Ismerj meg! |jikook| ✅ BEFEJEZETT

°88.°

Jimin szemszöge

Otthon szinte alig tudtam megülni egyhelyben. Vártam a csomagom. A csomagot amit Jungkook küldött nekem. Elméletileg ma érkezik meg. Ilyenkor szokott járni a postás, csak ebből gondolom, hogy ma fog megjönni.
Amúgy tényleg tetszik nekem az a jacki, és nem csak azért kértem, hogy Jungkooktól kapjaj valamit. Tényleg nem.
Az igazság az hogy én még mindig eszméletlen szerelmes vagyok belé, de nem engedek. Nem kap meg olyan könnyen.

Szerencsémre délelőtt 10 kor meg is hallottam a csengőnket, ami azt jelentette, hogy jött valaki.

- Jimin drágám nyiss ajtót. - kiabál ki anyu a konyhából. Hétvégén mindig együtt a család, de hétköznap a szüleim nagyon sokat dolgoznak. 

- Megyek. - mondom hangosan. Odaérek és már nyitom is a nyilászárót ami mögött a postás nagy dobozzal a kezében vár.

- Jónapot. Park Jimin névre érkezett egy csomag. - mondja kedvesen mosolyogva.

- Jónapot én vagyok. - mosolygok vissza rá és izgatottságom nem tudom elrejteni.

- Nos akkor kérlek itt írd alá. - mutat egy papírra és egy tollat is ad a kezembe amivel rögtön alá is firkantom.

- Ezzel meg is volnánk. Nos tessék és itt még van néhány levél a Mr. és Mrs. Park részére. - adja át a csomagot és azon lévő borítékokat.

- Rendben köszönöm. További szép napot! - mondom mosolyogva.

- Neked is. Viszlát. - köszön el és már hátat fordítva el is megy.
Becsukom az ajtót és egyből lerakom a földre a dobozt. Alig várom hogy felvegyem.
Kezembe veszem a 3db levelet ami a doboz tetején foglalt helyet és olvasni kezdem a címkéket.

Egy villany számla jött, akkor egy víz számla és egy,, Mi vigyázunk rád" nevű  árvaházból jött egy levél. Vajon mi lehet az.?

Egyből elkezdem felbontani a kiváncsiságomnak hála. Óvatosan bontottam fel, hogy el ne szakadjon a papír.

Kedves Mr. és Mrs. Park.

A"Mi vigyázunk rád" nevű árvaház régebbi kérésükre emlékezteti önöket, hogy ma van 25 éve, hogy fiúkat beadták intézményünkben. Park Jong-seong nevű gyermek, már 7 éve elhagyta az árvaházat. Mivel önök kérték tőlünk hogy emlékeztessük önöket arra, hogy Park Jong-seong születés napja ma van.

Tisztelettel " Mi vigyázunk rád" árvaház.

Igazgató :
Kim Jiyu

Micsoda? Park család fia.? Ma van 25 éve? Van egy testvérem? Park Jong-seong a fiú neve, a testvérem így hívják. És én erről nem tudtam semmit.

- Jimin drágam a postás volt? - jön oda anyu. Végig hazudtak nekem. Azthittem egyedüli gyerek vagyok, de ma kiderült a kis titkuk.
- Miért vágsz ilyen arcot? - kérdezi értetlenkedve.

- Ki az a Park Jong-seong? - a hangom mintha elment volna. Érzem hogy a könnyeim is utat akarnak törni maguknak.

- Ki?! - guvad ki a szeme és nyel is egy hatalmasat anyu.

- Hát a fiad Park Jong-seong. Nem ismerős? Lehet hogy ez a levél egy másik Park családé. - mutatom fel a kibontott levelet, amit meg is lengetek.

- Drágám gyere ide. - kiáltja el magát anya. Én már azt sem tudom, hogy mit érzek. Szomorúságot, dühöt  csalódottságot? Nem tudom. Lehet mindegyiket.

- Mi történt? - érkezik meg apu is mit sem sejtve az egészről.

- Kaptunk egy levelet. - hajtja le a fejét anya.

- Jimin.! - esik le apának egyből a tantusz és aggódva felém is kapja a fejét.

- Nem is akartátok elmondani? - kérdezem szinte hisztérikusan.

- De csak...- kezd bele anya, de apa közbe szól.

- Drágám ezt beszéljük meg a nappaliban. Gyere Jimin.. - indul el apa, mi pedig követjük. Anyun látszik hogy nagyon szánja bánja. De ilyet nem lehet el titkolni éveken keresztül.

- Jimin el akartuk mondani, de féltünk attól hogy reagálnál. - szólal meg apu nyugodt hangon, mikor már leültünk.

- Szerintem most sokkal rosszabbul reagálok, mintha elmondtátok volna évekkel ezelőtt.- vetem oda idegesen.

- Jimin drágám... Én - hallom hogy anyu is alig bírja visszatartani a sírást.

- Nem anyu ilyet nem lehet el titkolni. És hol van a testvérem.? Miért nem velünk él?- kérdezem, mert nem értem hogy miért nincs itt velünk akkor.

- Fiatalon csúszott be. Nem gondoltuk hogy képesek leszünk felnevelni olyan fiatalon, ezért beadtuk az árvaházba.- apa még mindig teljesen higgadt. Gondolom nem akarja hogy eldurvuljon a helyzet.

- És hol van most? Tudjátok.? Meg akarom ismerni a testvérem. - engedem a már kiszáguldozó könnyeim útjukra.

- Sajnos nem tudjuk Jimin. Olyan mintha eltűnt volna. Csak annyit tudunk hogy még mindig Seoulban él, de ennyi. - anyu szipogva mondja el.

- Hát az nagyon jó. - motyogom inkább magamnak ironikusan.

- Próbáltuk keresni, de ő maga nem akarja szerintem. - mondja apa és anya vállát simogatja közben.

- De hogy gondoltátok ezt?. Nem tudom meg érteni. Annyi év telt el már. Hány levél jött? Mindet eldugtátok előlem? - fakadok ki és fel is pattanok ülő helyzetemből.

- Nem tudjuk. Mi nem ezt akartuk. Nem tudom mit gondoltam. Istenem. - fog fejére anya. - Mind elraktuk egy dobozba. - motyogja így alig hallom mit mond anyu.

- Azthiszem ezt most fel kell dolgoznom. Felmegyek a szobámba. - és már fel is rohanok a biztonságot nyújtó szobámba.  A dobozom lent hagytam, de most nem tud érdekelni. Majd később felhozom.

Soha nem gondoltam volna hogy ilyen hatalmas titkot rejtegetnének előlem a szüleim. Azt sem gondoltam volna hogy van egy testvérem, mivel semmi jelét nem mutatták annak. Mihez kezdjek most.? Én meg akarom találni őt és elmondani neki, annak ellenére hogy nem ismerem, már most szeretem. Van egy bátyám aki azt sem tudja hogy létezem. Milyen szülők az ilyenek, akik ilyen titkokat őriznek?

Meg foglak találni Park Jong-seong. Hidd el, és én leszek akkor a legboldogabb ember az egész világon mikor megölelhetlek.

Na itt a rész. Gondoltátok volna hogy ez fog történni Jiminnel?
Remélem tetszett és annyira nem sokkolódtatok le.
Én mondtam hogy még csak most indul be. 😝❤️😏
Puszi nektek. Véleményeket szívesen fogadok. ❤️