának áll a világ

26.Részlet.

A szemem még ki sem nyitottam de hangokat hallok körülöttem.

-Megmondtam, hogy nem jó ötlet. - erős férfi hang.

-Mégis mit kellett volna tennem? Ott kellett volna hagynom? - lágyabb férfihang.

-Ez az egész egyre kezd brutálisabb lenni. - Újra az erős férfi hang.

-Mindent elbasztatok... - kinyitom a szemem és Jánossal szembesülök aki a bárszéken ül. És a férfi aki fel alá mászkál...

-Áron... - felülök a kanapén. Fáj mindenem. Melegítő nadrág van rajtam és egy nagy méretű póló. Mi a jó isten történik itt? Meg dörzsölöm az arcom és megpróbálok észhez térni.

-Hogy kerültem haza? - olyan egyenes és közömbös vagyok mint még soha.

-Hazafelé tartottam és a sötét utcán sétálgattál természetesen mezítláb...- Áron olyan megvetően néz rám mint még soha. A dohányzó asztalon lévő cigiért nyúlok. Rágyújtok majd Jánosra nézek. Látom a tekintetét az aggodalmat, de tartja magát. Mintha leprás lennék úgy érzem magam. Nagyot szívok és lehunyom a szemem. Ideje a sarkadra állni Flóra.

-Dante nem egyezkedik. - benyögöm és János lehunyja a szemét. Áron értetlenül néz ránk.

-Nem is tudom mit vártál. János. Mit vártál? - felteszem a kérdést, de még a válasz előtt közbe vágok.

-Komolyan azt hittétek, hogy ha oda küldötök majd enged? Tényleg ennyire hülyék lennétek? - arrogáns vagyok és bunkó. Soha életembe nem engedtem meg ezt a hangnemet Jánossal szembe. Felkelek és a hűtőig sétálok. Kiveszek egy üveg szeszt és töltök, majd lehúzom.

-Baszok az egészre. Rohadjatok meg mind. - a cigi kilóg a számból és úgy beszélek. Áron értetlenül áll tovább. Én pedig nem bírom tovább töltök még egyet. A gyomrom bukfencet hány ahogy éj gyomorra leküldöm az erős italt.

-Mind baszhatjuk. - János káromkodik ez meglep.

-Az éjjel Annát összeverték. Az intenzíven van. - a pohár kiesik a kezéből. János mellé sétálok.

-Dante elkezdte. - János nem néz rám. A kezembe veszem az arcát. Hozzá nyomom a homlokomat az övéhez ő pedig magához ölel. Erősen tart.

-Tudom mit kell tennem... - bele súgom a fülébe. János elhúzódik és meg rázza a fejét.

-Ez mi kezdtük el, te már eleget szenvedtél miattunk. - olyan lágy a hangja, hogy meg könnyezem.

-Ne foglalkozz velem keresd meg Balázst és biztosítsd be magatokat. Menny. - elhúzódom János feláll és az ajtóig sétál felveszi a kabátját. Amikor kinyitja visszafordul.

-Flóra... Szeretlek... Bármire is készülsz... Mindig is szeretni foglak. - a könnyek végig folynak az arcomon és tudom, hogy ez a végszó. Egy barát egy szerető lép most ki az ajtón. Egy olyan ember aki mindent jelentett öt teljes év sétál most ki az ajtón. János ki lép én pedig nem levegőért kapkodok. Megtámaszkodok a pulton. Végem. Belehalok... Áron utánam kap, de felteszem a kezem jelezve, hogy jól vagyok.

-Bevinnél az irodába? - lágy a hangom. Áron bólint én pedig elindulok a szóba felé. Becsukom magam mögött az ajtót és nekidőlök. Eljött a pillanat az életemben, hogy új fejezet nyíljon. Ha bele kell halnom akkor belehalok...

Nagy nehezen egy óra alatt összeszedem magam.Némi táplálékkal és végre két kávéval a testemben, Áron mellet ülök már az autóban. Gyorsan haladunk a vasárnapi forgalomba. Anna kórházban János meghúzza magát és pedig életem legnagyobb játékára készülök. A világ egy perc alatt állt fejre velünk együtt. Áron szokott módon nem kérdez. Nekem meg nincs kedvem vele beszélni sem. Leparkol a kocsival az épület előtt. Ahogy kiszállnék elkapja a kezem. Ránézek és látom rajta is az aggodalmat.