Szerelem és átok egyben

Part 12

Reggel kipihenve ébredtem fel Perselus kanapéján. Szemeimmel nagyot pislogva nyújtózva felkeltem majd körbe nézve észrevettem, hogy nyitva hagyta a hálószobáját. Ennyire aggódott volna értem, hogy ismét rosszul leszek? Felkelve a kanapéról halkan a háló felé indultam és hallottam ahogy Perselus halkan szuszogott az oldalán fekve. Az ajkamba harapva lassan elkezdtem felé lépkedni, majd az ágyra leültem, majd óvatosan lefeküdtem mellé.

- Szerinted egy férfi, aki egy kettős ügynök nem érzi meg, ha figyelik és nem hallja meg, ha valaki belép a szobájába és lefekszik mellé? – kérdezte csukott szemmel. Összerezzenve szótlanul bámultam őt tovább. Őszintén én magam sem tudtam mit művelek. – Mit akarsz, Mia? – sóhajtott, majd kinyitotta a szemét. Mélyen a szemébe néztem és halványan elmosolyodtam. A szemei megigéztek, mint mindig.

- Semmi olyat, amit te nem akarnál – feleltem suttogva, majd hozzábújtam. Piton felsóhajtva viszonozta az ölelést. A két kezemet a mellkasán végig csúsztattam és igyekeztem minél jobban belélegezni az illatát, mert nem hiszem, hogy többé erre lesz esélyem.

- Nem gondoltam volna soha, hogy a saját házamba egy diákommal bújok össze a hálószobámba – felelte kissé flegma hangnemben. Megkellett volna ezen sértődnöm, de csak halkan felnevettem.

- Tisztában vagyok vele, hogy ez nem fog folytatódni, ezért is akarok még most veled lenni egy kis ideig, mert tudom, hogy mihelyst visszatérünk az iskolába vége...az egésznek – csuklott el a hangom, mire az ölelésből elhúzódva Perselus felemelte az ujjaival az állam.

- Én szívesen találkozok veled továbbra is a büntetőmunkákon, ha te is szeretnéd, de ezen kívül mást nem tehetek...ezzel, hogy nálam aludtál egy éjszakát is már kockáztatom az állásomat – felelte, mire csak könnyes szemekkel lehajtottam a fejem.

- Tudom – mondtam, majd elfordulva tőle lassan felkeltem és az ágyszélére ültem.

- Köszönök mindent, amit értettem tettél. Nagyon sokat jelent! – feleltem, majd a könnyes szememet letörölve kimentem a szobájából, hogy elkészüljek.

A talárom és a nyakkendőm nem volt nálam így, csak felvettem a fekete szoknyámat a fehér ingemhez (amiben előző éjjel is aludtam) majd a bakancsomat felvéve elindultam a fürdőszobába, ahol egy fogkefét varázsolva magamnak kimostam a fogam és letöröltem a maradék félig lesírt sminkemet. A hajamat csak egy laza kontyba felfogtam és szomorúan néztem a tükörbe. ''Legalább volt egy alkalmad kettesben lenni Perselussal, ráadásul még csókolóztatok is'' – gondoltam magamban, majd a csókra visszagondolva halványan elmosolyodtam. Viszonozta a csókot, ráadásul be is vallotta, hogy ugyanúgy érez irántam. 1 év. Sok idő, de kibírom. Perselussal akarok lenni és csakis vele, ha kell várok egy évet. Kilépve a fürdőszobámból a kanapén ülő Perselussal találtam szembe magam, aki engem vizslatott. Akár csak én ő is villámgyorsan felöltözött.

- Mi az? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Lassan végig nézve rajtam vissza felnézett a szemembe.

- Semmi. Csak csinosabb vagy smink nélkül, ilyen öltözékbe – felelte komoly arccal.

- Nos, köszönöm – pirultam el.

- Szeretnél még itt reggelizni vagy már induljunk is vissza?

- Te is tudod a válaszom – mosolyodtam el szomorúan, mire bólintott és hívta is a házimanóját.

- Hozz nekünk reggelit! – mondta szigorúan a manónak, aki csak félve bólintott és már el is tűnt, hogy ételt hozzon nekünk.