Egy kurvának áll a világ

24.Részlet.

Dante még mindig ugyanaz volt. Magas elegánsan szmokingban nyakkendő nélküli rosszfiú. A sörér haja jól fésülve a zöld szemem csillogását ahogy végig mér rajtam. A megszokott kubai szivarral a szájában. Rossz kislányos mosolyt intézek és rákönyököl a rulett asztalra. Vesztettem de mégis nyertem. Ennyire hamar még én sem gondoltam, hogy meg jelenik.

-Beszélnünk kell. - belevágok a közepébe.

-Baszodj meg. - ez fájt, de igaza van. Megforgatom a szemem és felegyenesedek és ahogy elsétálok mellette meg lököm a vállammal. Tudom, hogy gyűlöli. Nem fordulok meg tisztában vagyok vele hogy a szabad hátamat és a fenekemet csekkolja. Jól megrázom magam. Végül a mosdóban előveszem a rúzsom és meg igazítom a sminkem. A tükörben látom hogy mögöttem áll. Nem fordulok meg csak bele grimaszolok a tükörbe.

-Leszarom hogy mit akarnak. Elbasztak mindent igyák meg a levét. - tudom hogy Annára gondol és Jánosra. Nem mondok semmit csak nézem a tükörben. Mögém sétál és félre tolja a hajam hogy szabad legyen a nyakam. Már hajolna is a nyakamhoz...

-Én is benne vagyok. - megtorpan és rám bámul a tükörben. Látom az arckifejezést, hogy így már teljesen más a felállás. Dante elhúzódik és egyet hátra lép. Figyel, hogy mit csinálok.

-Menjünk hozzád és elmagyarázom. - mondom és megfordulok hogy vele szembe legyek. Az álarcom lehullott összetört vagyok.

-Miért pont most? - a kérdés teljesen jogos miért pont három év után.

-Úgy látszik a sors nem akarja, hogy elfelejtselek. Valaki felajánlotta, hogy tud segíteni kiszállni ahogy te is. - Danténak meg ráng a szemem és idegessé válik.

-Rendben gyere. - int kifelé és ahogy elhaladok mellette ráteszi a fenekemre a kezét. Ösztönös reakció ez tőle megszoktam. Amikor a kis lady-je voltam is így mászkáltunk. Én a baloldalon a keze a fenekemen és ha valakit üdvözölt és kezet ráztak sem vette le rólam. Jelezvén minden hímnek hogy már pediglen én az övé vagyok. Tartották is mindig is a két métert ha valaki oda is jött beszélgetni, kedvesek voltak és nem hivalkodóak. Dante és én meg még hozzánk csatlakozva négy szekrény vagy inkább hegyomlás ki kísérnek az épületből egészen az autóig. Dante kinyitja az ajtót én pedig még mielőtt beszállnak Tamás autója felé nézek. Végül beülök Dante is követ. Nem mond semmit a sofőrnek csak egyszerűen elindulunk. Késő van már alig van autó a városban. Dante feszült és most, hogy már kettesben vagyunk én is kezdett az lenni.

"Kedves olvasó ne hidd kérlek, hogy bántott vagy erőszakoskodott velem és ezért tartok tőle...Ezeknél van egy jóval ridegebb játék is a világon amit úgy hívnak érzelmi zsarolás..."

Dante nem, hogy megvert volna valaha is vagy lekurvázott volna az érzéseimre hatott és ez volt a legkegyetlenebb. Szerettem őt nem lettem volna vele ha nem. Egy év után mégis meg fojtott beszabályozott. Megkért, hogy szálljak ki miatta. A szerelmesek lettünk volna még lehet meg is tettem volna, de így a testi vágy a kémia ott volt. Az érzelmek pedig sehol. Kívántam most is kívánom minden egyes porcikáját ennek a kemény rossz fiúnak. Mégis akkor az az érzés fogott el, hogy menekülnöm kell.

-Flóra... - felé fordulok, de nem válaszol. A szemébe nézek és olyan mintha megakadt volna azokon a szavakon. Megfogja a keze és a szájához emeli pici puszikat nyom a kézfejemre majd az arcához teszi és hozzá bújik.

-Hiányoztál...- és itt hullik le a kemény ördögi maffiafőnök álarc. Átvált egy törött lelkű fiú akit meg gyötör az élet azzal hogy keménynek kell lennie. Tudja mivel kell rám hatni. Elhúzom a kezem. Meglepődik.

-Nem ezért vagyok itt. - kemény vagyok és nem nézek rá csak is előre. A tekintete elborul elhúzódik. Talán mindig is ez hajtotta Dantét utánam. A makacsságom, annyira önálló voltam, hogy nem érdekelt ő mit gondol vagy, hogy hogy szeretne meg védeni a gonosz csúnya világtól. Az akaratom hiszen mindig ellenálltam neki rossz kislány voltam. Mindennek az ellenkezőjét csináltam és ezt élvezte, nem tudott kiismerni. Nem váltam unalmassá hiszen ez egy prosti dolga izgalmat hozni a másik életébe. Az unalmas hétköznapokba. Végül a saját csapdámba estem Dante csókjai és a tudat, hogy feljebb léptem nem is akárhogy elkábított. A ruhák a pénz a partik. Megfeledkeztem önmagmaról. Végül elzárkóztam és újra kapcsolatba léptem a feslett életemmel...