Egy kurvának áll a világ

Előszó

"Nem kérem ,hogy bele gondolj nekem mennyire lehet most rossz. Ha el is mondanám ,hogy mi a baj akkor sem értenéd. Te kedves olvasó soha nem voltál még ebben a cipőben! Ha mégis, akkor is elintézed egy kézmozdulattal. Nem számít mit hiszek vagy teszek akkor is csak annyit érek amekkorára tátom a számat."

Kényelmesen elhelyezkedtem a karosszékben. Megigazítom a köntös övét a hasamnál, hogy ne húzzon. Rágyújtok és nagyot szívok az újabb szál cigibe, ami majd egyszer az életemet is meg rövidíti. A szoba sötétbe burkolózik. Szokásos szerda, a "férfival". Nekem már a nevek nem érdekesek. Nem is számítana, ha nem lenne fontos a kuncsaftoknak. Egyszerűen csak oda írnék egy szoba számot és egy hotel nevet, meg persze hogy mit szeretnek. Sok nevet nem lehet észben tartani, a többség szerint ennyi kívánságot sem. Az egyszerűeknek ez nehéz. Az áruk is olyan, nem úgy mint az enyém. Lassan öt hosszú éve csinálom és már meg van a szép kis vendégköröm. Bár ez nem jelenti azt hogy nincsenek ujjak. Vannak de nagyon ritkán...

Ahogy csak bambulok ki a terasz ajtón és merengek, újra kényszert érzek a következő szál cigi elszívására. Inkább csak hátra vetem a fejem és hagyom hogy a testem ellazuljon. Még zuhanyzik utána felöltözik és megy. Várja az asszony meg a gyerekek. Ha belegondolok, hogy engem otthon várna ennyi mocsok után valaki, még a gyomrom is felfordul. A víz csak folyik a fürdőben.Érdekes mennyire megnyugtató a hangja.

"Remélem most megvettek hogy a testemből élek meg. Sajnálom, de tényleg, hogy ennyire romlott vagyok. Élvezem és nem cserélném el semmiért."

Megcsörren a telefon a zakója zsebében. Felemelem a fejem és a zajt okozó készülékre hunyorgok. Az embert már gondolkozni sem hagyják ebben a világban. A zaklató nem adja fel. Lassan két óra. Elég késő van ahhoz hogy valaki ennyire fontoskodónak érezze magát.

Öt hívás. Nem semmi! A csap elzáródik és a víz folyó hangja is elmarad. Végzett! Maradok nyugodtan, bámulok tovább kifelé mintha itt se lennék. Nyílik az ajtó és kilép, hangosan szuszog. Forró vízben fürdött, idáig érzem. Rá se nézek, nincs mit mondanom. Mit is mondhatnék? Kérdezzek? Nem, erre nincs szükség. Elkezd öltözködni és ránéz a telefonjára. Várom mikor jön a szitkozódás. Ma nem! Felé fordulok.

A nadrág még lazán rajta, az öv nincs meghúzva. Nem túl kidolgozott felsőtesttel rendelkezik. Én erre csak azt mondanám, hogy a család az oka. Leteszi a telefont és rám néz. Rákönyökölök a karfára és úgy nézem.

-Fontos hívás volt? Elég sokáig csörgőt. - úgy teszek mintha kicsit is érdekelne, pedig teljesen hidegen hagy. Tudom, hogy a felesége volt.

-Nem volt fontos. Köszönöm az estét. Már hiányoztál. - lazán elterelni a témát.

Vissza fordulok az ablak felé. Utálom mikor hazudnak. Most ő is érzi, hogy nem hiszek neki. Bele sétál a látótávolságba és nekidől az ajtónak.

-Mikor láthatlak újra? - lazán veti oda a kérdést. Közben a vizes haját babrálja.

-Tudod a számom. Eddig is találtam helyet és időt is rád. - szét teszem a kezem mintha ez nem lenne számára elég világos. Látom, hogy valami nem kerek. Nem néz a szemembe, ő is csak kibámul ki az ablakon.

"Ez az egyik ok, hogy gyűlölöm ezt a munkát."

Döntenem kell hagyjam szenvedni? Nem kelthetsz érzéseket! Traktálom magamban.

-Rossz hírt kaptál igaz? Nem kell elmondani, ha nem akarod. - legbelül nagyon remélem, hogy nem fogja elmondani. Rám néz és elmosolyodik. Elindul, majd felveszi az ingét. Kifelé menet a szekrényre teszi a borítékot. Már el is ment! Kattan a zár ahogy becsukódik az ajtó. Hangosan kifújom a levegőt. Megkönnyebbültem. Elsüllyedek a székben és a cigis dobozért nyúlok.

3 órával később...

Eladom a kulcsot a portán és már lépkedek is ki a hotelből. Az ajtón mégsem megyek ki. A hotel maga négycsillagos. Fullos hely. A portától jobb kézre mégis az étkező és a bár található. Szerintem ez hiba. Jó pár hotelt megjártam már, ott mégsem egy szinten helyezkedtek el ezek a helységek. Ahogy a bejárat felé fordulok, elgondolkozok hogy igyak valamit.

"Megérdemlem? Viccelek, én mindig jó vagyok!"

Vígan hallom a cipőm kopogását a márvány padlón. Persze a bár részen itt is szőnyeg van, mint a többi hotelben. Fiatal szőke srác van a pultban. Helyes a maga kisfiús bájával. Nem tudna még egy órát sem meg fizetni jobban belegondolva. Rendelek egy jó erős vodka-szódát. A hely még nagyon üres. Reggel hat lehet. Mégis van egy fura alak rajtam kívül, aki újságot olvas. Előtte a kávé és a reggeli omlett. Biztos valami fejes. Vissza fordulok az pult felé. Nem aludtam semmit talán haza kéne mennem. Egy nagyon mély hang mégis kizökkent. Vissza fordulok az asztalok felé. A férfi engem néz az újság felől. Nem szólalok meg, ha ennyire bátor folytassa...

-Maga is korán kelő típus? - lágyabb mint az előbb. Nem válaszolok csak megrázom a fejem. Nekem ehhez nincs kedvem. Intek a pultosnak és kifizetem az italt. Leszállok a bárszékről, majd ahogy indulnék...

-Nincs kedve velem reggelizni? - jön az újabb kérdés. Erre még a szemöldököm is felvonom, majd vágok egy vigyort és elindulok kifelé.

-Azt hiszi, hogy nem tudnám kifizetni? - veti oda és rágyújt. Elnevetem magam a kijelentésen. A pultos fiú nem veszi a lapot, jobban lefoglalja, hogy rágyújtottak az étterem területén. Végül egy pincér szerű úr jelenik meg, aki rendre utasítja a pultost.

"Tehát a kis poénos tényleg fejes. Talált süllyedt."

Oda fordulok felé. Végül beadom a derekam és oda sétálok az asztal mellé. A kedves pincér kihúzza nekem a széket és én helyet foglalok. Felteszi a kérdést, hogy mit kérek, én pedig ugyanazt rendelem, mint a kedves idegen. Rám se hederít, nagyot szippant a cigibe és olvassa tovább az újságot. Én is elő halászom az enyém. Alaposan végig nézem. Öltöny mellénnyel és mandzsetta gombbal. Őszülő félben van, de sármos a maga módján. Szép zöld szemekkel. A borostája alapján nőtlen. Téves!! Karikagyűrű nyomok. Elvált...

Viszont izmos, de nem túlzottan,  mégis látszik az öltöny feszülésén. Megérkezik a reggelim. Nagy mosolyt intézek a pincérnek. Bele kortyolok a forró kávéba és átjár a melegség. Vajon mit olvas ennyire? Minek akarta, hogy vele reggelizek ha rám se figyel. Hát legyen, játszunk. Nekiállok a reggelinek. A felénél tartok, amikor felemeli a csészét és bele kortyol. Vissza teszi az alátétre és rám néz. Nem bámul meg vagy mér végig, egyszerűen csak rám néz. Érdekesnek tartom. Végzek a reggelivel, megköszönöm és felállok.

-Miért nem beszél? - kérdezi az újságot bámulva tovább.

A kérdést sem értem. Értetlenül nézek rá tovább. Várok...

-Olyan akar lenni, mint amit kifizetnek. Pedig maga nem olcsó kategória. Legyen szép napja kedves. - rám néz, elmosolyodik és vissza az újságba. Ahogy kisétálok az étteremből, ránézek a portásra.

"Nem tehetem! De mégis túl kíváncsi vagyok."

Oda sétálok a lányhoz és megkérdezem, hogy ki volt a kedves úr, aki meghívott reggelire. Csalódásomra a lány nem tud válaszolni a kérdésre. Megköszönöm és távozók. A taxiban hazafelé csak a kedves idegenemre gondolok.

"Vajon ki lehet te kis csalfa ördög."