Szerelem és átok egyben

Part 42

Harry előkapva a láthatatlanná tévő köpenyét indult volna velünk együtt el, hogy felkutassuk az épület minden egyes zugát az elrejtett Hollóhátas horcuxot után, amikor a semmiből Cho viharzott be a szükség szobájába, maga után gyorsan bezárva az ajtót és neki dőlve, mintha csak menekült volna.

- Piton tudja...Piton tudja, hogy Harryt látták a faluba és már mozgósította Carrowékat, Dracot és jó pár másik Mardekárost is, hogy nézzenek körbe az iskolába – mondta, majd végig ölelte a társaságot, mintha csak menedéket keresne az emberek karjai között.  – Téged is keresnek Mia, hogy menj segíteni – pillantott rám, mire felsóhajtottam.

- Rejtőzködjetek el! – szólt azonnal Neville, mire megráztam a fejem nem tetszésemet kimutatva.

- Feltudod őt tartani? – meredt rám Harry ahogy meglátta a reakciómat.

- Őt nem fog kelleni. A több személyt kell! – céloztam a halálfalókra.

- De azért őt is foglalt le és próbálj előnyt kovácsolni nekünk – nézett rám Ron, mire az égnek emeltem a tekintetem.

- Megteszek minden tőlem telhetőt. Ti pedig igyekezzetek! – néztem rájuk szigorúan. – Nincs semmi kedvem kihúzni titeket megint a pácból, szóval óvatosak legyetek! – céloztam arra, hogy ezúttal már harmadszor húznám őket ki a bajból. Először segítettem nekik a karddal, aztán megvédtem Hermionét és Harryt is a Malfoy kúriába, most pedig ez lenne a harmadik alkalom.

- Úgy beszélsz, mint ő – mosolyodott el Hermione, mire csak a szememet forgattam.

- Egyre jobban meg is tudom őt érteni – morogtam, majd legyintve egyet a nevetésükre mély levegőt vettem. – Ti addig hová mentek? – kérdeztem Ronra és Hermionéra meredve.

- A kardot...elvesztettük a Gringottsba, szóval most baziliszkusz fogat kell mennünk keresni, hogy eltudjuk a kelyhet pusztítani.

- Hogy érted, hogy elhagytátok? – kérdeztem döbbenten.

- Elvette tőlünk egy kobold...

- Nem gond, úgyis visszakerül ahhoz, akinek szüksége van rá – mondtam nyugodtan.

- Hallottatok már Hollóháti Hedvid elveszett diadémjáról? – lépett hirtelen hozzánk Luna, mire mindenki kérdőn fordult felé.

- A miről? – kérdezte Ron homlok ráncolva.

- Hollóháti elveszett diadémja. Nem hallottatok még róla? Pedig híres – bólogatott egy halvány mosollyal az arcán. Miután meghallgattuk a meséjét a diadémról elbúcsúztam tőlük és siető léptekkel indultam el. Szinte szeltem a folyosókat és ahányszor találkoztam pár diákkal vagy tanárral mindig sugdolózást hallottam az irányukból. Már az egész iskola tudja, hogy Harry a faluban járt, kitudja hányan tudják, hogy már itt van az iskolában...

Már az igazgatói előtt voltam amikor a hátam mögött lépteket hallottam, így kérdőn fordultam meg és találtam magam szembe Mcgalagonnyal.

- Davis mondja, hogy...

- Itt vannak és mindent megkell tennünk, hogy Dumbledore feladatát teljesíteni tudják – vágtam közbe, mire ő feszülten nézett rám.

- Miért igyekszik az igazgatóiba?

- Hogy húzzam az időt. Legalább egy kicsit – mondtam, majd bizalmasan közelebb léptem hozzá, hogy véletlenül sem hallgassanak ki és ezt látva Mcgalagony halványan elmosolyodott. – A Horcruxnak a Hollóhátihoz van köze, ha megakarja őket találni vagy segíteni nekik, akkor a Hollóhát klubhelyiségébe keresse őket – mondtam, majd fordultam volna meg, hogy felmenjek az irodába, mikor ismét megszólalt.