Szerelem és átok egyben

Part 8

Másnap felébredve ásítozva ültem fel az ágyamból. Nem voltam fáradt, csak szimplán lusta, magamhoz méltóan. Hermionéra tekintettem, aki az ágyon fekve olvasott. Nála ez volt a lazítás csúcsa.

- Jó reggelt! – mondtam oda neki mosolyogva.

- Jó reggelt! Ha sietsz még eléred a reggelit, tíz óra van – felelte rám sem nézve, csak folytatta tovább az olvasmányát. Sóhajtva egy nagyot kiugrottam az ágyamból és a ládámban kezdtem el kutatni ruhák után. – Mellesleg ebéd után a Szárnyas Vadkanban lesz találkozó – emelte rám a tekintetét.

- Találkozó? – vontam fel a szemöldököm kíváncsian.

- Harrynek nem hiszik el, hogy tudjukki visszatért és arról szeretne beszélni, plusz szeretnék egy szakkört létrehozni – mondta.

- Rendben, elmegyek én is veletek. De miféle szakkört? – zártam le a ládámat, miután kiválogattam a ruháimat.

- Umbridge végképp nem tanít nekünk megfelelően semmit SVK-n, Harry viszont már többször is küzdött, ezért szeretnénk őt tanárnak felkérni

- Nem rossz ötlet, rendben. Ebéd után akkor indulunk a Szárnyas Vadkanba – mosolyogtam rá, majd elindultam a fürdő felé azzal a szándékkal, hogy letusoljak és átöltözzek. – Mellesleg.. – fordultam vissza egy perc erejéig. – Számítsatok arra, hogy ha rájön Umbridge betiltja az összes létező szakkört, ti pedig, jobban mondva MI szenvedni fogunk – néztem rá komoly tekintettel, mire Hermione sóhajtott.

- Tudom, tisztában vagyok vele. De muszáj tanulnunk is valamit SVK-n, úgy érzem veszély közeleg tudjukkivel szemben – harapott az ajkába Hermione, minthogyha hülyeséget mondott volna.

- Ebben nem vagy egyedül!

***

Hermionénak igaza volt, ha nem iparkodtam volna biztosan lekésem a reggelit. A teremben már csak két-három ember ült minden ház asztalánál, főleg olyanok, akikkel én vagy nem vagyok jóba vagy nem ismerek, így magányosan foglaltam helyet a Griffendél asztalánál. A választásom a zabpehelyre jutott, amiben volt pár szárított gyümölcs. Kiszórva egy adagot a tálamba leöntöttem hideg tejjel, majd elkezdtem magamba lapátolni. Italnak erős teát fogyasztottam, hogy felébredjek, mert kissé még mindig álmos voltam. Elgondolkodva azt vettem észre, hogy a szemem a tanári asztal felé vándorol. A tanári karból csak egyetlen ember ült az asztalnál, aki Piton volt. Nem volt előtte étel, csupán a teáját szürcsölgette. Mintha csak megérezte volna, hogy valaki nézi, rám pillantott. Ijedtségemben azonnal elkaptam a szemeimet róla és gyorsított tempóban folytattam a reggelizést, de a tegnap történtek elől nem tudtam menekülni.

Lepergett ismét a szemeim előtt, ahogy dühösen közelít felém és odalépve hozzám megragadja a nyakam ijesztő, de mégis izgató módon, és az a lángoló tekintete, amivel rám nézett, ahogy az ajkamba harapok...vajon ő is ilyen szempontból tekint az eseményekre, mint én?

Halk köhintésre lettem figyelmes a hátam mögül, így kissé megijedve fordultam meg. Piton állt előttem a híres fekete talárjában és semleges, mégis szigorú arckifejezéssel

- Ma ne jöjjön a pincébe, az erdőben lesz megtartva a büntető munkája – felelte hűvösen.

- Rendben, de akkor hol legyen a találkozó? - kérdeztem a teámat szürcsölve.

- Egyedül fog menni – húzódott mosolyra a szája, mire erős köhögésbe törtem ki. Miután ismét levegőhöz kaptam meghökkent tekintettel néztem Pitonra, aki csak jól szórakozott rajtam.