Szerelem és átok egyben

Part 38

Fortyogó dühvel léptem be a terembe, ami milyen meglepetés Perselus miatt volt. Annyira befolyásolható lett, hogy teljesen elveszítette önmagát és egyre jobban veszi fel a halálfalók stílusát, holott tudja jól, hogy ezzel a kapcsolatunkat kockáztatja. Nem érdekelt, hogy akár kicsaphat az iskolából, nem érdekelt, ha ezért cruciátus átkot fogok kapni Carrowéktól vagy a Nagyúrtól, akkor is úgy gondolom, hogy megéri. Ezeken gondolkozva meg is feledkeztem az öltözködésemről és a rám meredő tekintetekkel nem is törődve az italos asztalhoz léptem és érett felnőtt módjára húzóra leittam a fenséges pezsgőt, mivel ez volt az egyetlen alkoholos ital a teremben, amit diákoknak felszolgáltak. Kár, hogy nem volt erősebb. Hirtelen Neville és Ginny állt meg mellettem, amitől kérdőn feléjük fordultam.

- Elérted a hatást, mindenki téged bámul – súgta a fülembe Ginny, mire elkerekedett szemmel körbe fordultam. Igaza volt.

- Mi van? – kérdeztem hangosan, amitől ismét elindult a zúgolódás és mindenki elfordult tőlem. Neville erre csak hangosan felnevetett. Szó nélkül felemeltem két poharat és a kezükbe nyomtam az előző hangos beszólásommal nem is törődve.

- Én még nem vagyok el 17 éves – felelte Ginny ahogy próbálta a tanárok pillantását elkerülni.

- Ez egy bál. Csak fogd rám, hátha kirúgnak végre – mondtam szarkasztikusan, majd koccintottam velük és ismét egyből megittam a pohár tartalmát. Neville az italt lötyögtetve Ginnyre pillantott majd a vállát megvonva elkezdte kortyolgatni a bubis italt. Szem látomást ízlett neki.

Ha már nem is annyian, de még mindig jó páran engem figyeltek. Szinte rikítottam a diákok között a vörös ruhámba és burgundi színű hajammal, de úgy tettem, mintha nem is érdekelne a rám szegeződő szempárok száma. Ahogy a pezsgő lassacskán elérte a hatását végre lett elég bátorságom, hogy a tanári kar felé forduljak. A második emeleti nagyterembe tartották a bált, ahol mindig is szokták, hasonlóan volt a tanári asztal, mint abba a nagyterembe, ahol étkezni szoktunk, szóval mindenre ráláttak, köztük rám is. A tanárikar arca nagyrészén félelem ült ki, a halálfalókén döbbenet és undor. Mcgalagony, mintha büszkén nézett volna rám, de mégis féltett és ekkor Perselus felé fordultam, aki bizonyára utánam érkezhetett meg. Ahogy gondoltam, semleges arckifejezéssel bámult végig a termen, velem nem is törődve. – Jól van, játssza csak a nagyképűt! – gondoltam magamban és nem törődve vele, igyekeztem kikapcsolódni és a barátaimmal beszélgetni.

Pár perccel később a hangos nevetésünk közbe üveg kocogtatásra lettem figyelmes, így mind a hárman kérdőn fordultunk a tanárikar irányába, ahol Alecto Carrow a pezsgős poharát kocogtatta meg egy villával.

- Hogy hivatalosan is megnyissuk ezt a bált, felszeretném kérni Perselus Piton igazgatóurat, hogy kérjen fel bárkit a teremből, hogy egy tánccal megnyissa az ünnepséget! – felelte vigyorogva, mire mindenki elnémult. Első gondolatom az volt, hogy bizonyára majd felkéri Mcgalagonyt csak, hogy minél hamarább és feltűnés nélkül túl essen a táncon, így a poharamat le se tettem, csak halkan sóhajtva egyet Ginny fülébe súgtam a gondolataimat, aki mellettem ült.

- Biztos Mcgalagonyt kéri fel, látszik rajta, hogy semmi kedve az egészhez – mondtam a füléhez közel hajolva, majd ittam egy kortyot az újabb pezsgős poharamból.

- Hát, nem tudom Mia, valamiért erre felé közeledik – súgta vissza, mire épp, hogy Neville elkapta a kezemből a pezsgős poharat, mert meglepettségemben majdnem leejtettem.

- Felkérhetem egy táncra, Ms. Davis? – kérdezte közömbös hangsúllyal, mire döbbenten néztem fel a gyönyörű sötét barna szemeibe. Tekintete tényleges komolyságot sugárzott. Válasz helyett csak megfogtam a felém nyújtott karját és amikor feleszméltem már a táncparkett közepén álltunk kéz a kézben, miközben elindult az angol keringő zenéje.