Egy kurvának áll a világ

18.Részlet.

-Elnézést azt hiszem kimegyek egy kicsit levegőzni. - fordultam Áron felé és elrántottam a kezem Oszkár markából. Otthagytam mindent és átvágtam a termen, hogy levegőhöz jussak. A terasz nyitva volt kint pedig hideg de nem érdekelt le kellett hűteni az agyam. Nekidőltem a korlátnak és lehunytam a szemem. A szél hideget fújt az arcomba és éreztem, hogy lassan kezdek megnyugodni. Egy valami viszont még mindig aggasztott az pedig nem más volt mit Oszkár. Nem érdekelt ha Gergő megtudja a múltam de Oszkár valami más volt. Az érintéséből tudtam, hogy nagyon nagy szarban vagyok. Nagyon szerettem volna Áronnal lenni és új életet kezdeni de tudtam, hogy a múltam mardos és vérző karomba kapaszkodik és nem ereszt. Nem tudtam Oszkár mennyit tud rólam de biztos voltam benne, hogy épp eleget ahhoz, hogy nem nyerhetek vele szemben. Nem fog leakadni rólam akaratos és szenvedélytől túlfűtött. Elveszi amit akar bármi áron és ha engem akar annak ára lesz és ne kicsi. Olyan hiszékeny naiv vagyok. Áron és én tökéletes élet hagyjuk már. Millió helyen vagyok elcseszve. A tökéletes messze van mint ide Moszkva. Áron sem őszinte én sem, de akartam őt és ő is engem lehetne, hogy csak ennyi is elég legyen.  Működhet úgy, hogy csak ennyit teszünk bele? Megdörzsöltem az arcom és lépteket hallottam magam mögött. Lassan megfordultam és Gergő állt tőlem egy méterre zsebre dugott kézzel. Most fogom átlökni a korláton, hogy megdögöljön. Az agyam viszont visított, hogy maradjak laza és nyugodt mert az minddnkit is felbosszant.

-Látom nagy hatással volt rád a kedves főnököm. -  hagyjuk már a szemével vetkőztetett konkrétan és habzsolt képzeltben mindet ami nedves volt rajtam.

-Mit akarsz? - határozott voltam.

-Én semmit Oszkár viszont annál többet. A cégnek kellesz és Oszkár meg is fog szerezni Anna nem lesz akadály ahogy Áron sem. - na igen persze szép álmok. Elindultam és Gergő előtt álltam megközvetlen. Megfogtam az állát, hogy rám nézzen a szemembe.

-Nincs senki akin nem tudnátok át gázolni igaz? Egy valamit felejtesz el szépfiú, hogy én már rohadtul nem az a kis szófogadó picsa vagyok aki megadja magát. Gergő egy szavamba kerül és téged a földel tesznek egyenlővé. Javaslom válogasd meg a szavaid mert tönkre teszlek ahogy régen te engem, de én nem fogok megállni még a koporsód mellett nem állok és sírok a nevetéstől. Remélem értjük egymást? - Gergő szemei elkerekedtek és tudtam, hogy nem erre számított. Viszont nem vicceltem tényleg egy szavamba kerül és Gergő halott ember. Tartozik nekem valaki aki nagyon is jól értett az ilyesmihez. A kis tökéletes légyottot és a fenyegetést Oszkár hangja szakította meg.

-Gergő kettesben hagynál minket! - nem kérte parancsolta és tudtam ,hogy őt nem lesz olyan egyszerű legyőzni mit Gergő tökeit egyesével letépni csak szavakkal. Gergő nyelt egy nagyot rám se nézett csak gyorsan beiszkolt és becsukta az ajtót.

-Kéri esetleg a zakóm? Nagyon hűvös van és az ön háta teljesen szabad. - milyen kis aggodalmas. Egyáltalán nem fáztam fel voltam spannolva. Szét tudtam volna valaki tépni. Oszkár mégis szó nélkül levette a zakóját megvillantva az izmait ahogy az ing rá feszült. Majd felém nyújtotta a zakót.

-Köszönöm nincs szükségem rá. - erős voltam és tudtam, hogy most senki nem fog legyőzni nem lehetek gyenge. Elszerettem volna haladni mellette de nem tudtam mert elkapta a karomat. Nem néztem rá csak megálltam. Lágyan végig húzta a karom belső részén a kezét.

-Tudom, hogy mivel foglalkozol. Péter elmesélte, hogy betépve mennyire jól szórakoztatok hárman. - tudtam, hogy ebben az egészben Péter keze van. Anna elleni harc ez és mind nyakig sárosak leszünk ha kell. Velem kezdte mert tudta, hogy Anna szeret engem.

-Akkor azt is bizonyára tudod, hogy felhagytam vele. - lágyan simogatta tovább a karomat hagytam magam mert tudtam, hogy ebből nem nagyon szabadulok most meg.

-Flóra ebből nem olyan egyszerű kiszállni ez még én is tudom. Segíthetek... - elharapta a mondatot én meg egyre jobban libabőrös lettem.

-Fázol? - kérdezte én pedig azonnal bólintottam. Elkellet rejteni magam, hogy ne gondolja azt ami nyilvánvaló volt  miatta van. Rám terítette a zakóját és végre elengedett. Fellélegeztem amikor újra magamnak éreztem a testem.

-Ebben senki nem tud segíteni. Meg próbáltam...és neki sem ment mert ebből az életből nagyon ritkán van kiút. - a válaszom lassú volt és tudatom már zokogott is képletben a normális élet után. Oszkár csak bámult rám a kék szemeivel. Végül és is belenéztem a szemébe és megfagyott a levegő. Csend lett mintha minden elfogyott volna körülöttünk.

-És gondold Áron a legjobb megoldás erre? - a kérdés tudatosan jött és tudtam mire gondol. Olyan volt mintha én és Oszkár már vagy ezer éve ismernék egymást. Át látott rajtam és ez meglepett.

-Nem tudom de érzek valamit amit máskor nem és ez felizgat... - bele haraptam az alsó ajkamba. Őszinte voltam és nyílt nem titkoltam mit érzek. Oszkár félig elmosolyodott de komoly maradt.

-Azért mert foglalkozik veled. Szerinted más nem tenné meg ugyanezt? - belém vágta a kést és forgatni kezdte éreztem ahogy közben gonoszan nevet a szenvedésemen.

-Egy kurvával soha nem foglalkozik senki. Egy darab hús vagyok amit oda tesznek ahova és amikor akarják. Nem tekintenek érző lénynek egy tárgy vagyok. Most pedig elevenek érzem magam... - a válaszom eltökélt volt és igaz.

-Úgy beszélsz mintha még most is ezt az utat járnád még sem hagytál fel vele? - újra forgatni kezdte a kést én pedig hangosan ordítottam magamban, hogy elég legyen mert fáj. Fájt az igazság. Hiányzott az egyedüllét és a függetlenség. Viszont ez nem akartam, hogy tudja. Lehunytam a szemem és elkaptam a tekintetem.

-Soha nem leszek ugyanaz az ember aki betette a lábát Pestre öt évvel ezelőtt. Nem akarom már az a lányt és nem is akarok emlékezni a gyengeségre. Viszont van, hogy múlt nem múlik el és vissza sétál a küszöbön most is ez van elengedni vágyom és mégis sírva kapkodok utána. - alig halhatóan suttogók megtörtem és tudom minden hiába átlát rajtam. A férfi aki teljesen ismer én pedig még annyira sem amennyire kellene. Sírni tudnék, üvölteni vele, hogy hagyjon békén és ne mutogassa hibákat. Igaza van viszont és ez fáj a legjobban. Leveszem a zakót össze hajtom és visszanyújtom. Amikor elveszi tudom, hogy ezzel nincs még korántsem vége a mi kis könyvecskéknek. Gondolkodnom kell és egyedül lennem. Butaságot fogok csinálni ha most nem megyek azonnal haza. Belépek az épületbe és ahelyett, hogy megkeresném Áront hívok egy taxit és elkérem a kabátom. Egyedül megyek vissza Áron lakására összepakolok és vissza ülök a taxiba ami kint vár rám. Majd amikor hazaérek kikapcsolom a telefonokat, levetkőzöm belebújok a köntösömbe és kiállok a teraszra és rágyújtok. Lassan szívok bele és lent tartom sokáig majd kifújom. A tudatom meghasadt az érzésre, hogy most a fejezet amit le akartam zárni kicsapódik és megrohan. Ott vagyok ahol voltam egy hónapja. Ügyfelek mellet sajgó végtagokkal két doboz cigivel naponta. Vodkát és whiskyt szürcsölve. Combfixek és fehérneműk között. Ágaskodó farkakat szopva könyörögve a borítékért, hogy vastag legyen. Újra szívtam egy nagyot és a könnycseppek egymás után folytak végig az arcomon. Valami lezárult valami újra kinyílt...