Szerelem és átok egyben

Part 32

Draco társaságába siető léptekkel érkeztünk meg a roxforti expresszhez és a csomagjaimat leadva kérdőn fordultam körbe. Eddig egy Griffendélessel sem találkoztam össze, ami eléggé zavart hisz, ha nem az összesnek, de már jó párnak itt kéne lennie. Dracohoz visszasétálva kérdőn fordult felém.

- Nem láttad Ginnyt? Vagy Nevillet? – kérdeztem aggódva.

- Minek barátkozol te ilyen szánalmasakkal? – kérdezte unottan.

- Mert ha hiszed, ha nem a barátaim – forgattam a szemem. – Mindegy, szólj, ha meglátsz legalább egy griffendélest. Valamiért nem találok egyet s... - fejeztem volna be a mondatot amikor megláttam a falon átfutni Ginnyt, Lunát és Nevillet. Óriási megkönnyebbülés futott át minden porcikámon, majd Draconak intve szinte futva indultam meg feléjük. Először Neville vett észre, akinek az arcára kiült a színtiszta félelem, majd Luna, aki félve, de rám mosolygott, majd Ginny. A vörös haját hátra dobva elkerekedett szemekkel nézett rám, majd a csomagjait Neville mellett hagyva szintén futva indult meg felém míg nem egymás karjaiba nem ugrottunk.

- Jó nagy kalamajkába kerültél – súgta a fülembe mire csak szorosabban magamhoz öleltem.

- El sem hiszed, hogy mekkorába – sóhajtottam, majd elléptem tőle, majd Neville és Luna irányába néztem. – Gondolom ők nem...

- De tudják. Az idefelé vezető úton elmondtam nekik, de megkell őket értened, hogy kissé aggódnak – mondta Ginny, mire bólintottam. Teljesen érthető, még ha legbelül rosszul is esik.

Ezután már több Griffendéles is szállingózott a környékünkön így mintha egy kő esett volna le a szívemről. Így is megcsappant a létszám, de nem csodálkozok rajta. Biztosan nem engedték a szüleik őket vissza hisz, ha nincs Dumbledore ki védi meg a Roxfortot?

Felszállva a vonatra Luna elvált tőlünk, hogy a Hollóhátas vagonhoz mehessen mi pedig hárman a Griffendél vagonjába belépve elfoglaltunk egy üres fülkét és helyet foglaltunk magunk után behúzva az ajtót.

- Nem szeretnék tolakodó lenni, de mi szívesen meghallgatunk, ha van mondanivalód – nézett rám nyugodt tekintettel Ginny mire elmosolyodtam.

- Tudjátok már, hogy ki lesz idén az igazgató? – kérdeztem kimeredve az ablakon és figyeltem ahogy a vonat lassan kikanyarodik a pályaudvarról és nagy sebességgel elindulunk a Roxfort felé.

- Mcgalagony, hisz ő volt eddig az igazgatóhelyettes – mondta Neville, mintha ez lenne a legbutább kérdés a világon.

- Azt hiszitek ezt hagyná a Sötét Nagyúr? – ráztam a fejem ironikusan.

- Akkor ki? – kérdezte a félelemtől tágra nyílt szemekkel Neville.

- Piton... - meredt maga elé Ginny, mire én bólintottam. – Ezt már tudja Mcgalagony? – pillantott fel rám ismét.

- Mire odaérünk már tudni fogja. És szerintem számíthatunk Halálfalókra is, biztos átfogják nézni a vagonokat, hogy Harry itt van-e.

- Jaj, de jó! – mondta szarkasztikusan Ginny mire halkan felnevettem.

- Ha Piton bántani merészeli Mcgalagonyt... - fortyogott a düh Neville-ben.

- Perselus sosem bántaná önszántából Mcgalagonyt. Hamarább a többi halálfaló – mondtam, mire lehunytam a szemem. Ennyit arról, hogy óvatosak leszünk Perselussal, hisz már most letegeztem más diákok előtt, mégha csak a barátaimról van is szó.

- Szóval igaz, amit Harryék mondtak – sóhajtott Ginny. Remek, akkor Harryék továbbadták ezt az információt.

- Csak kérlek senkinek ne adjátok tovább, értitek? SENKINEK! – néztem rájuk szúrós szemmel, mire egyszerre bólintottak.