Szerelem és átok egyben

Part 5

- Davis kisasszony, azt ajánlom bújjon elő, de nagyon gyorsan, Malfoy-jal együtt – felelte ideges tekintettel, de a hangja megmaradt kifejezéstelennek. Végig nézve magamon rájöttem, hogy nem bújhatok elő, mivel még meztelen voltam. Ebből menekülő nem volt, semmilyen módon, szóval megkellett szólalnom.

- Tanár úr...nem lehet – feleltem félénken, mire a köpenyen keresztül nézve láttam, hogy felvonta a szemöldökét. Eltartott egy pár másodpercig, mire eljutott a gondolatai közé, hogy miért is nem pontosan. Pitont szerintem még senki sem ejtette zavarba ennyire, főleg nem úgy, mint én és Draco. Jobban mondva csak én.

- 10 másodperce van felöltözni, de ajánlom, hogy siessen! – felelte most már teljes mértékben dühösen. Ahogy elfordult, hogy ne lásson minket, ledobtam magunkról a köpenyt, majd automatikusan a pizsamámért nyúltam. Nagyon gyorsan felöltözve összenéztem Dracoval, aki viszonozva az aggódó tekintetemet felegyenesedtem, majd ismét köhintettem egyet, jelezve a tanárnak, hogy felöltöztünk. Piton dühtől szikrázó tekintettel fordult vissza felénk, majd odalépve hozzám a pizsamámon fogva rángatott ki a Mardekár klubhelyiségből.

- Veled még később számolok, Malfoy – mutatott Draco felé ijesztően, majd becsapódott mögöttünk a bejárat.

Piton végig idegesen szorította a pizsamámat, de mivel ez nem volt túl praktikus, végül a csuklómat kapta el. Másik kezemben idegesen szorongattam Harry láthatatlanná tévő köpenyét, amit sikerült az utolsó pillanatban felkapnom a zöld kanapéról. Az ajkamat beharapva felpillantottam Pitonra, aki rám se nézve rángatott Dumbledore irodája felé.

- Kérem tanár úr, ne tegye ezt. Kifognak csapni – szólaltam meg pont Dumbledore szobája előtt, amikor véglegesen realizálódott bennem, hogy hová is tartunk.

- Szerintem ezzel már eléggé elkésett, Davis – pillantott rám, de ekkor megállt egy rövid időre, mintha a könnyes tekintetem hatott volna rá. Ezután erősebben szorítva a csuklóm félmosolyra húzta a száját, miközben ideges tekintetét egy fekete tincs takarta el. – Rám nem hatnak az ilyen trükkök – rázta a fejét még mindig vigyorogva, majd felakart lépni a főnix madár mellé, ami felvisz minket, már a száját is kinyitotta, hogy kimondja a jelszót, de ekkor kirántottam a fogásából a csuklóm, majd elléptem tőle.

- Könyörögve kérem, tanár úr! Többé még rá se nézek Dracora, csak ne tegye ezt! Nem akarok távozni az iskolából, ez az otthonom – néztem könyörgően Pitonra, aki idegesen kezdett el lépkedni felém, én pedig félelmemben egyre gyorsabban hátráltam, míg végül már nem volt hová. Sarokba voltam szorítva a fal és Piton közé.

- 50 pont a Griffendéltől engedelmetlenségért – köpte a szavakat, én pedig félve behunytam a szemem, ami hatására kihullott egy kövér könnycsepp a szememből. Piton tekintetét magamon érezve nem szóltam semmit, csak a szememet zárva tartva a csuklómat masszíroztam, amit nagyon erősen megszorított Piton, de a félelemtől észre sem vettem. Biztos ott marad majd az ujjai nyoma.

Hirtelen Piton felemelte a csuklómat, aminek hatására kinyitottam a szemem és rápillantottam. Felvont szemöldökkel ingerülten a fájó pontot vizslatta, majd egy nagyot sóhajtott, aminek hatására próbálta magát lenyugtatni.

- Kövessen – felelte Piton. Ledöbbenve nyeltem egyet, majd szinte futottam Piton után, akivel alig bírtam lépést tartani. Nem vagyok egy lassú ember, de Pitonhoz képest még egy leopárd is lassú. Ismét a pince felé vettük az irányt, ezért egyre nagyobb csodálkozással a szememben néztem őt, hogy hová is megyünk, bár gondoltam, hogy nem visz vissza Dracohoz. A pálcáját elő véve egy varázslattal kioldotta a szertárján lévő zárt, majd belépve rajta forgolódni kezdett, keresve valamit. Nem mertem bemenni, ezért csak a bejárat előtt állva figyeltem. Végül Piton egy mentazöld színű krém féleséget felkapva kijött onnan. Még mindig nem állt meg, hanem egyenesen a bájital tanterem felé vette az irányt, majd mielőtt bement volna megállt és előre engedett. Rám sem nézve várta, hogy bemenjek majd utánam bezárta az ajtót.