Szerelem és átok egyben

Part 30

Vészesen gyorsan közeledtük az odú felé, a szívem majd kiugrott a helyéről a félelemtől és az izgatottságtól. Nem akartam a barátaimat bántani, de mégis örültem, hogy láthatom őket még csak, ha egy kicsit is és nem a legjobb szituációban. Az odú mellett feltűnt egy nagy sátor is, amiben bizonyára ünnepség folyhatott, mivel fényeket véltem felfedezni. Észrevettem, hogy mindenki rákapcsolt a tempóra így én is felgyorsítva szinte bombaként robbantunk be a nagy sátorba, ahol mindenki sikoltozva igyekezett elmenekülni én pedig támadás helyett a fejemet forgatva kerestem Harryéket. Jól gondoltam, hogy mulatság folyhatott, mivel megláttam Fleurt a menyasszonyi ruhájában Bill mellett és mind a ketten automatikusan pálcát vettek a kezükbe és beszálltak a harcba félelmet nem ismerve. Bárcsak gratulálhattam volna nekik ahelyett, hogy betörünk a lagzijukra.

Pálcámat a kezembe szorongatva az asztalok között járkáltam és amikor felfigyeltem arra, hogy Greyback gyanúsan pillant rám mivel még senkit se támadtam meg idegesen felemeltem a pálcámat és egy stuport kiáltva random rácéloztam egy emberre, akit nem ismertem, de a kábító átkom sajnálatos módon célba is ért, így hatra hőkölve a földön landolt egy nagy csattanással a férfi. Még jó, hogy nem halálos átkot lőttem feléje, már így is megöltem három embert és szinte már érzem, hogy álmaiban újra fogok velük találkozni. Nem nézve a lábam elé hirtelen felestem valamibe ezért a földről felülve idegesen néztem a dologra, amitől eldőltem. Végül a dolog nem egy tárgy volt, hanem az ijedt Ron, aki már kiakarta a száján ejteni a varázslatot, de abban a pillanatban lebuktam az asztal mellé, hogy senki se lásson minket és levettem a maszkot. Ron döbbenten eresztette le a pálcáját, aminek hatására a nyakába ugrottam.

- Ne tudd meg mennyire örülök, hogy élsz! – suttogtam neki, majd visszafelhúztam a maszkom. – Keresd meg Harryéket és húzzatok el olyan gyorsan ahogyan csak tudtok – mondtam hadarva, mire a sokktól megszólalni sem tudott csak bólintott és futva elindult megkeresni a barátait. Felkelve a földről felvont szemöldökkel néztem a többi halálfalóra. Már senki sem viselt maszkot, így végül levéve a sajátomat a talárom zsebébe süllyesztettem. Az ajkamba harapva pár kábító átkot lőttem különböző személyek felé reménykedve, hogy felfigyelnek rám és kivédik, de persze nem mindig alakult úgy ahogy én akartam. Hirtelen Perselus lépett mellém mire kérdőn pillantottam rá.

- Gyerünk, már eleget randalíroztunk, nem veszik észre, ha eltűnünk – mondta, mire csak bólintottam. – Jól vagy? – kérdezte a karomat megérintve. Sóhajtva megráztam a fejem és megérintettem az arcát.

- Nem, de örülök, hogy mellettem vagy – mondtam végül mire halványan elmosolyodott megfogta a kezemet és mielőtt dehopponáltunk volna a tekintetem megakadt valakin. Egy zihált hajú szemüveges fiún, aki a két barátja felé futott, hogy ők is ugyanúgy eltűnjenek, mint mi. Mielőtt hopponáltunk volna észrevettek minket és csak aggódó tekintettel bámultak rám, majd szinte egyszerre tűntük el a helyszínről csak mi Perselus házába ők pedig teljesen más helyre.

***

/ Harry szemszöge /

Hirtelen egy sátorba bezuhanó kék fénycsóvára lettünk figyelmesek, ami megállt a talaj felett kábé 1 méterrel. Páran fel is sikoltottak a hirtelen fénytől és becsapódástól majd mindenki felpattant és köréje gyűltünk. Kérdőn Hermionéra néztem, aki ugyanolyan zavarodottnak tűnt, mint én és Ron. Ezután a döbbenetünk még jobban fokozódott, amikor a fényes gömbből áradó sugdolózás alább hagyott és meghallottuk a miniszterúr hangját.

- A minisztérium elbukott. A mágiaügyi miniszter... meghalt. – mondta. Hermione a szája elé téve a kezét, hogy takarja ijedtségét kétségbeesve Ronra nézett. - Közeledik! Voldemort köz... - ordította hirtelen mire automatikusan elővettem a pálcámat. Ezután a fénycsóva köddé oszlott be sem fejezve a miniszter beszédét és mindenki a mellette álló ember felé fordult és hangosan vitatkozni kezdett, hogy mégis mi a franc folyik itt és páran már akkor dehopponáltak félelmükben. Ekkor zuhanó hangra lettünk figyelmesek, majd sötét alakok jelentek meg. Halálfalók...szinte azonnal rohanni kezdtem Hermione és Ron felé, de megjelent előttem az undorítóan szőrös és ijesztő ábrázolatú Greyback, aki megakadályozta, hogy utánuk menjek.