Egy kurvának áll a világ

25.Részlet.

Dante fel és alá járkál a szobában. Türelmetlen és látom, hogy teljesen kikészült. Türelmes vagyok. Megvárom a válaszom ha kell kikényszeríted belőle. Ismerem Dantét tudom, hogy Oszkárt nagyon is jól ismeri. Végül megáll előttem. Leguggolt elém és vár. A szemembe néz. Azokkal a gyönyörű zöld szemekkel.

-Mit éreztél amikor vele voltál? - a kérdés egyszerű. Mégis meglep a higgadtsága. Elfordulok és nagy levegőt veszek. Nem hiszem el, hogy ennyire átlát rajtam. Akkor belém hasit. Felállok és ellököm Dantét. Kifekszik a parkettára és nevet. A szekrényig sétálok a vodkáért. Töltök és felhajtom. Az író asztalról felveszem az ezüst hímzett cigis dobozt. Kiveszek egy szálat majd meg gyújtom. Dante egyik nagy szekrénye berohan és pisztolyt fog rám. Mérges vagyok. Szét bassz az ideg. Halálos még a pillantásom is. Tele lett a puttonyom mindenkivel. Kifújom a füstöt.

-Nyugalom Paul ez csak az előjáték. - lágyan mosolygok és az őr leengedi a fegyvert. Végignéz Dantén aki már a helyemen ül. Bólint és kimegy. Amikor hallom hogy kattan a zár újra bele szívok a cigibe. Dantéra nézek és tudom, hogy könyörtelenek kell lennem.

-Az éreztem, hogy élek. Nem hittem el, hogy van még olyan ember aki olyan hatással van rám mit te akkor. Hinni szerettem volna... - megállok és Dante elé sétálok. Az arcába fújom a füstöt.

-Végül is furcsa volt, hogy Oszkár ennyire ismer. Minden mozdulatra reagált, kimért mégis tudott érzéki lenni... - belehajolok Dante arcába annyira, hogy csak centik választanak el minket a szánkat.

-Majd amikor Áron őrjöngve felhívott Oszkár pedig egy szál faszban állt a konyhámban...- Dante felugrik és feldönti a kis asztalt. Rám néz és ordít egyet.

-Dante ki Szigeti Oszkár? - nagyot nyel és a meredten a szemebe néz.

-A bátyám. - a cigi úgy esik ki a kezéből mintha megütöttek volna. A szemem is kitágul és megszédülök. Érzem, ahogy a lábamból kimegy a vér és leroskadok a székbe. Én hülye. Dante elfordul és az arcát dörzsöli. Könnyek szöknek a szembe. Az álmok melyek ott kopogtat az ajtón minden egyes kibaszott éjszaka a normális életről tova tűnnek. Végig folyik az arcomon egy könnycsepp. Esküszöm lehet csak én hallom úgy, de ez a kicsi könnycseppet mintha mázsás súly esne a tökéletes parkettára. A pohár is kiesik a kezemből. Dante keze a hátamra siklik és félre lököm.

-Hagy békén... - elugrok és meg dörzsölöm a vállaimat. Dante zsebre dugott kézzel áll és lefelé bámul.

-Mért? Miért kell mindenkinek, mindegyikőtöknek kihasználni? Olyan nehéz megérteni, hogy én is ember vagyok és érzéseim vannak? Ma este is mit vártak, hogy majd meg puhítalak tisztára mosok majd mindent egy kurással? - ordítok és Dante szeme meg rebeg soha nem látott még ilyennek. Nem válaszol.

-Ti kedves milliárdosok. Oldjátok meg a problémáitokat. De mostantól nélkülem. - és azzal kiviharzok a dolgozószobából egészen az utcára. Sétálni kezdett a kemény hideg éjszakában. A kabátom sincs rajtam csak megyek és nem érdekel már semmi. Megtorpanok és kiszállok a cipőmből. Érzem ahogy az eső lassan szitálni kezd, de már ez sem érdekel. A könnyek maguktól törnek rám, de én csak megyek előre. Végül megállok és kitör belőlem minden zokogni kezdek. Eldobom a cipőm és a tenyerembe temetem az arcom. Összetörtem és nem tudok felállni most még nem. Vissza akarok menni. Vissza akarok menni...

"-Mi a neved? Az enyémet már tudod hiszen a névjegykártyám már nálad van. - még a vér is meg fagy bennem. Nem néztem meg a kártyát.-Nem néztem meg a kártyát mert nem érdekelt.- próbálok közömbös maradni. -Milyen humoros. Biztos nem volt rá időd. Hantos Áron vagyok kedves. - felnevet és a kezét nyújtja felém.-Réti Flóra. - kezet rázok vele és elfordulok.

"Ahogy vonaglok a tükör előtt egy férfi alak jelenik meg mögöttem. Megtorpanok és azonnal meg fordulok. Áron vigyorog felém. Erre nem számítottam.Próbálom megilletődöttségemet leplezni de nem igazán megy. Megfogja a derekam és megfordít. Megigazítja a kabátot majd a hajamat kiengedi és lazán a bal vállamra dobja.-Már csak két gyémánt fülbevaló hiányzik. - mondja és nyugtázza magában hogy szépet alkotott."

"-Anna ezt nem teheted! - megmosom az arcom hogy észhez térjek.-Már miért ne tehetném? Én nyugodtan elválok mi meg ugyanúgy szórakoztatjuk egymást. - néz rám és látja hogy ez nem tetszik.-Flóra szeretlek. Felfogtad? Nem tudok vele együtt lenni ha téged szeretlek. - felemeli az arcom hogy a szemébe nézzek."

"Jánosra nézek és felemelem a pezsgős poharam. -Drágám annyi pénzed nincs hogy én igent mondjak. Emeljük poharunkat a mi házigazdánkra és a jó társaságra. - mindenki felugrik és koccintunk nevetünk."

Végül mégis az marad meg ami nem szeretném hogy fontos legyen hiszen hazugság...

"-Mennyi? - Oszkár kérdése egyáltalán nem lepett meg, józanul tuti lekevertem volna egy pofont de részeg voltam. Nyomtam egy érzéki puszit a szájára.-Ki nem szarja le!!"

Mit vártál Flóra? Majd meg mentelek. Ahogy felnézek az eső szakad és látom Oszkár arcát magam előtt. -Tudok megoldást.Véget vethetek neki. A sármos arcát ahogy rám néz. A kezét, ahogy utánam nyúl. Az ajkait.A szívem kettéhasadt. Újra a szívtelen Flóra áll ott az esőben mezítláb. Aki őt hosszú évvel ezelőtt. Ott állt Anita küszöbén egy bőrönddel. Segíts!!! Flóra Segíts!!! Ordít a belsőm. Ahogy állok észreveszem, hogy megáll egy autó mellettem. Nem akarok még-még több embert. Egyedül akarok lenni...Lehunyom a szemem sötétet akarok. Egy erős akar meg ragad és maga felé ránt. Szakad az a eső és már ha el akarnak rabolni sem érdekel. Megráz és valamit mond de nem figyelek. Újra meg ráz ki tisztul a fejem.

-Flóra az istenit válaszolj...- ordít velem és ráz tovább.

-Én nem...

-Flóra, hogy kerülsz ide? - választ vár de nem megy már nem...

-FLÓRA...

-Flóra mi ez az egész...

Homályos minden. Esik és hideg van. Fázok.

-Vigyél haza kérlek... - alig vagyok halható és sírok. Abbahagyja a rángatást.

-Kérlek nagyon fázok. - még egyszer utoljára megszólalok.

-Rendben...

Rám teríti a kabátját és az ajtóig kísér. Beültetett hátra beszáll és már indulunk is. Ahogy haladunk az utcai lámpák bevilágítanak. Egy merő víz vagyok. Hideg a ruha ami rám tapad. Vigyél vissza. Vigyél vissza. Lehunyom a szemem.

Áron szembe áll velem ahogy a fülbevalót viselem és a szőrme kabátot. A mosolyt a szelídséget. Majd egy fájdalmas comb szorítás az akarat vágyat. Egy veszekedést...

A pillantok óráknak látszanak. Még mindig a kocsiban ülök és fázok. Fázik minden a szívem és a lelkem is fázik. Elárultak. Elárultak Flóra....