Szerelem és átok egyben

Part 15

- Tegnap vacsoránál nem találtunk téged – mondta Harry miközben elkezdtünk reggelizni.

- Igen, elhúzódott a korepetáció, így csak később tudtam megvacsorázni – mondtam tele szájjal.

- És milyen volt? – kérdezte Hermione miközben a tojását vágta fel az evőeszközeivel.

- Nos, elég jó volt. Szinte csak átkokkal dobálóztunk egymásra, ezzel felmérve a reflexeimet és a tudásomat a varázslatokról.

- Piton hagyta, hogy...átkokat dobálj rá? – rökönyödött meg Ron.

- Aha, de ez még semmi...ma az okklumenciát fogjuk átvenni – mondtam, de Harry a kijelentésre félre nyelte a virslijét.

- Hogy micsoda? Te hagyod önként, hogy belenézzen az agyadba? – rökönyödött meg teljesen Harry.

- Tényleg jól jöhet! Ha megtanulom akkor adhatok még neked további tippeket, hogy tudjukki... - az utolsó szónál halkabban kezdtem el beszélni. - ...ne másszon bele a te fejedbe

- Már nagyjából megtanultam kontrolálni! – nézett rám összeszűkült szemekkel.

- Igen, de gyakorolni sosem árt! – szúrtam bele a villám a szafaládémba.

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – nézett rám Hermione aggódva. – Mi van, ha csak...valamilyen információt akar belőled kicsikarni?

- Ezt mégis, hogy érted? – vontam fel a szemöldököm.

- Mi van, ha Harrynek mégis igaza lesz és a másik oldalán áll és csak róla akar információkat kiszedni? – kérdezte.

- Piton? Ugyan már, már te is elhiszed ezt? – rökönyödtem meg. – Tudjukki már visszatért, szerinted nem állt volna már át rég, ha tényleg halálfaló lenne? – forgattam a szemem, mire Hermione és Ron igazat adott nekem.

- Én akkor sem tartom jó ötletnek, légy óvatos – mondta Harry, mire bólintottam.

- Mellesleg mi az első óránk? – kérdezte Ron.

- Sötét varázslatok és kivédése – felelte Hermione, mire felcsillant a szemem.

- Ó, és utána?

- Harrynek és Miának ismét sötét varázslatok és kivédése, nekünk mugliismeret – mondta fel sem nézve.

- Hermione... te memorizáltad a mi órarendünket is? – ráncolta a homlokát Harry.

- Valakinek kell, ha már ti nem – felelte morogva, mire elnevettük magunkat.

- Nos, akkor amondó vagyok, hogy induljunk! – mondtam felpattanva a lócáról.

- De én még eszek – felelte teli szájjal Ron.

- Jézusom, Ron! Ettél már eleget, gyere már – forgatta a szemét Hermione, mire én és Harry felnevettünk.

Az osztályterembe beérve levágtam magamat a leghátsó padba és kérdőn néztem Harryre, aki egyel tovább ült Ronhoz.

- Harry, ülj már velem, hisz következő órán úgyis csak ketten leszünk itt – mondtam, mire ő igazat adva át ült hozzám és Ron mellé Hermione ült be. Óra előtt már nem sok időnk volt beszélgetni, mert szinte rá két percre ahogy helyet foglaltunk Piton száguldott be a terembe fekete talárjába, ami úgy suhogott utána, mint a szél. Az osztályba mindenki abbahagyta a beszélgetést és csakis a tanárra figyeltek.

- Nyissátok ki a könyveiteket a 4. oldalon. Idén az évet a legilimenciával és az okklumenciával indítjuk – mondta és a padsorok között megkeresve engem megengedett magának egy ravasz félmosolyt. – Tudja esetleg valaki, hogy mi ez a két dolog és mi a különbség köztük? – kérdezte a tanár. Hermione automatikusan feltette a kezét, de ezúttal nem volt egyedül, mivel én is a magasba nyújtottam a kezem.