Egy kurvának áll a világ

27.Részlet.

Hazafelé menet teljesen elhatárolódom Árontól. Ott ültünk egymás mellett a kocsiban. Még is mintha én már teljesen máshol járnék. Oszkár rideg megnyilvánulása frusztrált. Bárhogy is nézzük. Aggasztott ez az egész. Aggasztott hogy Anna vajon, hogy lehet és az is, hogy reggel Péter minden dologra, hogy fog reagálni. Áron viselkedése sem könnyített a lelkemen. Átöleltem és nem engedte el a derekam otthagyta és nyugtázza az hogy ami pár hete meg is történt nem jelenti azt hogy nem vonzódik hozzám. Elment de akaratlanul a testi reakcióból látszik, hogy érdeklem. Bármi mást is mond az agya. Ahogy a ház elé érünk rá nézek Áronra és megköszönöm a fuvart.

-Biztos egyedül szeretnél lenni ma este? - érzem a hangján, hogy fel akar jönni hozzám. Nem mondok semmit csak egyszerűen bólogatok és kiszállok a hideg nyirkos utcára. Lépkedek előre hallom ahogy az az autó ajtaja becsapódik. Áron is kiszáll megállok és megfordulok.

-Bocsáss meg kérlek. - lágy a hangja és vagy egy méter van köztünk de most hálás vagyok érte. Közelebb sétál de hagy köztünk így is távolságot. Zsebre dugott kézzel próbálja keresni a szavakat. Látom rajta, hogy ez egyáltalán nem könnyű neki.

-Flóra én... - közelebb lépek és végig simítok a borstáján. Megrázom a fejem, hogy ne mondjon semmit tudom mire gondol.

-Ha tiszta lapot kapsz gyere velem. Kérlek! Elmegyünk innen el Pestről. Bármit megkapsz. Csak gyere velem. - meghátrálok de közelebb húz magához. Folyamat rázom a fejem. Ez nem az én utam. Nem hagyhatok itt mindent. Elenged én pedig be sétálok a lakás előterébe. Becsukom magam mögött az ajtót de nem nézek vissza. Nem akarok visszanézni. Felsétálok a lépcsőn Kati néninél mint mindig üvölt a tévé. Kinyitom a lakásajtót és belépve teljes ürességet érzek. Levetkőzök és a szobáig megyek. Szét van túrva még mindig az ágyam úgy ahogy hagytuk Oszkárral. A lepedő gyűrött. Felemelem a takarót és megszagolom Oszkár illata van. A szívem erősebben kezd kalapálni ahogy eszembe jut a zuhany. Tiszta lap. Tiszta lappal. Mit tegyek? Előveszem a nagy bőröndömet. Kinyitom a szekrényt és egymás után dobálom a ruhákat az ágyra. Pakolom a fontosabb dolgokat. Majd megállok és rá nehezek a bőrönd oldalára. Mégis mit műveltek? Elmenekülök. Ahogy pakolok a csengő zavar meg. Az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Oszkár áll velem szembe teljesen elázva. Félreállok hogy bejöhessen leveszi a kabátját és felakassza. Ahogy beljebb sétálunk észreveszi a bőröndöt az agyon és azonnal rám néz. Összehúzza a szemöldökét én pedig össze fonom a karom a mellen.

-Jól gondoltam. Visszajött és te már csomagolsz is. - érzem a keserű megvetést a hangjában. Nagy levegőt veszek. Elegem van abból hogy mindenki bánt.

-Ha sikerül tiszta lappal kezdeni akkor hazamegyek. Visszaköltözök Sopronba. - egyenes vagyok. Semmi köze nincs ehhez Áronnak. Oszkár értetlenül áll előttem. Nedves a haja és egy egy csepp végigfolyik a füle mellett. A szívem egyre jobban ver és érzem, hogy ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége.

-Ha elintézem. - ahogy ki mondja elönt a méreg. Komolyan ennyire önző köcsög bagázst még nem láttam. Ismerem ezt a játékot Dantéval már ez lefolytattam egy párszor. Adsz vagy kapsz játék. Lehet, hogy én kérek és adok de lehet hogy semmit nem kapok érte viszont. Le se tagadhatnák, hogy testvérek végre Oszkár is kimutatja a foga fehérjét. Elfordulok és elindulok a hálószobában követ de megáll a küszöbön. Megemelem a szőrme kabátot és magamhoz ölelem az én illatom van benne. Egyik férfi sem érzem magamon. Én vagyok az a kabát. Gyönyörű sérülékeny anyag amit ha meg simítasz puha és érzéki. Mégis úgy érzem hogy ez nem akarom betenni a bőrödbe. Visszateszem a vállfára és beakasztom a szekrénybe. Vannak dolgok amiket nem akarok magammal vinni. Emlékek amik egy év alatt a feje tetejére állították a ki érzéketlen világomat.

-Miért érzem azt, hogy teljesen távol vagy? - a kérdés meglep, mert lágyabb és szomorúbb hang kíséretében ér el hozzám. Oszkár felé fordulok és a szemébe nézek abba a gyönyörű kék szemébe. Mind a két fiú tökéletes ellentéte egymásnak. Oszkár magas izmos tetovált. Szőkésbarna haj virító kék szemek. Egy merő határozottság és visszafogottság. Dante magad de nem ennyire vékony nincs kitetoválva. Fekete haj smaragdzöld szemek. Indulatos és mégis buja. Ég és föld.

-Flórián teljesen kifordult önmagából mikor megtudta. Igaz ez az igazi neve nem, Szigeti Flórián? Végül is anyátokkal csak egyszer találkoztam akkor tudtam meg, hogy a Dante csak egy ráhúzott bibliai név. Anyukás repedtsarkú nevezet. Akkor még nem tudtam rólad csak Emoláról. Mégis bárhova mentem ha az a nevet kiejtettem, hogy Dante egész Pest a lábaim előtt hevert. Péter ezért akar mindent, hogy megkapja ugyanazt a hatalmat mint Dante. Oszkár mégis mit vártál hogy majd nem derül ki? Tudtad jól, hogy az öcséd szeretője voltam egy teljes évig. Nem is tudom melyikünk most a naivabb. - vissza sétálok a bőröndhöz és bele hajtogatom a ruhákat. Oszkár mereven figyel nem mond semmit. Nekidől az ajtófélfának.

-Megértem ha dühös vagy...

-Nem dühös vagyok hanem csalódott. Átvágtatok. Mind. - bele vágok a szavába és ordítok oda vágom a kezemben tartott ruhát. Szétvet az ideg.

-Flóra kérlek én nem gondoltam, hogy valaha is mi... én tényleg csak azt akartam, hogy megold amire megkértelek. Igen tudtam, hogy milyen vagy Flóriánnál rendszeres téma voltál. Idegesítette őt, hogy mindig szembe mentél vele. Miután leléptél hónapokig hallgattam, azt a mesét miszerint te eldobtad az életedet...

-Én nem dobtam el. Én pont hogy az választottam. Ismered, tiszta lapot ad de csak is akkor ha vele maradok. Kis dísz kisállata lehetek amit magával cipel és mutogat mit János. Mit gondoltok, az ha tiszta lapot ajánlotok veletek maradok? Az nem tiszta lap hanem kényszer egy megvásárolt szabadság egy dísz kalitkában. - ordítok. Oszkár pedig továbbra is csak nézz mélyen a szemembe.

-Én egy dolgot szeretnék ami valószínűleg már sohasem lesz. Normális szabad életet. Tudom mikor erre az útra léptem feladtam. Mégis jött valaki aki nem azért kérte, hogy hagyjam abba mert lefeküdt velem hanem mert látott bennem valamit. Amit sem Dante vagy te nem láttatok. - visszaveszek és már szomorú hangom újra a körönddel szembe állok és vissza hajtom az eldobott ruhát. Csend van nincs vissza szólás. Végül Oszkár nagy levegőt vesz.

-Arra gondolsz amikor a teraszon meg fenyegetted Gergőt. Majd elő adtad hogy nem fázol de mégis az érintésemtől lettél libabőrös? Vagy azt, hogy bármennyire is nem a könyveléssel foglalkoztál eddig mégis akkora élvezettel csinálod. Vagy amikor szét fekszel az irodád szőnyegén és csak a plafont bámulod. Elmerengsz egy üveg vodkában? Ezekre gondolsz amit Áron annyira meg lát a mögöttes tartalmat, hogy mégis csak létezel? - ahogy Oszkár elhallgat meg torpanok. Ezeket nem Dantétól tudja. Megfordulok és ránézek.

-Nem adom meg azt az örömöt Áronnak, hogy a te életedet is tönkretegye. Nem temetek még egy jó barátot emiatt az érzéketlen seggfej miatt. Megkapod a tiszta lapot, de az a feltétele, hogy a jövőben nem lehet közötök egymáshoz. - Oszkár kimért mint mindig. Tudom ezt most véresen komolyan mondja. Hozzám sétál és ledobja a borítékot az ágyra. Értetlenül nézek rá.

-Megkaptad mert nem vagyok olyan rohadék mint az öcsém. Viszont én nem kérem, hogy maradj nem is várom el és nem is kényszerítelek. Mégis arra kérlek, hogy nem menny. Nem tudom miért de mikor az autóból néztem ahogy Áron kérlel elgondolkodtam. Neked nem az kell hogy könyörögjenek sem, hogy levegyenek a lábadról. Neked szükséged van öt év után hogy szabadon dönthet. Rád bízom, hogy el-e mész de hiányozni fogsz. - teljesen megsemmisültem Oszkár tudja mit akarok valójában és nem szorít sarokba. Elfogadta. Elindul az ajtó felé én pedig a borítékért nyúlok. Kinyitom és minden nem új még a nevem is. Új személyazonosság. Tiszta lap. A születési nevem mit Flóra épségben maradt a vezetéknevem változott és a lakcímem. Útlevél mellette és a kötelező papírok és még valami. Kiveszem és széthajtom a papírt. Egy lakás ami a lakcímkártyán is van még hozzá Budán. Oszkárra nézek de már az előszobában van és veszi a kabátját utána rohanok.

-Én... én... - Oszkár mosolyog végre ma először. Nem tudom mit mondjak. Nem mondok inkább semmit oda sétálok hozzá és lábujjhegyen nyomok egy puszit az arcára. Nem mozdul. Tudom, hogy kettőnk közt ezzel vége. Oszkár mosolyog és kilép a lakásból. Én pedig újra a papírt nézem. Lakás Budán. Új név. Egy új kezdettel...