Egy kurvának áll a világ

30.Részlet.

Az új budai lakásom a kétszerese volt az eddiginek. A lakásajtó egy kisebb folyosóra nyílt. Bal kézre rögtön a konyha volt és ha az ember beljebb ment egy lépcsőfokkal lejjebb egy hatalmas nappali nyílt frissen lakkozott sötét hajó parkettával. Minden fal bézs színűre volt festve. A nappaliban négy nagy ablak ami boltíves közepén pedig egy erkély ami az utcára nyílt. A nappali végében két nagy hálószoba és két külön fürdő volt. A vendégszobában csak zuhanyzóval. Az én szobámban pedig lábakon álló káddal. Oszkár minden részletre figyelt. Főleg a kádra. A lakás még üres volt csak az ablakon voltak tej függönyök. A lakás tökéletes volt arra hogy újra kezdjek mindent. A kérdés mégis csak az volt, hogy lesz-e oka, hogy végre be költözzek. Ahogy Oszkár és én beljebb mentünk a nappaliba. A nap lemenőben sütőt be téli erőtlen sugaraival. Nagyon tetszett a lakás. A plusz szoba is csak arról adott tanúsítványt hogy Oszkár teljesen új életet szán nekem. Ahogy Oszkár körbe fordult elmosolyodott.

-Elképzellek ahogy majd egyszer a kislányoddal itt játszotok ebben a hatalmas nappaliban. - a gondolat meg melengeti a széttört szívem. Mosolygok mégis összeráncolom a homlokom.

-Én mindig is kisfiút szerettem volna. Egyszerűbb életet kívánok az utódomnak. - ahogy kimondom Oszkár rám néz és kuncog. Engem is meg nevette a fura hang amit hallat.

-Pedig elképzelem a szép barna loknikat és a kék szemeket. Tündéri lenne. Még inkább ha olyan tüzes lenne mint az anyukája. - érzem ahogy a blokkba bele vörösödők a fülemig. Hirtelen rá kapom a tekintetem.

-Oszkár barna a szemem. - rám kacsint én pedig meg lököm a vállát. Pár óra telt el Áron temetése óta mégis úgy érzem, hogy most itt Oszkárral az elképzeléssel a kék szemű kislánnyal valahogy a szívem gyógyulni kezd.

-Mikor indulsz? - a kérdés hirtelen vissza rám a valóságba. Komorrá válok és elindulok az előszobába. Oszkár követ nem válaszolok. Kilépek a lakásból követ. Ahogy becsukom az ajtót érzem, hogy a szívemen újra úrrá lesz a bánat és köd. Az utcára érve Oszkár még mindig kérdő tekintet intéz felém. Hallgatok egészen addig amíg a Deák téri lakásomhoz nem érünk. Leállítja a motort és rám néz.

-Nem kell elmenned Flóra. - ahogy kimondja tudom a válaszom. Megrázom a fejem.

-Kedd reggel jön értem apa. Még hétfőn bemegyek elintézem a maradék papírmunkát, hogy minden sínen legyen. - Oszkár komor arccal fordul vissza a kormány felé én pedig elköszönés nélkül kiszállok a kocsiból. Az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Felsétálok az emeletre köszönök Kati néninek. Belépve a lakásba rohamtempóban dobom le a cipőm és rohanok az ablakhoz de nagy bánatomra Oszkár kocsijának már hűlt helye...

Vasárnap...

A maradék dobozt is össze pakolom és lezárom. Az órára pillantva látom, hogy ideje lenne készülni Anna nagyszabású estéjére. Búcsú bulinak szánta titokban. Végül a kis őszerőfenésből lett száz fő. Amikor bevallotta, hogy kicsit túllőtt a célon annyira nevettem, hogy a latte amit előtte szereztem a blúzomon landolt. Elindultam a szobába, hogy elinduljak az utolsó Pesti nagy estémre. A kedvenc vörös ruhámat választottam. Magas sarkút. A fürdőben hajat mostam majd ki sminkeltem magam. Felvettem a combfixem és hozzá erősítettem a derekamhoz. A fejem keresztül bele bújtam a ruhában és meg igazítottam hogy a dekoltázsnál és a hátamnál is egyenletes esés legyen a szatén anyagnak. Melltartó és bugyi nélkül egy harisnyában. Szélesen mosolyogtam. Mint Áronnal az utolsó közös esténken. Egy kis vörös rúzs. Kontyba kötött haj. Szőrmekabát és a fülbevalók. Cipő fel és már sétáltam is ki a téli városba. A kocsi már várt rám...

Anna házához érve az előtérben elvették a táskám és a kabátom. Anna ragyogó mosollyal fogadva rohant felé. Hosszan átölel majd büszkén mutogatta a ortopéd levehető gipsz helyettesítőjét.