Szerelem és átok egyben

Part 2

Éjszaka a kandalló előtt ülve Freddel és George-dzsal és beszélgettünk suttogva, mivel úgy gondoltuk vicces sokáig fennmaradni, másnap reggel pedig haldokolni. Minden reggel erős fekete teát iszunk, de minimum hármat, hogy ébren tudjunk maradni az órákon. Azért egyhuzamban iszunk annyit, mivel ebéd és vacsoránál nem szolgálnak fel, teadélutánok pedig nem nagyon vannak a Roxfortban, szóval reggel kell bepótolnunk az egész napos adagot. Felnevetve Fred egyik viccén a hajamat a fülem mögé tűrtem a jobb kezemmel, amikor George felvont szemöldökkel elkapta a csuklóm.

- Ez mi a kézfejeden? – kérdezte aggodalommal a hangjában, majd Fred is szemügyre vette a még mindig halványan hasogató sebet és elkerekedett szemmel olvasta el a számomra jól ismert szöveget: ''Feleselni bűn''

- Látnátok Harryét, az övé valamivel rosszabb – nevettem elkeseredetten, majd kikaptam a kezem Fred és George szorításából. – Nem kell aggódni. Meghúzom magam, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer

- De ez nem normális Mia! Mi a szar – akadt ki még jobban Fred és George is csak a fejét rázta.

- Nagyon kedves, hogy így aggódtok értem, de komolyan. De csesszetek rá – húztam el a szám.

- De ha ez megtörtént veled és Harryvel, idők kérdése, hogy másokkal is megessen. Például velünk! Tudod, hogy nem bírjuk egy jó beszólás nélkül – mondta George, mire Fred is csak bólogatott. Halkan felnevettem, majd lassacskán elbúcsúztam tőlük és elvonultam a lánykörzetbe.

Szó szerint csak ledobtam magam az ágyra, ezért a jobb oldalon lévő ágyon alvó Hermione automatikusan felébredt és sóhajtott egyet.

- Miért mániád éjszaka virrasztani? – kérdezte rekedt hangon.

- Ébren tartanak a gondolatok – vontam meg a vállam. Ez most nagyon igaz is volt, ezért fel is pattantam és kinyitottam az ablakot. Hermionén kívül mindenkire alvó bűbájt küldtem, hogy véletlenül sem ébredjenek fel.

- Ezt most miért csináltad? – ült fel Hermione.

- Felfognak ébredni a hidegre és a füst szagra – vettem elő a talárom zsebéből a cigarettát.

- Agh – forgatta a szemét Hermione, majd a takaróba beburkolódzva felém sétált. Nyújtottam neki egy szál cigarettát, mire dühös szemeivel rám nézett. – Mi jó ebben a vacakban?

- Minden. Imádom ahogy letüdőzöm a füstöt és, hogy érzem ahogy teszi tönkre a tüdőm. Érzem ahogy minden egyes szállal megrövidül az életem – meredtem a távolba, mire Hermione arckifejezése megváltozott, majd finoman odalépett hozzám és átölelt.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy így érzel. Tudod mi az a pszichológus, ugye? – kérdezte kedves hangon, mire hangos nevetésbe kezdtem.

- Hermione félvér vagyok, az egész gyerekkoromat muglik között töltöttem, akár csak te – törölgettem a könnyeimet, mire ő is felnevetett. Szegény csak tanácsot akart adni.

- Ne haragudj, annyi aranyvérűvel vagyok körülvéve, hogy néha elfelejtem, hogy vannak hasonlóak, mint én – kuncogott, mire rámosolyogtam és még egyszer felé nyújtottam a félig elszívott cigarettám. Hermione ijedt tekintettel, de elvette tőlem. Ő is pontosan tudta, hogy néha nem árt ''rosszat csinálni'', és ennek itt volt az ideje. A kezébe véve lassan a szájához helyezte, majd egy mélyet szippantott.

- Juj ne olyan nagyo... - kiáltottam fel, de már késő volt és fulladozva elkezdett köhögni. Szegénynek a hátát paskolva próbáltam helyrehozni a légzőrendszerét, ami szerencsére sikerült is, majd lassan felemelkedett és megtörülte a szemét a könnyektől.