Szerelem és átok egyben

Part 31

Miután kiléptem a fürdőszobából egyenesen a hálószoba felé vettem az irányt és halántékomat dörzsölve kinyitottam a szekrény ajtaját elkezdve válogatni a ruháim között. Olyan ruhát kell választanom, amit egy egyszerű halálfaló gyűlésre vagy harcra nem vennék fel, de egy fotó erejéig igen...egy idő után felhagytam a válogatással és kihúztam egy hosszú fekete ruhát a fogasról, amiről teljesen meg is feledkeztem, hogy megvette nekem Perselus. Végig simítva az anyagán az ajkamba harapva bólintottam. Igen, ezt fogom felvenni.

Egy bokáig érő sima fekete ruháról volt szó, aminek a hosszúujját csipke borította és a csuklómig ért. Mellem felett egy sornyi fodor volt található és felette szintén olyan anyagú és mintájú csipke borította a ruhát, mint amilyen az ujján volt található. Felhúzva magamra az estélyit a pálcám után nyúltam mivel csak annak segítségével tudtam a hátán lévő cipzárt felhúzni. Miután ez sikerült kiléptem az ebédlőbe, hogy megtekintsem magam az ott lévő tükörbe. Perselus abban a pillanatban lépett ki a fürdőszobából és a ruhámat meglátva teljesen elámult.

- Ehhez ne vegyél fel talárt. Ez így tökéletes – mondta mire elmosolyodva megigazítottam magamon és felvettem a magassarkú félcipőmet hozzá.

- Mintha nem is én lennék – mondtam még mindig a tükörbe bámulva magam mire Perselus a hátam mögé lépett és a vállamra tette a kezét. A tükrön keresztül rámosolyogva végül felé fordultam és átkaroltam a nyakát.

- Bánod, hogy ez lett belőled? – kérdezte miközben a bűntudat megcsillant a szemében.

- Egy kicsit sem. Érted újra megcsinálnám – feleltem, mire a homlokát az enyémnek támasztva finoman megcsókolt. – Szeretlek, Perselus. Ne érezz soha bűntudatot amiatt, mert ezt kellett választanom. Én döntöttem így – mondtam az arcát megsimítva.

- Ha én nem lennék most lehet Potterékkel hajkurásznád a horcruxokat – mondta, mire halkan felnevettem.

- Igen, több, mint valószínű – mondtam. – Most kénytelenek nélkülem megoldani. Hermione okosabb nálam, majd ő segít a fiúknak – léptem el tőle, majd visszasétáltam a hálószobába a pálcámért, majd vissza ki Perselushoz. – Én kész vagyok.

- Rendben, induljunk akkor – mondta, majd mielőtt lehunytam volna szemem, hogy a pálcámmal a kezemben hopponáljak megérintette a vállam így kérdőn néztem rá. – Én is szeretlek, Mia – mondta mélyen a szemembe nézve, mire mosolyogva megcsókoltam, majd külön hopponáltunk Malfoyékhoz.

A kapu előtt megjelenve megfogtam Perselus kezét és miután egy pálca legyintéssel köddé oszlatta a vasrácsos kerítést máris bent voltunk a telken. Gyors tempóban léptünk be a bejárati ajtón és az emelet helyett a földszinten maradtunk és bementünk a tágas nappaliba.

- Nocsak, megérkeztek – pattant fel hirtelen Narcissa majd mosolyogva odalépett hozzánk és mindkettőnket megölelt. – Nagyon csinos a ruhád – felelte végig mérve engem.

- Köszönöm – mondtam neki, majd a háta mögött ülő Dracora pillantottam. Tekintete azt sugározta, hogy neki is tetszik rajtam a ruha. Ezután Lucius is megjelent a szokásos whiskey-s pohárral a kezében.

- Bella hol van? – kérdezte végül Perselus felvont szemöldökkel.

- A hátad mögött – szólalt meg hirtelen Bellatrix, majd az őrült nevetésével belépett a nappaliba és egyenes Lucius mellé lépett. – Ha nem gond töltök magamnak – nézett Luciusra, de már rég kiöntötte magának a bőséges adagot meg sem várva Lucius válaszát, majd felénk fordult. Két korty után homlok ráncolva mért végig.

- Tetszik a ruhád olyan...Malfoyos – tartotta a válla mellett a poharát, mintha csak egy kiegészítő lenne a ruhájához.

- Nem ez volt a cél, de köszönöm – mondtam neki mire hümmögött egyet és kiitta a maradék italát.