Szerelem és átok egyben

Part 9

A következő két hetem szinte elrepült. A gondolataim csakis Piton körül forogtak vagy akörül, hogy miért nem megy gyorsabban az idő, hogy Pitonhoz mehessek. Úgy éreztem minden egyes büntetőmunkával közelebb kerültünk egymáshoz. Persze ő nem biztos, hogy így érzett, de én viszont igen. Hogy ne legyen feltűnő a sok büntetőmunka csak két-három naponta volt megtartva, ami számomra igazi kínszenvedés volt, amit nem is értettem, hisz ő a tanárom. Minden egyes találkozással egyre jobban realizáltam, hogy mit is érzek Piton iránt. Ha nem is szerelemnek mondható, eléggé erős érzelmek kötöttek hozzá, ami egyszerre volt fájdalmas és egyszerre nagyon csodálatos. Amikor vele voltam mindig megcsináltam kisebb-nagyobb feladatokat, de mindig gyorsan kész voltam velük, és ezután mindig beszélgettünk, ami egy idő után veszekedésbe torkollott, de sohasem haragudott meg egyikünk se a másikra igazán, de így volt ok, hogy folytassuk a büntetőmunkát, mivel 'veszekedtem egy tanárral'. Időközben rájöttem, hogy a titok, ami számomra tényleg óriási titoknak számít, azt soha nem tudhatja meg Piton. A nagy titkom az volt, hogy tanár létére, de vonzódok hozzá. Az egyetlen dolog, ami ezekről a gondolatokról elvonták a figyelmem az a Dumbledore serege volt, amit minden résztvevő élvezett.

Reggel a szememet kinyitva azonnal elmosolyodtam. 27.-e volt, ami egyetlen dolgot jelentett. A próba RBF írását. Kipattanva az ágyból azonnal kiválogattam a ruháimat (egy egyszerű fehér ingre esett a választásom, egyszerű fekete midi szoknyával, amihez még persze párosult a griffendéles nyakkendőm és talárom. Cipőnek szokás szerint a fekete bakancsomat vettem fel. Ma 'vizsgázom', úgyis kell kinéznem. Sminknek csak a szokásosat viseltem.

- Na készen állsz a mai napra, Mia? – nyitott be hirtelen Fred és George, mire a többi ágyon fekvő/ülő vagy éppen öltöző lány sikoltva zavarták ki a két fiút. – Mennyi csirke egy rakáson – felelték kuncogva, mire bezárták az ajtót, hogy alább maradjon a sikoltozás. Kilépve az ajtón nevetve utánuk mentem, majd tarkón csaptam mind a kettőt.

- Kérdésetekre válaszolva, igen. Alig várom, hogy megszivassuk Umbridge-ot – mondtam vigyorogva, mire ők is nevettek. – Fred, ugye már nem haragszol rám? – kérdeztem félve, mire csak mosolyogva megölelt.

- Dehogy haragszom, Mia. Rád lehetetlenség – mondta szomorúan mosolyogva, mire megsimogattam a vállát.

- Na, gyerünk reggelizni, éhen halok! – simogatta meg a hasát George, mire nevetve elindultunk.

***

A nagyterembe belépve, minden diák szomorú arckifejezéssel reggelizett. Értetlenül néztem Fredékre, akik szintén nem értették a szituációt. Harryék mellé letelepedre kérdőn néztem rájuk.

- Mi történt, hogy mindenki ilyen búskomor arcot vág? – kérdeztem köszönés nélkül.

- Ahogy jósoltad Mia, Umbridge minden szakkört betiltott és a Mardekárból önkéntes ügyeleteseket vettek fel, akik kutatnak a fennmaradt és illegálisan megtartott szakkörök után – felelte Hermione, mire döbbenten néztem rá.

- Ráadásul elkapott pár embert a mi szakkörünkből és Cho köpött – mondta Ron, mire tátott szájjal néztem rá.

- Mégis, hogy tehette? – kérdeztem döbbenten. Harry csak szomorúan nézett maga elé. Ha jól tudtam, akkor volt közöttük valami.

- Csak idők kérdése, hogy Umbridge ránk száll, és szerintem ezt meg is fogja tenni a próba RBF írása után, szóval a szakkört felejtsük is el – folytatta Ron, mire szomorúan felsóhajtottam.