Szerelem és átok egyben

Part 17

Piton korrepetálásáról 20 percet késtem a kviddics válogatás miatt. Kábé fél ötkor fejeztük be a meccset és a jelentkezők kiválasztását, így sietve igyekeztem fel a klubhelyiségbe, hogy a Kviddics mezemet levetve beessek a zuhany alá, megigazítsam a sminkem és átöltözhessek, de ígyis késtem, nem is keveset. Amikor az SVK teremhez odaérve bekopogtam az ajtón nem kaptam választ a teremből, ezért óvatosan benyitottam. Perselus nem volt a terembe. Megrémülve, de bementem ígyis a terembe és leültem az egyik székre, reménykedve, hogy felbukkan. Már egy jó öt perce ott ültem tétlenül, mire dühösen megráztam a fejem és kifelé indultam. Az ajtót magam felé rántva léptem volna ki a teremből, de ijedten vissza ugrottam. Piton állt ott, aki éppen nyitotta volna ki az ajtót.

- Jó estét, professzor! – feleltem a szám elhúzva. Most jöhet a lecseszés.

- Késett – felelte odébb lökve engem, majd belépve a terembe a pálcájával becsapta maga után az ajtót.

- Elnézést, kviddics válogatásom volt – mondtam.

- A legkevésbé sem érdekel!

- Tudom, csak megszerettem volna magyarázni – sóhajtottam.

- Ha nem veszi elég komolyan a korepetációt, akkor szerintem hagyjunk is fel vele – felelte kifejezéstelen arccal felém fordulva.

- Komolyan veszem, ezért is jelentem meg, még ha késtem is. Elnézést még egyszer! – feleltem összeszorított ajkakkal.

- 10 pont a Griffendéltől – mondta szikrázó szemekkel.

- Neked meg mi bajod? – förmedtem rá széttárt karokkal.

- Esetleg professzor! – kiáltotta rám.

- Nem. Esetleg nem! – kiabáltam vissza, miközben dühösen közelítettem felé, mivel én még mindig az ajtó mellett álltam. Piton előkapva a pálcáját összehúzott szemöldökkel rám célzott.

- Depulso! – mondta, majd a pálca végéből elindult felém a taszítóbűbáj, de időben előkaptam a pálcám és kivédtem.

- Na mi az, már megint varázslatokkal dobálózunk? – kérdeztem ironikusan nevetve.

- Hát, nem ezért vagy itt? – kérdezte dühösen. – Döntsd már el végre! Levicorpus! – kiáltotta és ismét támadt, de számítottam rá így kivédtem.

- Igen, természetesen ezért vagyok itt, csak nem értem mi a francért vagy kiakadva! Többé úgy sem fordul elő a késés! – ordítottam torkom szakadtából, mire Piton fortyogó dühvel a pálcát körbe forgatva maga előtt egy hangtompító varázst tett a szobára.

- Ha még egyszer rám kiabálsz...

- Akkor mi lesz? Nem folytatod többé a korepetálást? – fontam keresztbe a karom.

- Igen.

- Hisz ezeken az órákon az egyetlen hasznos dolog, ami történt, hogy párbajoztunk! Azon kívül csak a gondolataimban turkáltál és azzal mit értem el? – ráztam a fejem értetlenül.

- Azt, hogy megtanulod kizárni másokat az elmédből!

- Én Voldemorttal szemben nem vagyok veszélyben! Csak Harry és maximum te! – förmedtem rá, mire dühösen elindult felém. A lábam földbegyökerezett a bátorságomtól és összehúzott szemöldökkel néztem fel Perselusra, aki odaért hozzám. – Mi lesz? Megint torkon ragadsz? Netán megcsókolsz, hogy aztán ellökj magadtól, mert csak a diákod vagyok? Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de nőj már fel Perselus! – néztem fel rá gyűlölettel a szememben, holott legszívesebben azt akartam, hogy csókoljon meg, de ezt neki nem kell tudnia.