Egy kurvának áll a világ

2.Részlet

Kegyes hazugságnak mondhatnám azt hogy Áron egyáltalán nem érdekel.Most a helyzetre valo tekintettel hagynom kell, hogy ostromoljon. Végül a várba úgysem engedem be. A kuncsaftom ugrott szabad helyem lett a naptárban. Mégsem érzek rá késztetést, hogy ő legyen a következő szám és nap a naptáramban. Nagyot kortyol a italába én pedig csak bámulom a poharat. Sok forog kockán egy ilyen nap után. Haza akarok menni. Megköszönöm az italt és leszállok a bárszékről. Hirtelen össze simul a testünk Áronnal. Késztetést érez, hogy megfogja a hátam. Nem rossz érzés, hogy hozzám ér csak meglepő. A férfiak nem szoktak hozzám érni. Ha mégis akkor is csak a kötelezőt. Most ez az érintés nem olyan. Lágy és kedves. Mosolygok és elindulok.

-Nincs kedve velem tartani? - veti fel a kérdést mögöttem. Vissza fordulok és belenézek a zöld szemeibe. Zsebre tett kézzel áll tőlem nem messze. Egész kívánatos ezzel a lazasággal. Újsággal a kezében komolyabban festett. Rövid mosolyt próbálok erőltetni és elindulok a hotelből kifelé. Ahogy kiértek az eső csak zuhog. Összébb húzom a kabátom és megpróbálok leinteni egy taxit. Végül egy esernyő tornyosul fölém. Ahogy oldalra nézek, Áron áll mellettem.

-Nem megyek magával sehova. Foglalt vagyok ma este. - vágom rá most már keményebben.

-Ha foglalat lenne nem itt állna az esőben. Reggel megint láttam volna mint minden szerdán. Öt óra tájékában elhagyja a szobáját és leadja a kulcsot. Mindig ugyan akkor. - válaszolj nekem.

Igaza van. Kezdek megrémülni, hogy ő mennyire jól ismer én pedig azt sem tudom kicsoda. Tovább állunk az esőben az esernyő alatt. Taxit sem akarom már annyira le inteni. Visszanézek rá és bólintok. Bele karolok az esernyőt tartó kezébe és vissza sétálunk. Beérve az előtérbe rögtön a lifthez sétálunk. A legutolsó szintet nyomja meg. Valahogy éreztem. Túl puccos egy alak ahhoz, hogy egy szobát béreljen. Neki egy lakosztály kell. A folyosón csak kettő ajtó van. Ahogy be megyünk előre enged. Igazi úriember módjára viselkedik.

A lakosztály hatalmas. Komplett nappali erkéllyel középen és zongorával. Fehér falak mellet virítanak a vörös függönyök. Gyönyörű rend van. Kibújok a cipőmből és még a lábamon a szőnyeg tapintása is isteni. Mintha valami luxus palotába csöppentem volna. Lehet hogy ehhez még nekem is alacsony az árértékem. Áron nyugodtan elsétál mellettem és a minibárhoz megy.

-Pezsgőt? -kérdezi miközben keresi az évjáratot az üvegen.

-Vodka!- válaszolok. Ahogy beljebb megyek meg látom a hálószobát. Hatalmas franciaágy középen. Jobbra Mellette szekrénysor tükörrel. Balra pedig egy karosszék az íróasztal mellett. A másik ajtó mögött pedig a fürdő. Amiben van kád. Hallom hogy mögém lép.

-Meg szeretnél fürdeni? - kérdezi a fülembe súgva. Felé fordulok és megrázom a fejem. Majd kisétálok a nappaliban. Felveszem a nekem szánt italt és leülök az egyik fotelba. Követ de nem sieti el ő is leül velem szembe. Ha azt akarja, hogy maradjak le kell fektetni a szabályokat.

-Mit szeretnél csinálni? - kérdezem meg egyszerűen. Sokszor maguk a pasik akik felhívnak nem tudják, hogy mit akarnak. Vagy ha tudják nem tudják kifejezni.

-Beszélgetni. - ahogy ki mondja felhorkanok. Hülye lenne ennyi pénzt fizetni azért, hogy velem beszélgessen.

-Mások nem azért fizetnek, hogy beszélgessek velük. Hanem, hogy kényeztessem őket. Tőlem megkapják azt amit otthon nem. - próbálom felvilágosítani, hogy ez most egy rossz üzlet neki. Nekem pedig túl könnyű pénz. Feláll és újra a hűtőhöz sétál. Majd az egész üveg vodkát leteszi elém. Nem értem mit akar ez a férfi. Elveszem és töltök magamnak és felé tartom az üveget. Elfogadja és ő is tölt. Koccintunk és lehúzzuk az italt.