Egy kurvának áll a világ

33.Részlet.

Oszkár kabátban háttal állt a régi nappali közepén. A lakás kongott az ürességtől. Egyedül néhány bútor maradt benne amit nem vittem magammal az új otthonomban. A terv bevált ,de arra nem számítottam, hogy ennyire jól fog sikerülni. Két óra volt Jánostól az út idáig az eső miatt. Oszkár még is a már a nappaliban várt minket. Balázs szótlanul állt mellettem. Én is csak mereven bámultam Oszkárt és feltettem a kérdést magamban. Mi az isten folyik itt? Flóra te akartad ezt. Hirtelen elöntött a méreg. Persze arra ha felhozok egy pasit rögtön ugrik, de ha hívom arra nem. Rendben Oszkár. Játszunk...

Felveszem a kulcsom, de nem guggolok le. Nyújtott lábbal hajolok le, hogy jól látható legyen a fenekem. Nem lényegesen hogy Balázs meg-e nézi de Oszkárt fel fogja bosszantani. A kulcsot visszateszem a táskámba és a pultra dobom. Elsétálok Oszkár mellet rázom magam. Ő mégis Balázzsal néz mindvégig farkasszemet. A szobában felkapcsolom a villanyt és kiveszek egy névjegykártyát az íróasztal fiókjából. Vissza sétálok Balázshoz. Akkor veszi csak le Oszákról a szemét amikor átnyújtom a kártyát.

-Nyugodtan hivatkozz rám. - édesen mosolygok és háttal állok Oszkárnak. Tudomást sem véve róla.

-Köszönöm. Megvárjalak lent? - Balázs kedves mint mindig. A hátam mögött hallom hogy Oszkár nem vesz levegőt. Hátra pillatok és a keze ökölben van. A nyakában pedig az erek megfeszülnek. Helyes szenvedjen csak.

-Köszönöm Balázs, majd hívok egy taxit. - mosolygok és adok neki két puszit az arcára. Azzal Balázs elhagyja a lakásom. Becsukom az ajtót, de nem fordulok meg. Oszkár horkant egyet én pedig megfordulok. Úgy bámulunk egymásra mint két veszett kutya akik meg fognak mérkőzni. Mérgesebb már nem is lehetnék. Egy hete hogy beköltöztem a Budai lakásban és biztosra vettem hogy Oszkár értesült róla. Hagytam neki üzenetet hívtam e-mailt írtam. Választ mégis hiába vártam hoppon maradtam. Most mégis itt áll a lakásom közepén. Választ várok, magyarázatot és helyesbítek nem várom követelem. Leveszem a kabátom és felakasztom a fogasra. A pulthoz sétálok és a táskámból előhúzok egy szál cigit. Rágyújtok majd Oszkárra nézek. Beleszívok a cigibe és felé fújom a füstöt. Mereven figyel. Az egész kezd egy elfuserált sakk játszmára hasonlítani. Megtöröm a jeget és elnevetem magam. Oszkár összeráncolja a homlokát és zsebre dugja a kezét. Jóképű mint mindig a szövetkabát nincs össze gombolva így kilátszik a fehér kötött pulóver. A farmer feszül rajta. Az arca pedig meggyötört mint aki hetek óta nem alszik de mégis kifogástalan a kinézete. A borostája is hanyagul gondozatlan ahogy a haja is. Mégis így is megmozgatja a fantáziámat. Elkapom a tekintetem nem hagyom, hogy az érzéseim diktáljanak és el puhuljak.

-Úgy látszik Balázs szomorúan távozott azzal az egy névjegy kártyával, biztos másban reménykedett. - Oszkár hangja szíven szúr. Bele szívok még egyet a cigimbe majd a mosogatóhoz sétálok és elnyomom.

-Balázsnak én már túl öreg lennék. - vágom vissza a könyörtelen fájdalmas kis labdáját Oszkárnak. Ránézek ő pedig nem lepődött meg a válaszomon láthatóan. Kimért még mindig. Elmosolyodok.

-Ha azért jöttél, hogy őrizd az erényeim megnyugodhatsz nem azért jött...

-Ki nem szarja le az erényeidet? - Oszkár rám ordít. Na ebből most lett elegem.

-Egy hete mást sem csinálok csak próbállak elérni mindhiába. Majd amikor egy férfival karöltve sétálok haza te itt teremsz. Végül pálcát törsz a hátamon a múltam miatt. Gratulálok. Meg tetted amiért jöttél most ott az ajtó ki lehet rajta sétálni. - kemény a hangom, de nem emelem meg a hangszínem. Nyugodtan és higgadtan fogom elküldeni Oszkárt oda ahova nem szégyellem hagy fájjon neki. Oszkár elveszi a tekintetét majd nagy levegőt vesz.