Egy kurvának áll a világ

8.Részlet.

A reggel jobban indult mit az este. János és én reggeli közben megbeszéltük mi lesz velünk. Megegyeztünk, hogy jövő hónapban keresni fog és, hogy addig tegyem az életemet rendbe. Egyetértettem vele. Felfüggesztem magam egy időre és valami más után nézek. Összepakoltam és eljött a búcsú pillanata. János és én ölelkezünk egy sort majd meg fogja az arcom.

-Vigyázz nagyon magadra. Ha bármi van hívj nyugodtan. Szeretlek. - ad egy szájra puszit majd beülök az autóba. Hátra ültem kivételesen nincs kedvem Tamással beszélgetni. Csak merengeni szeretnék. Amikor hazaérünk Tamástól is elbúcsúzom.

-Flóra ez nem örökre szól. - mondja és pacsizik velem.

Bemegyek a lakásba és becsöngetek Kati nénihez a kulcsokért. Odaadja majd beszámol közben, hogy mi ment a tévében amíg én távol voltam. Amikor elszabadulok becsukom magam mögött az ajtót és hanyatt dőlök. Egy fura csomag vár a pulton, gondolom Kati néni behozta. Se feladó se cím, rosszat sejtek. Kinyitom és egy kis doboz van benne meg egy levél. Kinyitom a kis dobozt és egy gyémánt fülbevalót rejt, sokkal kisebb mint a másik és helyesebb is de ezt nem értem. Hiszen vissza adtam Jánosnak. Kiveszem a levelet és elkezdtem el olvasni.

Kedves Flóra.  Találkozásunk nem volt szívmelengető. Már kezdelek érteni, hogy miért nem akarta elfogadni a pénzt és üzletet kötni. Sajnálom ha megbántottalak. A fülbevaló ajándék csak mert a másik ocsmány volt. Ez sokkal jobban illik hozzád. Szeretettel.                                              H.Á.

Vicc ez az egész. Miért kell ezt csinálni velem? Tényleg szép fülbevaló. Akkor bevillan valami. Felkapom a telefonom írok egy üzenetet.

Sms:    Találkozunk este nyolckor. A pénztárcádat ne hagyd otthon. Legyél csini. puszi.

Elküldöm és bevonulok kipakolni a bőröndöt. Összeszedem a mosatlant és elindítom a mosógépet. Kinyitom a szekrényt és előkeresem a legdögösebb vörös ruhám. Felveszek egy combfixet és hozzá illő alsóneműt. Begöndörítem a hajam és bal oldalra tűzöm. Beteszem a fülbevalót és végül a kabátomat is felveszem. Ha Áron azt hitte, hogy nyerhet most nagyot fog tévedni. Teljes harci díszben indulok meg a csatába. Ahogy a tükörbe nézek érzem, hogy túl toltam a dolgokat kicsit. Úgy néztem ki mint egy milliárdos prosti. Végül is, ha így folytatjuk Áronnal lehet az leszek. A gondolattól is émelyegni kezdek. Kiveszem a vodkát a hűtőből és a szekrényből egy feles poharat. Nekem erre most muszáj legalább egy felest lehajtanom. Kitöltöm a hideg italt és lehúzom. A harmadik után már egész lazán kezdem magam érezni.

Áron pontos mint mindig csenget a kaputelefonon. Én pedig befejezem az alapozást a negyedik felessel. Felveszem a pultról a táskám és elindulok lefelé. Ahogy kisétálok az utcára érzem ahogy meg csap a hideg esti levegő. Áron a kocsi mellet áll és cigizik. Elegáns ahogy kértem. A modellek is megirigyelnék, ahogy teszem a lábaimat egymás után és ringatom a csípőm. Ő pedig csak bámul és lassan kifújja a füstöt. Amikor odaérek elpöcköli a csikket. Kinyitja az ajtót én beülök a anyósülésre. Majd beszáll mellém.

-Hova szeretnél menni? - kérdezi de közben rám sem néz.

-Lepj meg. - én is elfordulok. Mind a ketten duzzogunk a maguk módján.  Nem is tudom melyikünknek nehezebb most. Budának megyünk és hegynek. Hatalmas házak mellett megyünk el. Végül rá nézek és most nem értek semmit. Mégis csak tudj játszani a kis mocsok. Az hittem, hogy a hotelbe megyünk. Áron végül egy fehér házhoz kanyarodik. Beáll a garázsba, majd ki segít engem is a kocsiból. Mellettem egy vörös kabrió parkol. Elképedek, akkor a hotel csak álca lett volna? Áron bevezet a lakásba, és rögtön az előtérben le is dobja a zakóját. Ahogy besétálok a padló fekete fehér márványból van kirakva. Mintha egy sakktáblán állnék. Körbe oszlopok és középen egy hatalmas kristály csillár. János lakása ehhez képest túl családias.
Döbbenten állok és nem tudom, hogy mi legyen a következő lépésem. Végül Áron int, hogy menjek vele. Ahogy sétálok utána a cipőm kopogása visszhangzik. Besétálok az előtérnél is flancosabb szobába. A közepén egy biliárd asztallal. Jobb oldalt könyves polcok. A balomon pedig rengeteg ablak ami a medencére néz. Végül a szoba végén egy ital szekrény előtte, egy antik íróasztal.

-Tudsz játszani? - kérdezi majd a szekrényből ki vesz két poharat és kitölti az italt.

"Tudok, de nem fogok"

Hozzám sétál és átnyújtja a poharat. Elveszem és koccintunk. Leteszi egy kis asztalra az övét és nekidől az asztalnak.

-Válaszolni is fogsz? - kérdezi miközben újra végig mér.

-Nem tudok. - hazudok. Áron mögém sétál és finoman leveszi rólam a kabátot. Majd a fotelba teszi a táskámmal együtt. Megfogja a csípőmet és magához húz. Ha azt hiszi, hogy ennyivel megvett kilóra téved.

-Akkor meg tanítalak. - mondja a fülembe sugva majd elmegy mögülem.

-Nem szeretném. - válaszolok és a poharam után nyúlok, hogy kérjek még egy kört. Elhozza a szekrénytől az üveget és tölt mind kettőnknek, ő gyorsan lehúzza. Leveszi a nyakkendőjét majd feltűri az ingujját. Az asztalról felvesz egy dákot és felém sétál vele.

-Mondjam is, hogy mi micsoda vagy ennyi még megy? - kérdezi és érzem, hogy ennek rossz vége lesz.

-Áron én nem... - végig sem mondhatom a mondatot. A kezembe adja a dákot és mögém sétál. Felvesszük a lökő pozíciót teljesen rám simul és bevetek mindent, hogy elbénáztam. Rossz érzéseim támadnak ettől a helyzettől. Láthatóan ő élvezi, hogy én szenvedek.

"Flóra... nem teheted meg..."

-Megpróbálhatom egyedül? - kérdezem amikor felegyenesedünk. Áron bólint és vissza sétál az asztalhoz. Közben én kibújok a cipőmből és ráfekszek az asztalra. Erősen meg lövöm a fehér golyót és már is elmegy az első teli. Ahogy felegyenesedek látom, hogy Áron arcán nem érti a helyzetet. Lassan rágyújt egy cigire és figyel. Megkeresem közben a legjobb pozíciót. Újfent lökök és el is tűnik a golyó. Ez megismétlem még háromszor és átadom a dákot. Majd én is rá gyújtok.

-Nem azt mondtad, hogy nem tudsz játszani? - kérdezi miközben lök egyet.

-Nem az kérdezted, hogy akarok-e? - terelek és látom, hogy megfogtam. Kifújom a füstöt és látom az arcán, hogy mérges. Hazudtam neki de nyomós okom volt rá. Elnevetem magam amikor bénázik. Cserélünk és elrakom a maradék két golyót és kinézem magamnak a feketét. Végül meg próbálom a helyére tenni de elmegy a fehér mellette.  

-Mit nem mondasz el? - kérdezi és látom, hogy a játék már cseppet sem érdekli.

-Lehet hogy a szöszi élvezte a játékot de én nem fogom soha. - nyújtom felé a dákot.

-Minek akartál látni ha megvetsz? - kérdezi és a dákot vissza teszi az asztalra engem pedig neki nyom. A testünk összefeszül és tudom, hogy most egy fájdalmas vita következik. Lágyan a szemébe nézek és kicsit még így is megpróbálok hátrálni. Végül menekülésnek egy rossz stratégiát választók és felülök az asztalra.

"Érzem ahogy az emlékek cikáznak az agyamban. Még Sopronban volt egy hely ahova egyetemista ként sokat járunk. Minden este kihívtak biliárdozni, mindenkit megvertem. Ekkor ismertem meg Gergőt. Játszottuk egyet és annyira tetszett nekem, hogy hagytam nyerni. Visszagondolva hiba volt. Vesztenie kellet volna ahogy a többi kérőmnek is. Szenvedni, hogy egy lány csúnyán lealázta..."