Ismerj meg! |jikook| ✅ BEFEJEZETT

°41°

Jungkook szemszöge

Már 5 perccel eltelt 5 óra és még mindig csak én vagyok itt a kávézó asztalnál. Lehet hogy írnom kéne egy üzenetet neki, vagy csak hagyjam a faszba és menjek el egy bárba ahol jól megdöngetek egy kis kurvát. Jimint meg lekoptatom. Utálok várni.

- Szia. - Jön egy halk hang a hátam mögül és a vállamon is érzek egy finom kis érintést.
Lassan fordulok meg hogy a szemem elé táruljom az illető aki megszólitott.

- Szia Jimin-nézem meg a fiút, majd jól végig is mérem, amit valószínűleg észre vett mert rendesen pírba szokott az arca. Felálltam a székből hogy a megtervezett ölelést végrehajtsuk.

Ő csak elmosolyodik majd a mellkasomnak is csapódik a kis teste. Szorosan fonja a kezeit a testem köré, én pedig a feje bubján támasztóm meg a fejem, de azért beleszagolok hajkoronájába, amiből árad a finom sampon illata. Érzem hogy milyen gyorsan ver a szíve és ezért nekem valamiért nagyot kell nyelnem. Hisz kedvel engem, én meg csak ki akarom használni. Remélem azért nem fogom túlságosan összetörni.

- Hogy vagy? - tolom el magamtól hogy szemébe nézhessek.

- Köszönöm jól. Sokat kellett várnod rám? - kérdezi felénken és aggódva.

- Nem, gyere ülj le. - húzom ki neki a széket, majd én is helyet foglalok.

Közben a pincér is kijön hogy, felvegye a rendelést. Amíg Jimin elmondja a kívánságát, le sem tudom venni a szemem róla. Az arca hibátlan. Az ajka....fasz állító de komolyan mondom. Milyen jól nézne ki a farkam benne. A gondolatra nyelnem kellett.

- Uram. Magának mit hozhatok? - kérdezi tőlem a lány.

- Egy hosszú kávét, két cukorral és kevés tejjel.- mondom ,a lány pedig szorgosan írja fel a kis cetlijére.

-Máris hozom. - azzal el is hagyja az asztalunk.

- Örülök hogy végre látlak személyesen is. - mondom végül én, hogy megtörjem a csendet meg persze  elindítsam a beszélgetést.

- Én is. - köszörüli meg a torkát

- Minden rendben? - kérdezem meg. Kicsit furcsán viselkedik. Vagy csak zavarban van?

- Persze. Csak kicsit izgulok. - hajtja le a fejét de a szemkontaktust nem szakítja meg, így pedig úgy néz ki mint egy kis boci. Aranyos.

- Nem kell izgulni. Csak viselkedj természetesen. - egy lágy mosolyt engedek meg magamnak, amitől beharapta az alsó ajkát. Én is harapnám.

- Oké. - csak ennyit mond. Hát nem túl beszédes. Lehet hogy a tettek jobban inponálnának neki és persze nekem is.

- Na és milyen volt a napod? - kérdezem meg.

- Igazából sűrű mert a munkahelyemen most én csináltam mindent és hát elég fárasztó volt. - meséli.

- Mit dolgozol? - lehet hogy még a munkahelyén is megdughatnám? Az elég veszélyes, de én szeretem az izgi és veszélyes dolgokat.

- A plázában dolgozom az egyik ruhaüzletben. - mondja.

- Akkor majd egyszer meglátogatlak. - és jól megduglak ott is. - teszem hozzá magamban.