Szerelem és átok egyben

Part 22

Az elkövetkezendő hónapok nagyon gyorsan elrepültek. Semmi izgalmas nem történt, szinte minden napom ugyan úgy telt ahogyan szokott. Felkelés, reggeli, órák, ebéd, barátaimmal való társalgás, itt-ott a Kviddics gyakorlás és heti 3 korepetáció Perselussal, majd mind ez elölről. Valamiért folyamatosan lecsökkentette az órák számát, amit nem bírtam teljesen felfogni, hogy miért. Egy ideig azt gondoltam, hogy ismét próbál magától eltaszítani vagy már nem érzi ugyanazt irántam, amit eddig és ez meg is rémisztett annyira, hogy jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem. Aztán inkább olyasmire kezdtem el gondolni, hogy Mcgalagonynak gyanús a sok korepetáció, jobban mondva ezzel nyugtattam magam. Viszont az áprilisi kviddics meccs után megnyugodtam, mert ahányszor rátekintettem a seprűmről a Mardekár lelátóra, ahol ő ült, mindig engem keresett, hogy megbizonyosodjon róla nem esik bántódásom. A Hugrabugot és a Mardekárt sikeresen legyőztük magas pontszám különbséggel, viszont a Hollóhát idén megvert bennünket, amit nem is bántunk annyira. 'Inkább ők, mint a Mardekár' – mondta Ron a meccs után. Én úgy gondoltam jól teljesítettem, mint terelő, egy alkalommal sem csúszott be baleset a csapatunkból mivel jól védtem őket a gurkóktól és a terelő társam is nagyon jól játszott.

Perselus állapota viszont nem javult. Ahányszor láttam őt mindig kialvatlan és szomorú volt, de hiába győzködtem őt, hogy mondja el mi bántja mindig az volt a válasz, hogy: 'Még nincs itt az ideje!'. Rengeteget agyalhattam, hogy mégis mi lehet olyan dolog, amivel várnia kell, hogy elmondja, de sosem jöttem rá. Talán amióta leégett a Weasley lak van ilyen állapotban. Azóta csak egyszer, maximum kétszer nyúlt hozzám szeretettel és jutalmazott csókkal, de annak sem volt olyan íze, hogy éreztem volna bármennyire is a vágyat, mint előtte, inkább szomorú csók volt. Az egyetlen dolog amire gondoltam amiért bánatos, az a Dumbledore tervben lévő meggyilkolása, de arról már rég tudok, szóval nem azt mondaná, hogy még 'nincs itt az ideje'.

A szülinapom március végén fergetegesen telt. A barátaimmal Roxmortsban a Három seprűben ünnepeltünk és mivel én már nagykorúnak számítottam mindenkinek kérhettem alkoholt, ezért egy fergeteges buli kerekedett a kocsmában, amit végül a Griffendél klubhelyiségben folytattunk. Viszont az oda feljutás viccesre sikeredett, mert mindenki igyekezett a folyosókon csendben maradni és a legjózanabbnak tettetni magát, ami addig sikerült is, amíg a folyosón járkáló Flitwick professzor észre nem vett minket és ki nem tört belőlünk a hangos nevetés. Azután már futnunk kellett. Az este folyamán amikor a társaság nagy része kidőlt annyira, hogy már nem veszik észre, ha lelépek rosszullétet szimuláltam és sikerült valamilyen módon kiszöknöm és lemennem Perselushoz. Akkor már józan voltam és egyenesen a bájital tanterem felé vettem az irányt, mivel aznap nem volt SVK korepetációm és úgy éreztem, hogy ott találom meg őt. Végül igazam is lett. Kopogva az ajtón türelmetlenül vártam a választ, reménykedve, hogy jók a megérzéseim.

- Szabad! – hallottam meg az unott hangját. Kinyitva az ajtót beléptem a terembe és vigyorogva azonnal be is zártam magam mögött.

- Mit keresel te itt? – kérdezte felvont szemöldökkel dolgozatait javítva. Arcvonásai ismét fáradtságot és szomorúságot tükröztek.

- Ma van a szülinapom – mondtam az ajkamba harapva. – 17 éves lettem – lépkedtem az asztala felé.

- Csakugyan? 28.-a van? – tette le a tollát és tekintetével minden mozdulatomat követte. Nagyon is jól tudta, hogy milyen nap van, máskülönben nem kaptam volna délután egy bagoly által tőle ajándékot.

- Úgy bizony – mondtam, majd háttal neki támaszkodtam az asztalának. – Úgy gondoltam lenézek hozzád, úgysem volt jobb dolgom... - mondtam az orrom alatt még mindig mosolyogva, de mivel még a helyén ült ezt nem láthatta. – Mellesleg köszönöm az ajándékod. Nagyon tetszik – mondtam neki. Egy fekete talárt kaptam. Az övénél rövidebb volt valamivel és nem a nyakamnál lehetett begombolni, hanem az egész törzsemen, mintha csak egy kabát lenne és mivel szűkített fazonú volt kiemelte a vékony és nőies derekamat. A talár íve fekete szőrmével volt díszítve.