Szerelem és átok egyben

Part 29

Egyik reggel halk szöszmötölésre ébredtem, így kérdőn ültem fel az ágyba és néztem a talárját felvevő Perselusra.

- A Nagyúr hívat – felelte ahogy meglátta, hogy felébredtem.

- Most? – kérdeztem döbbenten, majd kinéztem az ablakon. Kábé reggel nyolc óra lehetett. Szép időnek ígérkezik a napsütésből ítélve.

- Nem tudom mit akar, de igyekszek hamar eljönni – mondta majd odahajolva hozzám egy puszit nyomott a számra és kisétált a szobából, majd kintről egy pukkanást hallottam, amiből arra következtettem, hogy hopponált a pálcájával a sötétjegyet megérintve. Sóhajtva visszafeküdtem az ágyba és fejemet rázva gondolkoztam. Mit akarhat tőle?

/ Perselus szemszöge /

- Hívatott, Nagyuram – hajoltam meg kissé majd érdeklődve néztem Voldemortra. Ekkor fedeztem fel, hogy a Roxfort melletti tiltott rengetegben vagyunk, de szó nélkül hagytam.

- Éveken át hűségesen szolgáltál és bár legutoljára sikertelenül jártam Potter megölésében, de te és Mia is igaz információt adtatok át nekem. Hálám jeléül te lehetsz a Roxfort igazgatója és Mia is visszatérhet utolsó évét befejezni – mondta habozás nélkül. Kígyója ezúttal nem volt mellette.

- Hálásak vagyunk, Nagyuram. Méltók leszünk rá – mondtam ismét meghajolva előtte. Utáltam ezt csinálni, de ha rosszabb pillanatában kapom el akár a Crusius átokkal is büntethet.

- Tudom, Perselus. Remélem nem kell mondanom egy szóval se, ha bármi gyanúsat érzékelsz a Roxfortban, azonnal jelented nekem te és Mia is – nézett rám veszélyesen megvillanó szemével.

- Természetesen, Nagyuram.

- Akkor ezt meg is beszéltünk – fordult felém majd éppen indulni akart a tiltott rengeteg felé, hogy dehopponáljon, amikor Draco villant fel a fejembe. Mégis a keresztfiam, legalább megkell próbálnom.

- Nagyuram, lehetne még egy kérésem? – néztem a szemébe.

- Csak óvatosan! – felelte nem tűrő hangsúlyban visszafordulva felém.

- Draco Malfoy is visszatérhet? Jól fog jönni még egy szem az iskolán és legalább befejezi az utolsó évét – próbálkoztam, mire láttam, hogy elgondolkozott. Más halálfalónál talán még ennyit sem tett volna.

- Az apjával együtt egy szerencsétlen gyáva alak... – felelte, mire a szívem gyorsabban kezdett verni.

- Igen, Nagyuram.

- ...de nem bánom, ha ez a kérésed. Ezt még megengedem, de többet nem! – mondta szigorúan, majd témát váltott. – Mellesleg két nap múlva megfogjuk támadni a Minisztériumot – mondta, mire döbbenetemet alig bírtam elfedni.

- Jó döntés, Nagyuram.

- Úgy gondolod? – fordult felém ismét.

- Több, mint valószínű, hogy túlerőben leszünk, szóval igen. Jó ötletnek tartom!

- Egyetértek, Perselus. Akkor találkozunk két nap múlva délelőtt. Hozd a csitridet is – mondta, mire szemem egy másodpercre felizzott a 'csitri' szó hallatán.

- Csak nem szerelmes vagy, Perselus? – kérdezte gonoszul elmosolyodva. – Nem fontos. A lényeg, hogy jelenjetek meg – mondta nem törődve velem, majd köszönés nélkül dehopponált.

***

Perselus tényleg rövid időn belül visszatért így az ágyamból kipattanva kérdőn siettem elé.